Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

„Már annak is örülnék, ha békén hagynának" - az LMBTQ-közösség tagjait kérdeztük a választás előtt

Access to the comments Kommentek
Írta: Magyar Ádám
Négy interjúalanyunk: Modolo Ákos, Magasházi Mónika, Dányi-Nagy Márió, Hegedűs Emmett
Négy interjúalanyunk: Modolo Ákos, Magasházi Mónika, Dányi-Nagy Márió, Hegedűs Emmett   -   Szerzői jogok  Fotó: Bereczki Nóra   -  

„Itt nem arról van szó, hogy engem nem képvisel az állam, nem védi a jogaimat. Hanem arról, hogy a céltáblára tűztek, és odaállítottak a pisztoly elé.” Magasházi Mónika így foglalta össze, mit érez az LMBTQ-közösség tagjaként Magyarországon 2022-ben. A vasárnapi választással együtt megtartott népszavazáshoz közeledve négy embert kérdeztünk arról, hogyan alakult át az élete az elmúlt időszakban, és hogyan tekint a jövőbe. Ha nem változnak a dolgok, hárman közülük könnyen lehet, hogy már nem sokáig élnek Magyarországon.

„Arra már nem is gondolok, hogy engem is képviseljen, védjen az állam. Ez ma már csak az álomkategória. Kicsit már annak is örülnék, ha csak békén hagynának” – folytatta Mónika a fent idézett gondolatát. A 49 éves transz nő nagyjából fél éve részesül hormonkezelésben, és most az első átalakító műtétjére készül. Másfél éve nőként él, de a munkahelyén épp az interjúnk napján beszélt erről először a főnökével. Mónika úgy érzi, hogy bizonyos szempontból még meg is könnyítette a munkahelyi coming outot az, hogy a magyar kormány beleállt az LMBTQ-témába:

„Nagyon fura érzésem van ezzel kapcsolatban. Nagyon bánt, hogy tulajdonképpen megtámadott minket a kormány ezzel a propagandával. A közmédiából, a plakátokról is ez folyik. Másrészt viszont ez kontraproduktív is lehet számukra, mert most, hogy a kormány mindenki arcába betolta ezt a témát, egyre több családban, munkahelyen, baráti közösségben beszélnek róla. Sok szempontból ártalmas ez a dolog ránk nézve, de talán nem kell annyit magyarázni sem erről, például nekem sem kellett a főnökömnek” – mesélte. De ez nem jelenti azt, hogy minden simán fog menni a munkahelyen.

Fotó: Bereczki Nóra
Magasházi MónikaFotó: Bereczki Nóra

Még ha a kollégái és főnökei gond nélkül el is fogadják az új helyzetet, az informatikai rendszerben lecserélni az azonosítóit, email címeit már nehezebb feladat lesz. 2020 májusa óta ugyanis az anyakönyvbe bejegyzett nemet Magyarországon nem lehet megváltoztatni, így Mónika nem tud új iratokat bemutatni az új, női nevével. Az IT-rendszerek pedig a hivatalos iratokra és a munkaszerződésre épülnek a munkahelyén.

„A nagy multik anyavállalataiban nem is értik ezt a problémát, mert náluk nincsen ilyen. Ha valaki nyugaton tranzicionál, akkor beballag a hivatalba, megkapja az új papírjait, azokat beviszi a céghez, és ezek alapján ott is átírják az adatait” – mondta, és hozzátette: ha egy női kinézetű, a tranzíciójában már előrehaladott embernek bárhol be kell mutatnia a férfi okmányait, abból kellemetlenségek adódnak.

„A törvénymódosítás ellehetetlenítette az álmaimat"

A 18 éves Hegedűs Emmett hasonló cipőben jár, mint Mónika. Az új törvény miatt ő sem tudja megváltoztatni a nevét és a nemét a hivatalos iratokban.

„Nagyon nem szeretek aláírni, vagy elővenni a személyimet. 16 évesen volt motivációm arra, hogy menjek előre az életben, és ez természetesen az volt, hogy két év múlva már nem kell elővennem a női személyimet, nem kell menstruálnom, és semmi ilyesmit. A törvénymódosítással az álmok, a tervek, amiket felépítettem, ellehetetlenültek” – mondta Emmett, akiből a történtek aktivistát faragtak. A célja az, hogy eloszlassa az emberekben a félelmet az LMBTQ-közösség tagjaival szemben.

Fotó: Bereczki Nóra
Hegedűs EmmettFotó: Bereczki Nóra

„Ha nem ismerek valamit, és rögtön az első információ, amit hallok, az az, hogy ez a valami veszélyes, akkor lehet, hogy én is elhinném. Feltéve, hogy egyébként egyetértek azzal a politikával, amit a kormány folytat, akitől származik az információ. Nagyon ijesztően hangzik az, hogy valaki odamegy a gyerekedhez, és azt mondja neki, hogy műttesd át magad” – utal a közelgő népszavazásra, amiről határozott véleménye van:

Nincs az az épeszű ember, aki bármelyik kérdésre azt tudná mondani nyugodt szívvel, hogy igen. Én se szeretném, hogy bármelyik állítás megvalósuljon. Viszont ezeknek semmi realitása sincs. Ezért ez egy nagyon gonosz módja annak, hogy felerősítsék az emberekben alapból meglévő félelmet.

Az április 3-ai népszavazási íven négy kérdés szerepel:

• Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek köznevelési intézményben a szülő hozzájárulása nélkül szexuális irányultságokat bemutató foglalkozást tartsanak?

• Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára nemi átalakító kezeléseket népszerűsítsenek?

• Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek fejlődésüket befolyásoló szexuális médiatartalmakat korlátozás nélkül mutassanak be?

• Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekeknek a nem megváltoztatását bemutató médiatartalmakat jelenítsenek meg?

Volt egy ötödik kérdés is, ezt azonban nem hitelesítette a Kúria:

• Támogatja-e Ön, hogy kiskorú gyermekek számára is elérhetőek legyenek a nemátalakító kezelések?

A népszavazás időzítése Mónika szerint nem véletlenül alakult így:

„Ez egy gusztustalan dolog. Összekötik a gyermekvédelminek mondott törvényt egy politikai választással. Ez teljesen egyértelműen arról szól, hogy a Fidesz-tábort valahogy össze akarják tartani, és el akarják vinni őket a választásra. Abban bíznak, hogy az óvodások átműtésének fenyegetésével meg tudják mozgatni ezeket az embereket. Buta kérdésekre érvénytelen választ lehet csak adni.”

„Amikor jött a pedofilokkal való összemosás, az padlóra küldött"

Dányi-Nagy Márió szintén politikai motivációt lát a szervezésben:

„A népszavazás azért is van a választás napján, hogy magas legyen a részvétel. Másrészt össze akarják mosni az emberek fejében a dolgokat, azt akarják sugallni, hogy a Fidesz védi meg a gyerekeket a pedofiloktól.”

A 35 éves budapesti kézségfejlesztő tréner úgy érzi, meleg férfiként az utóbbi években folyamatosan nőtt rajta a nyomás:

„Az is idegesítő, ha valaki elkezd hangosan kiabálni melletted, de az is, ha valami folyamatosan zúg, egyre hangosabban. Ez valahogy így történik most” – mondta, majd így folytatta:

„Az előző párommal nagyon sokszor ért bennünket atrocitás az utcán, egyszer fizikai is, de inkább csak utánunk szóltak. Ez öncenzúrát okoz. Megjelenik az az érzés, hogy nem vagyok biztonságban a saját országomban, mert bármikor érhet engem támadás. A politikusok olyanokat mondanak, hogy nem vagyok egyenrangú állampolgár. Amikor pedig jött a pedofilokkal való összemosás, az padlóra küldött. Olyan volt, mintha rám tettek volna egy céltáblát, hogy engem bántani kell. Akkoriban vettem gázsprayt, de végül nem támadtak meg. De nemrég például egy randi végén megcsókolt egy srác egy nyilvános helyen, és ideges lettem tőle, pedig régen nem ilyen voltam. Ez a fenyegetettség a hétköznapi örömöket ki tudja lúgozni az ember életéből.”

Fotó: Bereczki Nóra
Dányi-Nagy MárióFotó: Bereczki Nóra

Márió viselkedéspszichológiával is foglalkozik, és ez alapján szerinte egyértelmű a kormány felelőssége a helyzet romlásában:

„Az emberi viselkedésbe bele van kódolva, hogy kirekesszünk, diszkrimináljunk, bántsuk, aki nem olyan, mint mi. Ha ez alá teszik a gyújtóst, akkor ez erősödni fog. És az igenis erőfeszítés, hogy valaki ne ezt, hanem az elfogadást, a békét mozdítsa elő.”

Márió tavaly el is kezdte tervezni a Bécsbe költözését, de végül úgy döntött, hogy marad, mert úgy érezte, hogy a társadalom nem olyan elutasító vele szemben, mint a kormány. A jövőben azonban el tudja képzelni, hogy elhagyja az országot, ahogy a többi interjúalanyunk is erősen gondolkozik az elköltözésen – különösen akkor, ha hatalmon marad a Fidesz, és a választáson szerzett új felhatalmazással további korlátozó intézkedéseket vezet be. Ahogy Magasházi Mónika fogalmazott:

Ha az Orbán-kormány marad a választások után, erősödni fog bennem, hogy el kell menni minél hamarabb, nincs helyem ebben az országban. Mert attól tartok, hogy az LMBTQ-ellenes propaganda meg fog erősödni.

„Nagyon sok barátom elment külföldre, de én maradok"

Modolo Ákos viszont kivétel ebből a szempontból: ő Magyarországon szeretne maradni, mert úgy érzi, hogy van még itt dolga bőven:

„Nagyon sok barátom elment külföldre, mert nem érzi azt, hogy ez az ország megbecsüli, nem érzi azt, hogy emelt fővel járhat, nem bírja a napi szinten ránk zúduló retorikát és korlátozzák a törvények az életét. Tavaly én is elmentem Stockholmba, és olyan volt, mintha hirtelen friss levegőt szívnék. De Budapesten van egy nagyon jó, támogató baráti közösségem, és egy pezsgő aktivista közeg. Sok hiteles és bátor embert ismerek, akik inspirálnak. Stockholmban azt láttam, hogy ott már megvan, amiért Magyarországon küzdünk, jogilag és társadalmi elfogadottság szempontjából. Úgy érzem, itt még több tennivalóm van” – mondta a 27 éves férfi, aki egy alföldi kisvárosból, Mezőberényből származik, és konzervatív, vallásos közegben nőtt fel. 14 évesen jött rá, hogy meleg, de erről 19 éves koráig, amíg Budapestre nem költözött, senkinek nem beszélt.

„Úgy éreztem, hogy vidéken tabusítva van a téma, vagy ha mégis szóbajött, akkor negatív értelemben. Például az iskolában poénkodtak ezen, vagy néha egy prédikációban volt arról szó, hogy bűn, ha valaki megéli a homoszexualitását” – magyarázta. Ákosnak a felismerés egyébként megerősítette az istenhitét:

„Sokan úgy érzik, hogy ha melegek, isten nem szereti annyira őket, de én ezáltal pont, hogy közelebb éreztem magamhoz istent. Jézus is sokszor a társadalom kirekesztettjeihez szól, az elesettekhez, a rászorulókhoz” – mondta, és azt is elmesélte, hogy aktivistaként épp egy olyan tevékenységben is van szerepe, amit a kormány célkeresztbe vett: a Melegség és megismerés program keretében érzékenyítő foglalkozásokat tartott. 

Fotó: Bereczki Nóra
Modolo ÁkosFotó: Bereczki Nóra

Illetve még tart most is, de a tavalyi gyermekvédelminek, valamint pedofilellenesnek (sok jogvédő által pedig melegellenesnek) nevezett törvény óta már középiskolákban nem, csak egyetemeken, munkahelyeken, vagy éppen bibliakörökben. Elmondása szerint a foglalkozások célja az volt, hogy bemutassák, hogyan élnek az LMBTQ-emberek, és egyáltalán nem szexuális felvilágosítást tartottak.

„Mióta megszavazták a törvényt, nem tudtunk középiskolába menni, pedig korábban a meghívásaink kétharmada oda szólt. Jogilag nagyon ködösen van megfogalmazva a törvény, amiből az látszik, hogy ebben csak a kommunikáció a lényeg a Fidesznek. Az sem egyértelmű, hogy most tényleg nem mehetünk-e középiskolába" - mondta, majd így folytatta: 

A tanárok mindenesetre nem mernek minket meghívni. Még a legliberálisabbak sem, mert félnek a retorzióktól, és attól, hogy másnap kikerülnek a kormánymédia címlapjára azzal, hogy ott szexuális propagandát folytatnak.

Minden nehézség ellenére azonban Ákos szerint nem kilátástalan az LMBTQ-közösség helyzete Magyarországon:

„Azt látom, hogy az LMBTQ-emberek elfogadottsága növekedett az utóbbi időben a politikai kampány ellenére. A törvények olyan láthatóságot adtak nekünk, mint soha korábban. Több konzervatív meleg ismerősöm, aki eddig a Fideszre szavazott, és ellenezte azt, hogy én aktivista vagyok, előbújt, és azt mondta, hogy elég. Rövid távon elvesztettünk bizonyos csatákat, de úgy gondolom, hogy hosszú távon optimisták tudunk lenni.”