Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Kirill pátriárka csápjai Norvégiára is kiterjednek – de vajon kémkedik is az ortodox egyház?

Access to the comments Kommentek
Írta: SzéF
A szálak immár eltéphetetlenek
A szálak immár eltéphetetlenek   -   Szerzői jogok  Alexander Zemlianichenko/AP   -  

Az orosz ortodox egyház mára átláthatatlan és ellenőrizetlen üzleti vállalkozás is, ami szerte a világon terjeszti befolyását. Vezetője Kirill moszkvai pátriárka, aki az orosz politikát a legmagasabb szinten befolyásoló tényezővé vált. Az egyház intézményei és vállalkozásai újabban norvég katonai és haditengerészeti bázisok tőszomszédságában is berendezkednek, meglehetős nyugtalanságot keltve a NATO köreiben. 

Ugyan kérem, ez csak merő véletlen!

Mármint az, hogy az orosz ortodox egyház szisztematikus ingatlanvásárlásokba kezdett Norvégiában, és ezek közül több – valamilyen vak véletlen folytán – éppen katonai bázisok környékén található. Puszta véletlen lehet az is, hogy egyes nagyvárosi intézményeiket ilyen eldugott helyekre telepítik át.

Főként két beszerzés keltette fel a norvég nemzetbiztonsági vezetők figyelmét. Az egykor élénk, de mára lepusztult bergeni imaház szinte teljesen kiürült, mert a gyülekezet időközben átköltözött Haakonsvernbe. Ennek közvetlen körzetében található Észak-Európa egyik legnagyobb és legfontosabb haditengerészeti bázisa. 

Lehetnek nemzetbiztonsági rizikók a vásárlások és költözések miatt

A támaszponton mintegy 5400 fő dolgozik, de nem csak a Norvég Királyi Haditengerészet személyzete, hanem a NATO egyik törzskara is. Gyakorta fordulnak meg itt amerikai, brit és francia hadihajók, és az Északi-tengeri szövetséges hadgyakorlatok alkalmával Haakonsvern az egyik legfontosabb gyülekező, ellátó és operációs bázis. 

A Søreide imaházat a Krisztus Jelenéseinek Gyülekezetétől vette át az orosz ortodox egyház. Innen kényelmes rálátás nyílik a haditengerészeti komplexum egészére, ahol gyakori vendégek a cirkáló rakéták kibocsátására alkalmas fregattok, nukleáris tengeralattjárók és rombolók.

A Dagbladet Bergen jelentése szerint nem a bergeni gyülekezet az egyetlen orosz plébánia, amely katonai szempontból fontos objektumok közelében vásárolt házat vagy földet. Stavangerben a helyi orosz ortodox gyülekezet egy korábbi vezetője birtokol ingatlant, mégpedig a NATO Joint War Center (egyesített háborús központ) tőszomszédságában. Az Észak-Atlanti szövetség legfontosabb műveleti központjáról van szó.

Emellett az egyház az Északi-tengeri Rogaland megyében is számos további ingatlant birtokol (Karmøy, Kleppe, Bryne). 

Az ingatlannyilvántartások szerint vannak további orosz ortodox érdekeltségek az ország északi területein is, pár kilométerre az orosz határtól, így Kirkenes kisvárosban is, ami korábban élénk kereskedelmi kapcsolatban állt észak-orosz vállalatokkal. Természetesen találni ortodox tulajdonú ingatlant Oslóban, Trondheimben és más nagyobb városokban is. 

A kémkedés gyanúja is előkerült

Norvégiában az orosz etnikumhoz tartozók száma a 2017-es népszámlálás szerint 25 ezer fő felett van, és a többségük már első generációs bevándorló. Körükben – a norvég lakossághoz viszonyítva – igen magas a bűnözési ráta, ugyanakkor jó kapcsolatokat építenek a többi keresztény felekezettel, és részesei több karitatív kezdeményezésnek. 

Honnan van erre a pénz?

Vlagyimir Mihajlovics Gungyajev, azaz Kirill pátriárka (eredetileg térképész, akit ex-KGB ügynöknek is tartanak) gyakorlatilag minden ellenőrzés és elszámolás nélkül rendelkezhet az egyház vagyona és ügyletei felett. A pátriárka személyes vagyonát a Forbes üzleti magazin 4 milliárd dollárra teszi, készpénz, jachtok, luxusautók és kastélyok formájában. Üzleti érdekeltségeiről nincsenek nyilvános adatok, de az ismert, hogy két moszkvai és egy szentpétervári lakásának összterülete meghaladja a háromezer négyzetmétert. 

Az egyházfő és Vlagyimir Putyin pályája és szemlélete korábban nem minden ponton egyezett, voltak konfliktusaik is, de az ukrajnai offenzíva óta – az erős apparátusi emberek (szilovikok) mellett – a moszkvai pátriárka számít az elnök legstabilabb belső támogatójának. 

Kirill egyháza mára legalább annyira emlékeztet egy globális vállalati hálózatra, mint vallási szervezetre. Évek óta nem tesz közzé adatokat gazdálkodásáról, de a becslések jelentős összegekről és pénzmozgásokról szólnak. Bevételeik és vagyonuk adómentes Oroszországban, és állításuk szerint minden kiadásukat a hívek adományaiból fedezik. De ez nem teljesen igaz. 

Kirill és Putyin kapcsolata immár megtörhetetlen

A papírforma szerint az egyház pénzügyi rendszere azon alapul, hogy minden plébániája különálló szervezetként van bejegyezve, saját gazdálkodással. Ezekből Oroszország-szerte mintegy 35 ezer található, és bevételeik 5000 és 3 millió rubel között mozognak, a gyülekezet létszámától függően. Lehet több is, de kevesebb nem. 

Egyes gyülekezetek feltűnő buzgóságról tesznek bizonyságot a piaci életben, például az adott körzet dohány- és alkoholkereskedelmének ellenőrzésével. Ilyen hely például a Nyikolo-Ugreszkij kolostor Moszkva Dzerzsinszkij külvárosában, aminek utolsó ismert bevétele 350 millió dollár volt. Az egyház külkapcsolati részlege, amely közvetlenül Kirill felügyelete alatt áll, 75 millió dollárt produkál ilyen kétes forrásokból. 

A plébániák a hívők adományainak egy részét (10-50% között) átutalják a felettes egyházmegyének (eparchia), és onnan 15 százalékot passzolnak tovább a Moszkvai Patriarchátusnak, vagyis Kirillnek. Ha egy plébánia nem tud profitot termelni, az eparchia elbocsáthatja a mamlasz atyát.

Alexander Zemlianichenko/AP
Kirill felnyitja a mágusok ajándékdobozát - 2014. január 6.Alexander Zemlianichenko/AP

Tekintettel a hívők 90 millióra tehető számára, az adományok valóban jelentős összegeket tehetnek ki, de az egyház költekezéseit és széles tevékenységét látva nem elegendőek a kiadások fedezésére. Kirill egyik belső vetélytársa, Kliment érsek már 2000-ben elmondta, hogy az egyház költségvetésének fele ipari és kereskedelmi bevételekből származott, 40 százaléka pedig meg nem nevezett szponzoroktól érkezett. Ezekhez képest az eparchiák hozzájárulása mindössze 5 százalékot tett ki. 

Nem esik szó arról sem, hogy érkezik jelentős állami támogatás is a patriarchátusnak. 2012 és 2015 között az egyház és leányvállalatai 14 milliárd rubel központi forrásban részesültek. 2016-ban a költségvetés 2,6 milliárd rubelt különített el az egyház javára. Ezt a pénztömeget különféle szövetségi programok formájában juttatják el, a jogcím pedig általában a lelki-oktatási központok fejlesztése, a templomok megőrzése és helyreállítása.

Magának a moszkvai patriarchátusnak egyik fő bevételi forrása a Sofrino gyár, ami templomi bútorokat, különféle háztartási cikkeket, ikonokat és gyertyákat készít, néhány rubeltől kezdve félmillió rubelig terjedő árakon. Az eparchiáknak „erősen javasolják”, hogy a Sofrinótól vásárolják meg bútoraikat és más egyházi kellékeiket. 

Az orosz ortodox egyház kiadási tételei titkosak. A közbeszerzési szerződésekről nem tesz közzé információkat, kiadásairól nem készít jelentést, vállalkozókat nem alkalmaz, hanem saját körein belül intézi a beszerzéseket. „Nem szükséges nyilvánosságra hozni az Orosz Ortodox Egyház kiadásait, mivel teljesen egyértelmű, hogy az egyház a pénzét egyházi szükségletekre költi” – mondja erről Vladimir Legoida, a patriarchátus Együttműködési Szinódusának elnöke.

Ezért legtöbbször csak találgatni lehet, vagy rész-kalkulációkat készíteni az orosz ortodox egyház valódi gazdasági erejéről. Például abból, hogy Kirill az egyetlen egyházfő, aki még az Antarktiszra is eljutott 100 fős kíséretével, és ezt az utazását 20 millió dollárra taksálták, mivel előtte még Dél-Amerikát is végig járta.

Kémkedik is az orosz ortodox egyház?

Alfa Sefland Winge, a Bergeni Egyetem kutatója, aki a haditengerészetnek is készít tanulmányokat, egyelőre nem lát stratégiai veszélyt ezekben a furcsa ingatlanvásárlásokban. Az orosz egyház hirtelen megjelenése olyan helyeken, mint például Haakonsvern problémát jelenthet, de még nem akar ennél messzebb mutató következtetést levonni.

Winge nem zárja ki, hogy valami nincs rendben ezekkel a mozgásokkal, mert semmi értelmét nem látja annak, hogy olyan helyekről, ahol népes orosz közösség él, hirtelen átköltözzenek elhagyott környékekre, katonai infrastruktúrák közvetlen közelébe. Mint mondja, előfordulhat, hogy az ilyen épületeket nem csak vallási célokra használják, de ennek feltárása vagy bizonyítása már a nemzetvédelmi hatóságok feladata.

Ugyanakkor biztos abban, hogy egy ilyen ártatlan kinézetű hely alkalmas arra, hogy onnan megzavarjanak jelzéseket, esetleg lehallgassanak beszélgetéseket, drónokat irányítsanak, vagy szállást nyújtsanak a területet feltérképező embereknek.

Ezzel kapcsolatos újdonság, hogy a norvég hatóságok őrizetbe vettek egy orosz személyt, aki illegálisan reptetett egy drónt norvég terület felett, mégpedig a stratégiailag fontos Svalbard-szigetcsoportban, az Északi-sarkvidéken. Az illető egy 47 éves orosz-brit kettős állampolgár, aki a Barents Observer szerint Vlagyimir Putyin egyik bizalmasának fia. 

Néhány napon belül ez már a hetedik letartóztatása olyan orosz állampolgároknak, akiket illegális repülés, vagy a fényképezési tilalmak megszegése miatt vontak gyanú alá Norvégiában. Február óta – más nyugati országhoz hasonlóan – az oslói kormány is megtiltotta az oroszoknak, hogy Norvégia területe felett repüljenek repülővel vagy drónnal. Ennek megsértése három év börtönnel büntetendő.

"Gyűlölöm az oroszokat!" - gyorsan romló hangulat a népek között

Alfa Winge szerint a helyzet azért is kényes, mert amúgy az ortodox egyház alapvetően hasznos és legális tevékenységet folytat Norvégiában. A viking uralom felszámolásában a kereszténységnek döntő szerepe volt, köztük szláv szerzeteseknek és írástudóknak is. Maga az orosz ortodox egyház viszont csak 1917 után telepedett le az országban, amikor nagy számban menekültek ide hívők Oroszországból a bolsevik terror elől. 

„Ezért tehát komoly kihívásokkal kell számolni, tekintettel féltve őrzött vallásszabadságunkra. Óvakodni kell attól, hogy olyan vádakat hangoztassunk, melyeket nem lehet dokumentálni” – figyelmeztet a kutató.

Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy veszélyeket rejt az országban terjedő russzofóbia, ami megzavarja a korábbi békés kapcsolatokat, és ártatlan orosz személyeket is érinthet, akik kiutasítástól vagy más korlátozásoktól rettegnek. Norvégia viszont nem tud ilyen jelenségekről, ellenben azt állítja, hogy orosz kiképzésű bálnák kémkednek a norvég haditengerészet ellen. 

Ennek a romló hangulatnak volt az egyik epizódja, amikor Moszkva kiutasította Elisabeth Ellingsent, Norvégia követségi konzulját, aki egy szállodai dühkitörése során azt az érzelmét osztotta meg a jelenlévőkkel, hogy „gyűlölöm az oroszokat!”

A bergeni gyülekezet papja, Dmitro Ostanyin atya szerint a vallási csoport részéről semmiféle veszély nem fenyegeti Norvégiát. „Elsősorban azért, mert jómagam is ukrán vagyok, és elátkozom a háborút, melyet Oroszország indított a hazám ellen. Anyósom és apósom is ide menekültek. Norvégiából írom és kiabálom ezeket a szavakat. Otthon rekedt hozzátartozóim, és a feleségem rokonai még mindig a tűzben égnek, bombázásokat szenvednek el” – mondja a pap, akinek gyülekezetében oroszok, ukránok és norvégok egyaránt jelen vannak. 

Mint a többnemzetű keleti ortodox egyház egészét, úgy a nyájat is megosztja az ukrajnai háborúhoz való viszonyulás, ami szembe fordította a korábban békés gyülekezetek tagjait, és egyes magyarázatok szerint ezt kell keresni a hely- és ingatlanváltások között. 

helligebebudelsen.no
A Szent Szűz Mária ortodox gyülekezet Oslóbanhelligebebudelsen.no

„Én és a plébánosaim, akiknek többsége menekült, mindent megteszünk az ukránok segítése érdekében. Ez vonatkozik a pénzügyi segítségnyújtásra is, például támogatunk egy dnyeperi krízisközpontot, amely a lebombázott városokban felveszi és biztonságos helyre szállítja a gyerekeket” – teszi hozzá.

Elmondja, hogy a plébánosai közül sokan átmentek más ortodox közösségekhez, de a menekült papok biztosítják az utánpótlást. „Az, hogy Kirill pátriárka támogatja ezt a borzalmat, szerencsére nem terjed ki mindenkire, aki az ortodoxiát vallja."

Norvégia kettő nyomás alatt - Európa pillérének szerepét is be kell töltenie

A skandináv királyság, mint a NATO tagja, az ukrajnai agresszió óta több szankciós intézkedéshez csatlakozott Oroszország ellen, bár Jonas Gahr Støre miniszterelnök kormánya tett engedményt és engedélyezett kisebb lazításokat. Augusztusban a Külügyminisztérium hozzájárult orosz szállítóeszközök behozatalára a Svalbard szigetén lévő Barentsburg bányászvárosba. Az itt található üzemek mindegyike orosz és ukrán munkásokkal dolgozik. A szállítmányoknak nincs stratégiai jelentőségük, jórészt téli gumiabroncsokat, autóipari szerszámokat és élelmiszereket tartalmaztak.

A kiélezett háborús helyzetben az északi államok együttműködése még a korábbinál is jóval szorosabb. Várhatóan ez a svéd kormányváltással sem fog romlani, mert a régió katonai és gazdasági biztonsága első számú érdeke az összes kormányzatnak. 

Terje Bendiksby/Terje Bendiksby / NTB
Magdalena Andersson svéd, Sanna Marin finn, Jonas Gahr Støre norvég, Mette Fredriksen dán és Katrin Jakobsdottir izlandi miniszterelnökök, Osló, augusztus 15.Terje Bendiksby/Terje Bendiksby / NTB

A norvég szankciós politika amúgy szilárd, és a kormány rendelkezése tiltja Oroszországból a szén vagy fosszilis energiahordozók behozatalát, egyben kiviteli tilalom alá helyezi bármely technológia exportját, ami védelmi (katonai) célokra használható, függetlenül attól, hogy Norvégiában gyártották-e vagy sem. 

Az ország csak rövidke szakaszon határos Oroszországgal, messze fent az északi régió csücskében (110 kilométer hosszban), és ütközőzónáját (puffert Oroszország felé) Svédország és Finnország jelenti. Az oslói kormány számára ezért is kimagasló jelentőségű a NATO északi bővítése, mert ezzel saját biztonsági garanciái is nagyban erősödnek. 

De ez inkább a szárazföldre nézve igaz, mert az elmúlt években egyre gyakoribbak lettek az orosz légierő és flotta provokatív műveletei a norvég felségterületek peremén. Ezek közül a tengeralattjáró-vadász orosz légiegységek feltűnése okozta a legfőbb aggodalmakat. Ám a válaszok sem maradtak el.

thebarentsobserver.com
Koncentrált NATO hadgyakorlat Norvégiában, 2020thebarentsobserver.com

A növekvő orosz aktivitásra reagálva a NATO is többször szervezett nagyszabású hadgyakorlatokat Norvégia területén és vizein. Ezek a kölcsönös erődemonstrációk az Északi-sark nagyrégiójának fokozott jelentőségét mutatják, ahol az európaiakon és az oroszokon túl már közvetlen amerikai, kanadai, sőt kínai érdekek is versengenek. 

Az Északi Áramlat gázvezetéket ért szabotázs óta Norvégia magas készültségi szinten tartja haderejét, hogy hozzájáruljon a szomszédos Balti-tenger biztonságához, és lépéseket tett létfontosságú infrastruktúráinak védelmére, főleg az olaj- és gázlétesítmények körzeteiben. 

Ben Wallace brit védelmi miniszter közlése szerint szeptember 29-én, az északi nemzetközi vizek felett két orosz Szu-27 vadászgép került veszélyes közelségbe a Brit Király Légierő Rivet Joint felderítőjével, és egyikük még egy rakétát is kibocsátott. Minden ilyen incidens, még ha károkozás nélkül is végződik, pattanásig feszíti a katonai döntéshozók amúgy is pókhálószerű idegrendszerét. Általában a válaszok sem maradnak el. Az ilyen esetek növelik a véletlenszerűen kirobbanó konfliktusok esélyét, amire korábban a Dél-kínai-tenger körzetében is figyelmeztettek az elemzők.

Minél több és komplexebb a katonai aktivitás (szárazföld, tengerek, levegő), úgy nő az esélye egy véletlenszerű, nem szándékolt és nem felügyelt konfliktusnak, ami szélesebb válsághoz vezethet. Emiatt az Északi- és a Balti-tenger veszélyessége a korábbi évtizedek sokszorosára nőtt.

Norvég Királyi Légierő
Norvég F-35 vadászgép vesz űzőbe egy Beriev A-50 orosz felderítő gépet - 2022. február 3.Norvég Királyi Légierő

A kimagasló fontosságú katonai tényezőkön túl a skandináv királyság jó ideje a nemzetközi energiapiac egyik főszereplője, és ennek jelentősége az ukrajnai háborúval járó energiaválsággal megsokszorozódik. Norvégia katonai stabilitása és szállításainak biztonsága kulcskérdés Európa számára, noha az ország nem tagja az Uniónak.

Oroszországot leszámítva, Norvégia az egyetlen ország Európában, amely képes évente legalább 100 millió köbméter földgáz kitermelésére (120). Ez csak ötöde az orosz produktumnak, viszont háromszorosa az európai 2.-3. helyezett Hollandiának és az Egyesült Királyságnak. Ezeken kívül nincs európai szereplő a világ 30 legnagyobb termelője között.

Legalább ekkora a jelentősége a norvég kapacitásoknak az olajtermelés terén, ahol 11. a világon, napi 1,7 millió hordóval. Rajta kívül nincs más európai szereplő a 20-as világranglistán, kivéve természetesen Oroszországot (2.).

Ezek az adatok világosan kijelölik Norvégia fontosságát a következő évek európai energiapolitikájában, és erősen figyelmeztetnek arra, hogy az ország és szállítási útvonalainak biztosítása kontinentális létkérdés. Ezért sem lehet elsiklani az olyan apró jelek felett, mint egy ellenséges ország vezető egyházának tevékenysége, amire békeidőben valószínűleg fittyet sem hánynánk.