Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Menekültek Kárpátalján: "Idegen arcokat látni mindenütt"

Access to the comments Kommentek
Írta: Károly-Rajki Edith
Anasztazia Bakajeva, aki belső-Ukrajnából menekült családjával Beregszászra
Anasztazia Bakajeva, aki belső-Ukrajnából menekült családjával Beregszászra   -   Szerzői jogok  Károly-Rajki Edith   -  

Kárpátaljáról sokan elmenekültek a háború miatt, de így is ki lehet tenni a megtelt táblát, mert Ukrajna belső részeiről sokan érkeztek a térségbe, akik itt szeretnék kivárni a bajok végét.

Sorban állnak a férfiak a hadkiegészítő iroda előtt a kárpátaljai Beregszászon. A hadköteles ukrán állampolgároknak regisztrálniuk kell magukat. A helyiek abban reménykednek, hogy idáig nem ér el a háború, nincsenek katonai és más stratégiailag fontos támadási pontok ezen a vidéken, ráadásul NATO tagállamokkal is határos. Az alapvető szolgáltatások jól működnek, egyedül az internet és a telefonvonalak elérhetősége akadozik. Az iskolákban első nap még távoktatást, majd utána kötelező tavaszi szünetet rendeltek el. A Covid lezárások után épphogy csak visszatértek a gyerekek az iskolákba, mehettek is haza, szorongva.

"Idegen arcokat látni mindenütt"

- Onnan tudjuk, hogy háború van, hogy egyrészt katonai közigazgatás alatt vagyunk, másrészt jelentős menekülthullám kezdődött meg - mondta a kárpátaljai helyzetről az Euronewsnak Zubánics László, az Európa-Magyar Ház vezetője. - Részben azért, mert a helyiek a határon Magyarországra távoztak, másrészt körülbelül 60 ezer körül van a belső ukrajnai menekülteknek a száma, akik tartósan itt tartózkodnak.

- Az emberek megrohamozták az élelemiszer és egyéb üzleteket, hogy takarékokat halmozzanak fel, a bankautomatákat, hogy a kis pénzüket vegyék ki, a benzinkutakat - mesélte Szemere Judit újságíró. - Volt is olyan benzinkút, hogy 20 literben korlátozták a tankolást. Olyan is volt, hogy az üzletekből elfogytak az alapvető cikkek. Na de szerencsére másnapra kicsit normálizálódott a helyzet, azt vettem észre, hogy valahogy lenyugodtak a kedélyek. Ezen a héten viszont, tegnap-tegnapelőtt azt vettem észre, hogy újra megélénkült a forgalom a városban, és feltűnően orosz nyelven beszélnek az emberek. Idegen arcokat látni mindenütt - ők valószínüleg már a belső-Ukrajnából ideérkezettek.

A hétköznapi cikkek ára felment. Inflálódott a hrivnya, de a pánikvásárlások az első napokban lecsengtek. A boltokban azonban egy ideje már nem lehet kapni alkoholt, azt rendeletileg betiltották, még február 27-én, és néhány nap alatt valóban eltűntek az alkoholos italok a boltok polcairól.

"A gyerekek az egészet egy kirándulásnak tekintik"

A magyar gimnázium kollégiumában találkoztunk Anasztázia Bakajevával, aki a férjével és két óvodáskorú gyerekkel vágott át fél Ukrajnán, amíg eljutott Beregszászba.

- Február 24-én Nikolaj városból indultunk autóval Ivano-Frankivszkba utaztunk, ott éjszakáztunk és tovább jöttünk erre. Első nap reggel 7-től másnap hajnal 4-ig utaztunk. Amikor első nap felébredtünk, reggel a város melletti repteret már bombázták, és akkor azonnal úgy döntöttünk, hogy indulunk és közelebb jövünk a határhoz - mesélte a fiatalasszony. - Igen, veszélyben éreztük magunkat, mert útközben is voltak olyan hadi központok, amelyek már le voltak bombázva, és féltünk arrafelé menni, mert volt, ahol már az út is le volt bombázva. Tudtuk, hogy haladnunk kell előre, mert minél messzebb vagyunk, annál inkább biztonságban.

Bakajeva és férje hatvan szálláshely-címet kaptak a barátaiktól, de mindegyik tele volt, amikor megérkeztek. Már éppen eldöntötték, hogy a kocsiban éjszakáznak, amikor meglátták egy motel hirdetését. Ez is vakvágánynak bizonyult, tele volt, viszont eligazították a családot a gimnáziumba, ahol kaptak egy kollégiumi szobát emeletes ágyakkal.

- Minden rokonunk, barátunk, ismerősünk szirénák mellett ül az óvó helyeken. A gyerekek ezt nem látták, ezért nem is nagyon értenek mindent, hogy mi történik. Ők ezt az egészet egy kirándulásnak fogják fel - mesélte Anasztázia.

Segítség a túléléshez

- A város saját ingatlanaiban mintegy száz, kereskedelmi szállásokon és magánházaknál további kétezer belső kitelepített tartózkodik – mondta az Euronewsnak Babják Zoltán polgármester. Kiemelte, hogy az egyházi és a civil szervezetek, valamint a testvérvárosok is sokat segítenek az ellátásban, és a városvezetés is folyamatosan jelzi, mire van szükség.

- Ki szeretném emelni a lisztet, lisztből 260 tonnára van szükségünk - mondta a polgármester. - A beregszászi kistérségben állandó lakcímmel rendelkező személyeknek és minden érkezőnek is meg fogjuk tudni adni a megfelelő segítséget a túléléshez.