Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Stoltenberg egy sebész nyugalmával állította talpra az „agyhalott” NATO-t – Putyin asszisztálásával

Access to the comments Kommentek
Írta: Németh Árpád
Jens Stoltenberg Brüsszelben, 2015-ben
Jens Stoltenberg Brüsszelben, 2015-ben   -   Szerzői jogok  AP Photo/Geert Vanden Wijngaert   -  

A leginkább Norvégiában lepődtek meg, amikor 2014-ben Stoltenbergnek felkínálták a NATO főtitkári tisztségét. Stoltenberget ugyan alkalmasnak tartották a posztra, de nem Jenset, hanem apját, Thorvaldot, a korábbi védelmi és külügyminisztert. Fia ugyan volt sorkatona, sőt miniszterelnök is több ciklusban, de közgazdászként a védelmi szövetség irányítása távol állt tőle. Mégis talpra állította azok után, hogy Trump az USA távozásával fenyegette meg a NATO-t, amely Macron szerint az „agyhalálát” élte. A főtitkár érdeme, hogy meggyőzte Erdoğant: ne vétózza meg az évtizedekig semleges Finnország és Svédország csatlakozási szándékát, amelyeket Putyin ukrajnai háborújával egyenesen a NATO ölébe taszított. Jens Stoltenbergről a KGB dossziét nyitott, és a Szteklov kódnévvel illette. Miniszterelnökségének legválságosabb pillanatai az utøyai vérengzéshez, főtitkárságának az ukrajnai háborúhoz kötődnek. Noha kényelmes állás várta Oslóban, még egy évet vállalt a NATO-ban azzal a feltett szándékkal, hogy mindenképpen meghiúsítja a közvetlen konfrontációt Oroszországgal.

Egy közönséges pénteknek indult az egyik a norvég miniszterelnök életében, még 2013 augusztusában.

„Péntekenként rendszeresen a királlyal találkozom. Így volt ez ma is, a mai péntek további része viszont rendhagyóan alakul” – árulta el Jens Stoltenberg, majd egy taxiba ült, és a véletlenszerűen autójába ülő utasokat fuvarozta.

Csak egy napszemüveggel, és egy hamis taxis igazolvánnyal álcázta magát, mégis sokan felismerték. Még a külföldiek is.

„Maga a miniszterelnök?” – álmélkodtak.

A világ egyik leggazdagabb országa kormányfőjének természetesen nem egy kis „mellékesre” volt szüksége. Sőt, az utasok egyike sem fizetett viteldíjat.

A közelgő választások előtt a Munkáspárt vezetője közvetlenül próbálta szondáztatni a közvéleményt. Utólag elmagyarázta, hogy a választók véleményét szerette volna meghallgatni, a taxi pedig egyike azon kevés helyeknek, ahol az emberek őszintén kitárulkoznak.

Az utasokkal folytatott beszélgetését rejtett kamera rögzítette, a felvételt pedig később Facebook-oldalán közétették, és a választási kampányban is bemutatták.

„Fontos számomra, hogy halljam, mit gondolnak valójában az emberek” – nyilatkozta a norvég médiának.

A taxit rendelt utasok egy részét arra kérték, várjanak türelmesen anélkül, hogy közölték volna, ki a sofőr, míg másokat véletlenszerűen, a drosztokon vett fel.

A legtöbbjük az álca dacára is hamar rájött, hogy taxis nem profi. Az egyikük a hátsó ülésről megjegyezte:

„Ebből a szögből tényleg úgy néz ki, mint Stoltenberg.”

Ő azzal magyarázkodott, hogy „eléggé ismert Oslóban”, de általában hátul szokott ülni.

Egy másik egyenesen a szerencséjének tartotta, hogy a kormányfővel találkozott, mivel amúgy is „levelet akart neki küldeni”.

A beszélgetés általában a politikára terelődött. Az egyik fiatal utasával a miniszterelnök az oktatásról beszélgetett.

„A lényeg, hogy a jó tanulóknak legyen miért tanulniuk, és hogy azoknak, akiknek nehézségeik vannak, egy kis extra segítséget nyújtsunk” – mondta.

Egyik utasát szinte sokkolta egy satufékkel. Az automata kocsiban véletlenül taposott rá, mert azt hitte, hogy a pedál a kuplung.

Utólag bevallotta, hogy nyolc éve nem vezetett.

„Lehet, hogy nem én vagyok a világ legjobb sofőrje, de jó volt kipróbálni magam taxisofőrként” – jegyezte meg utóbb a közösségi oldalán.

Jens Stoltenberg akkoriban népszerű volt Norvégiában, de a közvélemény-kutatások szerint a választások előtt lemaradt az ellenzékkel szemben.

„Úgy gondolom, hogy az országnak és a norvég taxis utasoknak az a legjobb, ha én vagyok a miniszterelnök, és nem taxisofőr” – válaszolt arra a kérdésre: fontolóra vette-e a profilváltást, ha esetleg elbukja a megmérettetést.

A választási győzelem elmaradt, így Stoltenberg arra kényszerült, hogy más munka után nézzen.

Így lett végül – Angela Merkel kiszemeltjeként – a NATO 13. főtitkára.

Az apja alkalmasabbnak tűnt a tisztségre

Kinevezése 2014-ben több okból is valószínűtlennek tűnt: baloldali közgazdász, védelmi háttér nélkül, aki jó kapcsolatokat ápolt Oroszországgal. Ezzel éles ellentétben állt elődjével, a szintén skandináv, dán, konzervatív Anders Fogh Rasmussennel szemben, aki Oroszországot élesen és megalkuvást nem tűrően bírálta.

Néhány kelet-európai vezető valószínűleg aggódott amiatt, hogy a Krím elcsatolása után túlságosan engedékeny Oroszországgal szemben. A fenntartások azonban elhamarkodottnak tűntek.

Ő olyan politikus, aki rugalmasan kezeli az aktuális helyzetet, a NATO afganisztáni kivonulását vagy a kelet-európai konfliktusokat – ecsetelte Harald Stanghelle, egy vezető norvég újságíró a BBC-nek.

Valószínűleg senki sem lepődött meg annyira azon, hogy Jens Stoltenberg kapta meg a védelmi szövetség vezetői posztját, mint maguk a norvégok, akik szerint egy Stoltenberg NATO-főtitkárként remek választásnak tűnt – de nem Jens, hanem Thorvald, az apja. A fiú kinevezésekor 83 éves volt védelmi és külügyminisztert már a kilencvenes években is esélyesnek tartották a tisztségre.

Thorvald Stoltenberg jeles munkáspárti politikus volt, aki pályafutása kezdetén a diplomáciában is szolgált, így az 1959-ben született fia, Jens zsenge gyermekkorát 1961 és 1964 között Jugoszláviában töltötte, ahol apja belgrádi nagykövet volt. Genetikus édesanyja, Karin Stoltenberg több kormány államtitkára volt a nyolcvanas években, anyai nagynénje, Marianne Heiberg pedig Johan Jørgen Holst volt külügyminiszter felesége.

Jens az oslói Waldorfba járt általános iskolába, a középiskola felső tagozatát pedig az elit Katedrális Iskolában végezte, amelynek mottója a non scholae, sed vitae discimus volt, azaz nem az iskoláért, hanem az életért tanulunk.

Kötelező sorkatonai szolgálatát a hadsereg gyalogsági kiképzőközpontjában teljesítette, majd beiratkozott az Oslói Egyetemre, ahol 1987-ben szerzett közgazdasági diplomát.

Politikai irányultságának első lépéseit tizenéves korában nővére, Camilla, az akkori marxista-leninista Vörös Ifjúság csoport tagja határozta meg. A vietnami háborút a kor fiataljaihoz hasonlóan zsigerből ellenezte, a kikötőváros, Hải Phòng bombázása után pedig Jens is csatlakozott társaihoz, és az Egyesült Államok oslói nagykövetsége előtt tüntetett. Ő megúszta, több barátja azonban a fogdában végezte.

Jens Stoltenberg a sajtóban kezdte pályafutását; 1979 és 1981 között a Munkáspárt szócsövének számító, azóta nevet váltó Arbeiderbladet újságírója volt.

Szteklov elvtárs

Az oslói Stortorvets Gjæstgiveri hagyományos norvég étteremben rendszeresen elmajszolt néhány garnélarákos szendvicset Borisz Kirilov, a Szovjetunió oslói nagykövetségének kulturális attaséja társaságában – ezt maga Jens Stoltenberg fedte fel A történetem c. önéletrajzi ihletésű könyvében. Azt írta: meggyőződése volt, hogy Kirilov a KGB tagja.

Később bebizonyosodott, hogy nem tévedett. Kirilov szovjet kém és a KGB tisztje volt, akinek egyetlen fő feladata: politikusok és hétköznapi norvégok toborzása ügynöknek.

A nyolcvanas évek második felében álltak kapcsolatban egymással. Kirilovot „tudatos és érdekes beszélgetőpartnerként” írta le. Később kiderült, hogy az attasé nyitott egy mappát, és kódnévvel illette a fiatal norvégot.

„Szteklov” voltam – vallotta be Stoltenberg.

Később a norvég közmédia tényfeltáró riportjában kiderítette, hogy a KGB Stoltenbergről valóban összeállított egy moszkvai dossziét, amely személyes és politikai információkat tartalmazott. Ilyen portfóliót rendszerint olyan személyek érdemeltek ki, akiknek a „futtatása előrehaladott stádiumban volt”, vagy akit a KGB már „bizalmas kapcsolatnak” tekintett.

A könyvben a szerző leírja, olyan otthonban nevelkedett, ahol „a világ összes diplomatája megfordult” – a keleti országok képviselőit is beleértve. Apja álláspontja az volt, hogy mindenkivel szóba kell állni, így jobban megértik egymást. „A legjobb, ha közvetlenül a KGB-vel beszélünk” – idézte Thorvaldot, aki szerint ott vannak a legokosabb emberek, és nekik vannak a legjobb kapcsolataik Moszkvában. „De persze tudnod kellett, hogy ha a KGB-vel beszélsz, vigyáznod kell minden szavadra” – figyelmeztette a tapasztalt diplomata a fiát.

„Soha nem aggódtam amiatt, hogy túl sokat locsogok, hisz nem ismertem államtitkot” – idézte fel Jens Stoltenberg, aki természetesen a norvég hírszerzés egyik vezetőjének is beszámolt szovjet partneréről.

Amikor a védelmi bizottság tagjának nevezték ki, a védelmi minisztériumot és a rendőrség különleges szolgálatát is tájékoztatta kapcsolatáról.

Ez utóbbi képviselője arra kérte: találkozzon Kirilovval, közölje vele, hogy a rendőrség figyelemmel kíséri tevékenységét, és azt is tudják, hogy KGB-ügynök. Arra kérték Stoltenberget, próbálja meg kideríteni, hogy Kirilov hajlandó-e átállni. Ha látja ennek jelét, közölje a szovjettel, hogy Norvégia biztonságos ország, ahol „nagyon fognak vigyázni rá”.

„Egy kémregény szereplőjének” éreztem magam – vallotta be könyvében Stoltenberg. A küldetése kudarcot vallott, és ez volt az utolsó alkalom, amikor Kirilovval találkozott.

Békülékeny kapcsolat Moszkvával

Néhány évvel később, 1993-ban már Jens Stoltenberg volt a norvég ipari és energetikai miniszter, majd 1996-ban a pénzügyek élére került.

Alig 40 évesen, 2000-ben választották meg először miniszterelnöknek. Munkáspárti kormánya alig két évig létezett. A választásokon a jóléti állam reformjára tett kezdeményezései miatt vereséget szenvedett.

Három évre rá, 2005-ben a szocialistákkal és a Centrum párttal koalícióban tért vissza a kormányfői posztra. Jens Stoltenberg és Dmitrij Medvegyev orosz elnök 2010-ben írta alá az olajban és gázban gazdag Barents-tengeren évtizedek óta tartó határvita rendezéséről szóló megállapodást. Norvégia és Oroszország kapcsolata 2012-ben tovább javult a szárazföldi határ mentén létrehozott vízummentes övezettel.

AP Photo/RIA-Novosti, Dmitry Astakhov, Presidential Press Service
Medvegyev és Stoltenberg Oslóban, 2010-benAP Photo/RIA-Novosti, Dmitry Astakhov, Presidential Press Service

Kormányzása alatt Norvégia csatlakozott az Egyesült Államok vezette „terrorizmus elleni háborúhoz”, ami után csaknem 600 norvég katona szolgált a NATO vezette afganisztáni békefenntartó erőkben.

Utøya

A sziget mind a mai napig Norvégia történelmének egyik leggyászosabb pillanatára emlékeztet, a vérfürdő azonban 2011. július 22-én nem ott kezdődött, hanem kora délután Jens Stoltenberg hivatala, az oslói kormánypalota előtt.

A vádirat szerint Anders Breivik 15:17-kor leparkolta VW Crafter furgonját a kormányzati negyedben, a Grubeggatán, a miniszterelnök hivatalának otthont adó irodaház előtt. Az épületben kétszázötvenen, az utcán azokban a percekben hetvenöten tartózkodtak. A nagyjából 950 kilogrammos – műtrágya, dízel és alumínium keverékéből összeállított – bomba időzítőjét hét percre állította. Ennyi időre volt szüksége, hogy ő maga biztonságosan eljusson a korábban leparkolt Fiat Duplo autójáig, amellyel elmenekült a helyszínről.

A detonáció pontban 15:25.22-kor következett be. Nyolc vétlen ember életét oltotta ki. Rajtuk kívül kilencen életveszélyesen, kétszázan pedig könnyebben sérültek meg.

Breivik eközben – rendőrnek álcázva – Rugerével és Glockjával Utøya szigetére indult, ahol a Munkáspárt ifjúsági tagozatának tagjai táboroztak, összesen 564-en. A férfi 17:15 körül érkezett komppal, és attól a pillanattól kezdve letartóztatásáig, 18:35-ig, egészen pontosan 72 percen át előzetesen megfontolt szándékkal gondosan lőtt mindenkire: a gyerekekre, a segítségükre siető felnőttekre, sőt a környéken csónakázókra is.

Pillanatok alatt páni félelem uralkodott el a szigeten, a menekülés vagy elrejtőzés lehetőségei ugyanis igencsak korlátozottak voltak. A gyilkos a piciny, alig 10 hektáros sziget egész területét bejárva vadászott a bujkálókra. Egyeseket azzal csalt elő a rejtekhelyükről álegyenruhájában, hogy megmentésükre megérkezett a rendőrség.

Utøyán hatvankilencen haltak meg. Hatvanhét emberrel, jobbára tizenévessel személyesen végzett, egy menekülés közben lezuhant, egy másik pedig a vízbe fulladt.

Anders Breivik legfiatalabb áldozata csupán 14 éves volt.

Jon Olav Nesvold/NTB Scanpix via AP
Virággal emlékezett az áldozatokra a vérengzés ötödik évfordulóján, 2016-banJon Olav Nesvold/NTB Scanpix via AP

Jens Stoltenberg a következő napra tervezett látogatást Utøyára. Az oslói robbanás idején épp beszédét fésülte át.

Ehelyett két nappal a merényletek után a fővárosi székesegyházban tartott istentiszteleten beszélt arról, hogy Norvégia ugyan kis ország, de népe büszke. Sokkolták a történtek, de nem adják fel értékeiket.

A mi válaszunk – mondta a miniszterelnök – a nagyobb demokrácia, a nagyobb nyitottság és még több emberség. De soha nem naivitás – egészítette ki.

Végül a CNN-nek nyilatkozó egyik fiatal, az utøyai mészárlást túlélő lányt idézte: „Ha egyetlen ember ilyen gyűlöletre képes, akkor képzeljük el, milyen szeretetet képes megteremteni összetartozásunk.”

A gonosz megölhet egy embert, de soha nem kényszeríthet térdre egy nemzetet

– ezt mondta másnap, július 25-én az oslói Városháza téri beszédében.

Egy évvel később, a terrortámadást összefoglaló Gjørv-jelentés közzététele után a Klassekampen napilap azt írta, kemény ítéletben marasztalták el a norvég kabinetet. Stoltenberg magára vállalta a felelősséget, de nem mondott le.

Lemondott a zsíros állásról, hogy meghiúsítsa a közvetlen összecsapást Oroszországgal

És nem távozott a NATO főtitkári tisztségéből akkor sem, amikor Oroszország 2022 februárjában lerohanta Ukrajnát – pedig Stoltenbergnek lejárt a mandátuma, másrészt pedig egy igencsak békés és kényelmes tisztség várta Oslóban. Az ilyet „zsíros” állásnak nevezik. Öt hónapja még arra készült, hogy átveszi a világ egyik legstabilabb nemzeti bankjának és leggazdagabb szuverén vagyonalapjának, a norvégnek az irányítását. Ehelyett most szélsőséges kockázatokkal kacérkodik, például az atomháborúval – miután aláírta a NATO főtitkári posztjának kivételes, negyedik megbízatását– írta a Wall Street Journal.

Jens Stoltenberg 2014 óta vezeti az Észak-atlanti Szerződés Szervezetét, hónapokkal azután, hogy Oroszország elfoglalta Ukrajnától a Krím félszigetet, és lázadást szított az ország keleti részében. Azóta ő felügyeli a nyugati védelmi szövetség legnagyobb átalakítását és bővítését a hidegháború óta.

Az orosz inváziót követően Ukrajnában – amely partnere, de nem tagja a 30 országot tömörítő szövetségnek – dúlnak a harcok.

Stoltenbergre a kényes egyensúlyozás szerepe várt. A NATO-t 1949-ben azért hozták létre, hogy szembeszálljon Moszkvával. Most ezt teszi úgy, hogy elkerülje a közvetlen katonai konfrontációt. A NATO brüsszeli központjában és a tagországok fővárosaiban sokan attól tartanak, hogy a korlátozott mennyiségű fegyverszállítmányon túli beavatkozás kiszélesítheti a konfliktust, ami Oroszországot nukleáris vagy más tömegpusztító fegyverek bevetésére késztetheti.

A fő felelősségünk a NATO-országokban élő közel egymilliárd ember védelme. És ezt úgy tesszük, hogy megakadályozzuk a konfliktus kiterjedését Ukrajnán túlra

– szögezte le a főtitkár.

A NATO ukrajnai konfliktusban játszott szerepe egy viharos időszakot zár le Stoltenberg számára. Nem sokkal hivatalba lépése után meg kellett küzdenie a szövetséggel kapcsolatos belső bírálatokkal, amelyeket a korábbi amerikai elnök fogalmazott meg. Donald Trump elavultnak nevezte a szövetséget, amit azzal fenyegetett meg, hogy Amerika kivonul belőle, majd Emmanuel Macron francia elnök diagnózisa szerint a szövetség „agyhalálát” éli.

AP Photo/Francisco Seco
NATO-csúcs az angliai Watfordban, 2019-benAP Photo/Francisco Seco

A tagok közötti viták, például a Görögország és Törökország között régóta fennálló viszály, szüntelenül elterelték a figyelmet a lényeges kérdésekről.

Stoltenberg navigálási képessége a politikai aknamezőkön a szervezet éves madridi csúcstalálkozóján is megmutatkozott, ahol egy négyórás találkozó során sikerült meggyőznie Recep Tayyip Erdoğan török elnököt, hogy ne vétózza meg a sokáig semleges Svédország és Finnország csatlakozását – amit épp Putyin váltott ki az ukrajnai háborúval. A tárgyalásokat ismerő személyek szerint a megállapodás nemigen tűnt valószínűnek.

„Ő és a csapata” rengeteg munkát fektetett abba, hogy eloszlassa a madridi csúcsot beárnyékoló felhőket – mondta Stoltenbergről Kaja Kallas észt miniszterelnök.

Stoltenberg fáradhatatlan összpontosítása a történelmi megállapodás elérésére politikai érzékéről és annak intenzitásáról tanúskodik – állítják azok, akik régóta együtt dolgoznak a 63 éves, lelkes kerékpárossal és sífutóval.

A NATO nem volt természetes munkahely a pénzügyekben gondolkodó szociáldemokrata számára. Ő is részese volt a szabályozás megfogalmazásának, miszerint a norvég állam vagyonalapja – a pazarló költekezést megelőzendő – a tőkét elzárva tartja, és csak a hozamból gazdálkodik. Hozzáállása is szerepet játszott abban, hogy felkínálják neki a Norges Bank kormányzói székét.

„Aztán kitört egy háború Európában, és úgy éreztem: tartozom annyi felelősséggel, hogy ne hagyjam el a NATO-t a válság közepén” – mondta.

Az invázió közepette folytonosságra vágyó NATO-tagok márciusban kérték fel, hogy egy évvel hosszabbítsa meg a szeptemberben lejáró megbízatását. Kilencéves hivatali idejével ő lesz a szövetség leghosszabb ideig hivatalban lévő főtitkára az nyolcvanas évek óta.