Háború Ukrajnában: az ukrán győzelem vagy a vég kezdete a két őszi offenzíva?

Access to the comments Kommentek
Írta: Gábor Tanács
Ukrán katona légvédelmi fegyverrel tüzel Harkiv mellett 2022. augusztusában
Ukrán katona légvédelmi fegyverrel tüzel Harkiv mellett 2022. augusztusában   -   Szerzői jogok  Andrii Marienko/Copyright 2022 The Associated Press. All rights reserved.   -  

Az elmúlt hetekben két ukrán ellentámadás is indult az országot immár lassan és módszeresen bekebelezni próbáló orosz csapatok ellen. Attól függően, hogy kinek hiszünk, ez a két offenzíva mára csodával határos sikereket ért el, illetve több ízben is totálisan összeomlott. Ebben a cikkben az elérhető források alapján azt próbáljuk megbecsülni, mi lehet a közelítő igazság, és hogy mi értelme egyáltalán ezeknek az offenzíváknak.

Herszon: az előre bejelentett támadás

Az augusztus végén kezdődött herszoni ellentámadást Ukrajna már hónapokkal korábban belengette. Herszon és a hozzá tartozó megye eleve fájdalmas pont az ukránoknak, mert az ukrán hadsereg oroszok által várt teljes beszakadása csak itt következett be a háború elején, a Krímből indult orosz erők különösebb erőfeszítés nélkül foglalták el a várost. (Ezzel kapcsolatban az ukránok a mai napig árulást vagy szabotázst emlegetnek.) Miután a Kijev elleni támadás kifulladt, az oroszok a haderejük túlnyomó többségét a kelet-ukrajnai frontra összpontosították, ahol brutális tüzérségi harcban centiméterről centiméterre haladtak előre, illetve igyekeztek a nagyobb harcértékű, tapasztaltabb ukrán csapatokat bekeríteni és felmorzsolni. Erről szóltak többé-kevésbé az elmúlt hónapok, délen pedig beásták magukat és a tapogatózó ukrán támadásokat hárították.

Herszon azért tűnt alkalmasnak egy ellentámadásra, mert a Dnyeper nyugati partján található, ami azt jelenti, hogy az orosz utánpótlást át kell juttatni egy folyón - hogy ez adott esetben mivel jár, azt például ebben a megrázó képei miatt ide be nem ágyazott tweetben meg lehet nézni -  a hidakat pedig az ukránok már idejekorán elkezdték bombázni, többek között az amerikaiaktól kapott HIMARS rakétákkal is. Hiába volt azonban a folyamatos ukrán készülődés és fogadkozás, a nagy offenzíva csak nem akart elindulni. Július-augusztus során az oroszok elkezdtek csapatokat átirányítani a régióba, mintegy megerősítve, hogy ott valami készül, azonban hosszú ideig továbbra sem történt változás. Augusztus vége felé több elemző fejében már kezdett gyökeret verni az az elmélet, hogy az ukránok pont azért riogatnak egy herszoni offenzívával, hogy a csapataik levegőt kapjanak és megerősítsék a pozícióikat a Donyec-medencében, és eszük ágában sincs ténylegesen nekimenni az orosz csapatoknak a jobbára nyílt terepnek számító - ezért nagy veszteségekkel fenyegető - Herszon megyében.

A veszteség biztos, a nyereség kérdéses

Augusztus elején végül intenzív tüzérségi előkészítés után valóban megindult a támadás, amiről az ukránok nem nagyon adtak ki információt, míg az oroszok minden nap elmondták róla, hogy összeomlott. Közel egy hét után kijelenthető, hogy a herszoni offenzíva során az ukránok elértek bizonyos eredményeket, de messze vannak attól, hogy a Dnyeper keleti partjára szorítsák az orosz csapatokat. Ugyanakkor nem is omlottak össze. Az offenzívát három területre lehet osztani, amiből az északi a legsikeresebb, ahol az ukrán csapatok - a gyengébb és kevésbé motivált orosz alakulatok félresöprésével - elfoglaltak több települést és közel kerültek a Dnyeperhez. Északon az Arhangelszk nevű települést tartották eddig az oroszok - közelebbről a Wagner csoport egyik egysége - stabilan.

Középen, az úgynevezett inguleci hídfőnél az ukrán támadás kevesebb sikert ért el. Ez a rész áll az orosz kommunikáció középpontjában, úgyis mint az ukrán offenzíva kudarcának fő bizonyítéka. Még az ukránok irányába elfogult elemzők sem állítják, hogy itt jól mennének a dolgok, nagyok a veszteségek is, azonban az orosz erők itteni lekötése lehet a kulcsa az északon és délen elért eredményeknek. Délen a megerősített és beásott orosz erődöket kerülgetve, oldalba- vagy hátbatámadva az ukrán csapatok szintén értek el eredményeket, ugyanakkor orosz hadibloggerek szerint ezekkel az akciókkal kockázatos helyzetbe manőverezték a csapataikat.

A Brit Nemzetközi Hadturományi Intézet térképe a herszoni csatáról

Összességében a herszoni helyzet nem egyértelmű siker vagy kudarc egyik félnek sem. Az ukrán erőknek vannak eredményeik, de inkább kisebb pozíciós előnyökről van szó, nagy sikerként eladható nincs közöttük - egyelőre. Ugyanakkor az oroszokat nehezebb helyzetbe hozták, mint számítani lehetett rá, és bármit is kommunikáljon az orosz Védelmi Minisztérium, ukrán összeomlásról sincsen szó. Erre az egyik példa, hogy a megye középső részén harcoló munkácsi 128-as hegyivadász dandár komoly veszteségeket szenvedett (7 halott, köztük magyarok miatt is gyászt rendeltek el a megyében), az orosz források egyenesen a megsemmisüléséről beszéltek, később azonban képekkel megtámogatott hírek érkeztek arról, hogy falvakat foglaltak el Herszon megye északi részén.

Ugyanakkor az oroszbarátsággal nem vádolható Washington Post szerdai riportjában az offenzívában megsebesült ukrán katonákra hivatkozva meglehetősen borús képet fest a hadi helyzetről. Az ukrán katonák nagy orosz fölényről és jelentős veszteségekről számolnak be. Az orosz tüzérségi és légifölény ebből nem új - de az igen, hogy az orosz fél is alkalmazkodott a háború adottságaihoz, és a korábbinál jóval hatékonyabban tudja például harckocsijait bevetni az ukrán gyalogság ellen. Függetlenül az elért eredményektől, abban nagyjából minden forrás egyetért, hogy az ukránok veszteségei súlyosak lehetnek.

Bármennyire is izgalmas dolgok történtek azonban Herszonban, úgy tűnik, volt igazság azokban a spekulációkban, hogy nem ez lesz az ukránok nagy mutatványa.

Harkiv: rés a pajzson

Szeptember hatodikán váratlanul újabb offenzívát indított az ukrán hadsereg, amelyik úgy volt meglepetés, hogy az oroszok már napok óta mondták, hogy ukrán előkészületeket látnak, és több diadalmas jelentést is leadtak, hogy a tüzérségük milyen károkat okozott ezeknek a gyülekező ukrán csapatoknak. Ennek ellenére az ukránok a már szokásos recept szerint alapos tüzérségi előkészítés után egy massszív hídfőt hoztak létre Harkivtól délkeletre a Donyec folyó kanyarulatában, majd gyors egymásutánban elfoglaltak több települést is. Ez a legtöbb orosz és ukrán hadiblogger szerint is úgy volt lehetséges, hogy ezeket a településeket kényszersorozott donyecki és luhanszki katonák, illetve tábori rendőrök védték, vagyis az ukránok megint találtak egy olyan rést az orosz frontvonalon, ahol a legrosszabbul felszerelt és legkevésbé motivált egységek voltak.

Azt a területet, ahová az ukránok betörtek, nyugatról és délről a Donyec folyó ágai, keletről pedig az Oszkol folyó határolja. Az ukránok az előretörés során szinte biztosan bekerítettek orosz csapatokat Balaklijában, amelyek egyelőre nem tudnak onnan kijutni. 

Az offenzíva célja feltehetően egy Kupjanszk nevű adminisztratív és vasúti központ. Az Oszkol folyó nyugati partján van, az oroszok a háború első napjaiban elfoglalták. A város ellenőrzésével az ukránok legalább részben elvághatnák az Izijumnál állomásozó, a legerősebbek közé tartozó orosz csapatok utánpótlását, ami komoly csapást jelentene az oroszoknak, és feltehetően önmagában a lehetőség is arra kényszeríti Oroszországot, hogy az Izijumnál lévő csapatok egy részét indítsák el északra, Kupjanszk felé.

Az offenzíva jelenleg viszonylag sikeresnek látszik, ugyanakkor itt Oroszország kifejezetten közel van, logisztikai szempontból nem ütközne akkora nehézségbe erősítést küldeni, mint a folyamatosan tűz alatt tartott hidakon keresztül megközelíthető Herszonban. Az is előfordulhat, hogy pár nap alatt elfogy az ukránok lendülete, ahogy az orosz hadsereg átcsoportosítja a nagyobb harcértékű alakulatait, amelyeken már nem tudnak olyan könnyen áthatolni, mint a kényszersorozott donyecki és luhanszki katonákon.

A Brit nemzetközi Hadtudományi Intézet térképe a Harkiv környéki harcokról

Politikai logika vagy hadi logika?

Bár az ukránok már régóta jósolták, hogy ősszel elkezdik visszafoglalni Herszont, a legtöbb szakértő szkeptikus volt ennek a lehetőségével kapcsolatban, illetve úgy vélték, hogy ezt kizárólag politikai megfontolások indokolhatják, hadászati szempontból rendkívül kockázatos és konkrétan a megmaradt ukrán csapatok fölösleges elpazarlásával jár. Politikai megfontolások alatt pedig azt értik, hogy az ukrán politikai vezetésnek egyrészt a belföldi harci morál javítása, a háborús fáradtság hatásainak ellensúlyozása, másrészt a külföldi támogatások folyamatos érkezésének biztosítása érdekében fel kellene mutatni hadi sikereket - még a tél beállta előtt.

Csütörtökön is zajlott a németországi Ramstein légibázison negyven ország védelmi minisztériumainak és katonai vezetőinek találkozója (Ukrajna kontakt csoport) ahol arról születnek döntések, hogy milyen hadianyaggal és felszereléssel segítik a nyugati országok Ukrajnát. Ezen a napon Norvégia bejelentette, hogy mintegy 160 Hellfire rakétával, a hozzá tartozó kilövő- és irányító egységeket adnak át, az amerikai külügyminiszter, Anthony Blinken pedig kijevi meglepetés-látogatásán 2,7 millárd dollár értékű haditámogatást jelentett be. Akik politikai motivációkat emlegetnek a háttérben, azt is mondják, hogy az offenzíva a további támogatástól húzódozó nyugati országok meggyőzését is szolgálja.

Ezzel kapcsolatban van egy magát makacsul tartó elmélet, amely szerint az ukrán hadsereg vezetése a politikai szempontok alapján rossz katonai döntéseket erőltető Volodimir Zelenszkij elnök elmozdítására készülne. Valószínű, hogy a kifelé mutatott egységes harci kedv ugyan nincs meg a társadalomban, vannak belső konfliktusok, messze nem akar mindenki halálig harcolni az oroszok ellen, de a legtöbb elemző (Például Demkó Attila, az MCC Geopolitikai Központjának vezetője) úgy véli, hogy a Zelenszkij elleni katonai puccs terve inkább orosz vágyvezérelt gondolkodás, mint reális forgatókönyv.

Hadi szempontból kényszerű is lehetett az időpont kiválasztása, ugyanis Oroszország most kezdte meg az újonnan felállított, úgynevezett harmadik hadsereg/hadosztály csapatainak a harcba állítását. Ezeknek az egységeknek az integrálásával az orosz hadsereg több gyenge pontja is megszűnhet, vagyis később az ukrán hadsereg feladata egyre nehezebb lenne. A másik szempont, amit mérlegelni kell, hogy a közelgő tél több szempontból is Oroszország malmára hajtja a vizet. Egyrészt maga az évszak a hadműveletek szempontjából az orosz hadseregnek kedvezőbb. Másrészt az adott esetben eletromos áram vagy fűtés nélkül maradt ukrán lakosság - így a hadsereg - harci morálja is elapadhat. Könnyen lehet, hogy az offenzívák ugyan kockázatosak, de a katonai vezetés sem lát a helyzet megoldására más kiutat.