Hónapok óta több tízezer katona gyakorlatozik, hogy minden lépésük egyforma legyen, hogy minden harci kiáltásuk eljusson az országot vezető Kim Dzsongun fülébe.
HIRDETÉSÉszak-Korea történelme legnagyobb katonai parádéjára készül
Hónapok óta több tízezer katona gyakorlatozik, hogy minden lépésük egyforma legyen, hogy minden harci kiáltásuk eljusson az országot vezető Kim Dzsongun fülébe. Idén lesz a Munkapárt alapításának 75. évfordulója, ezért különösen nagy parádéra lehet számítani. A phenjani reptéren külön alakulótereket és épületeket emeltek, hogy a sokezer parádéra készülő katonát el tudják helyezni.
A katonai parádék több célt szolgáltak: egyrészt diktatúrákban megmutatja hogy a nép mennyire elkötelezett a vezető mellett. Észak-Koreában például halálos bűn elvéteni a lépést, vagy lassan tapsolni. Másrészt pedig megmutatja egy ország katonai képességeit, ami nem csak a nemzeti büszkeséget növelheti, hanem fenyegetés, vagy akár provokáció is lehet.
Az idei phenjani felvonulás is ilyen: egyrészt az amerikai elnökválasztás előtt megmutatja, hogy a Donald Trumppal folytatott, időközben megszakadt tárgyalások nem fogták vissza az ország fegyverkezési kedvét. Ha felvonultatják az új ballisztikus rakétákat, azzal egyértelműen azt üzenik, hogy elérik az Egyesült Államokat.
Ezen kívül azt is üzenheti egy ilyen felvonulás, hogy a gazdasági bajok ellenére az ország még mindig erős katonai hatalomként tekint magára. Bajok pedig bőven vannak, az ország határait az új koronavírustól való félelem miatt teljesen lezárták, még árut sem szabad az országba bevinni. Kim-Dzsongun tűzparancsot adott ki az országba belépni próbálók ellen. A BBC helyi informátorai szerint az országban nemcsak ipari termékekből, hanem élelmiszerből is nagy hiány van. Az informátorok szerint csak a katonaságnál és a pártnál dolgozók életszínvonala maradt a régi, a gazdaság többi ágában dolgozók szó szerint éheznek. A források szerint több gyereknek éhenhaltak a szüleik, ők most árván vándorolnak az országban. Az idén ráadásul a tájfunok sem kímélték az országot.
Ilyen helyzetben még nagyobb szükség van a katonai demonstrációra, hogy az országban élők úgy érezhessék, továbbra is érdemes áldozatokat hozni.
Az áldozatvállalást el is várja a kormányzat: az idén 70 százalékkal visszaesett gazdaság és a tájfunok pusztítása után az ország vezetője „nyolcvan napos harcot” indított a gazdaság fellendítésére. Ebben nemcsak túlórákat, hanem önkéntes közösségi munkát is elvárnak tőlük. Minél jobban igyekeznek fellendíteni a gazdaságot a dolgozók, annál lojálisabbnak tűnnek a pártvezetők szemében.