A NAÜ főigazgatója reális veszélyként értékeli a nukleáris fegyverkezést.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) őrködik világszerte a nukleáris biztonság fölött. Szerepe a 2015-ben aláírt iráni atommegállapodással kapcsolatban még nagyobb lett azóta, hogy Donald Trump kiléptette az Egyesült Államokat a megállapodásból 2018-ban.
A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója, Rafael Mariano Rossi a vendégünk a global conversationben.
– Kezdjük Iránnal! Amióta megölték Kászim Szulejmáni tábornokot, az iráni kormány közölte, hogy ezentúl nem köteles betartani az atomalku öt legfontosabb előírását. Mennyire veszélyes ez?
– Azt mondanám, hogy a helyzet meglehetősen szokatlan, folytatjuk a vizsgálatokat ez ügyben. Irán nem szakította meg az együttműködést, továbbra is megfigyelt állam. Ott vagyunk, szakértőink vizsgálódnak. Folytatják tevékenységüket, ami nagyon fontos. Ugyanakkor ellenőreink azt tapasztalják, hogy egyre kisebb a hajlandóság a 2015-ös egyezmény végrehajtására.
– Az egyik dolog, amit az iráni külügyminiszter, Dzsavad Zarif mondott, az az, hogy ezek a lépések visszafordíthatók. Gondolja, hogy a nukleáris tevékenységek visszafordíthatók Mit jelent az, hogy visszafordítható?
– Nos, amint mondta, a visszafordíthatatlan szubjektív kifejezés. Ami egyeseknek visszafordítható lehet, az másoknak lehet, hogy nem az. Úgy vélem, az az értéke, a nélkülözhetetlen értéke annak, amit teszünk, hogy feltárjuk a tényeket.
– De vissza lehet-e fordítani azokat a dolgokat, amiket csinálnak?
– Természetesen egy ország tud többet dúsítani, és tud kevesebbet is. Ebbe vagy abba az irányba tudnak elmozdulni. Mi egyszerűen beszámolunk erről.
– Milyen messze áll Irán attól, hogy atomhatalommá váljon?
– Elemezni kell azokat a képességeket, technológiai adottságokat, amelyekkel Irán és sok más állam is rendelkezik. Ez valóság. Az a fontos, hogy az ügynökség jelen legyen, és ellenőrizze, hogy a mennyiség megfelel-e annak, amiben megállapodtak.
– De 1200 kilogramm dúsított uránnal közel állnak az atomfegyverhez, nem?
– Lehetséges. De ez a mennyiség létezik a világ más részein is. Ez tehát a része bonyolult, összetett kérdéseknek. Attól függ, hogy ellenőreink ott vannak-e, és Irán figyelembe veszi-e a megszabott protokollt, az egyezmény előírásait. Természetesen a nemzetközi közösség mindig figyelmeztetést kap bármilyen aggasztónak tűnő fejlemény esetén.
– Az iráni atomalku bizonytalan lábakon áll azáltal, hogy az USA kivonul belőle. Gondolja, hogy fennmaradhat a megállapodás? Mennyire valószínű ez?
– Ez a politika birodalmába tartozik. Az országok megmagyarázzák, hogy mit, miért tesznek, vagy miért nem tesznek meg valamit. De a valóság a helyszínen… Csak a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség tudja kideríteni, mi történik. Végül is egy állam szuverén döntése, hogy csatlakozik-e az atomsorompó szerződéshez. Ha egy ország úgy dönt, hogy nem fejleszt nukleáris fegyvert, megteheti. Ügynökségünk ott lesz, hogy igazolja ezt.
– Miután Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság jelezte, hogy tárgyalni akar a megállapodásról, beindítva az úgynevezett vitarendezési mechanizmust, úgy döntöttek, hogy felfüggesztik az időkeretet. Mit jelent ez az önök nézőpontjából, és mit tesz eközben az ügynöksége, amíg az időkeretet felfüggesztik?
– Biztosítanunk kell, hogy folyamatosak legyenek az ellenőrzéseink. Nyilvánvalóan, hogy ha bármilyen szakadás van ebben a folyamatban, ami annak a vitának az eredménye, amelyet most meg kell oldani, akkor a konfliktus sokkal nagyobb lenne.
– Donald Trump amerikai elnök csúcstalálkozót tartott Kim Dzsong Un észak-koreai vezetővel. Most úgy tűnik, a dolgok nem annyira jó irányba mennek. Hogyan látja Észak-Korea nukleáris ambícióit?
– A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség régóta ott volt, addig, amíg ellenőreinket ki nem utasították az országból több mint 10 évvel ezelőtt. Tehát több mint egy évtizeden át nem voltak a helyszínen az ellenőreink. Ez azt jelenti, hogy bedobtuk a törülközőt, és felfüggesztettük a munkát?
– Egyáltalán nem. Folyamatosan elemezzük az információkat arról, hogy mi zajlik. Készen állunk arra, hogy ellenőreinket azonnal a helyszínre küldjük. Amikor elkezdtük ezt a bonyolult kapcsolatot, Észak-Korea olyan ország volt, amelynek nukleáris ambíciói voltak, de atomfegyverei nem. Ma már bizonyságot nyert, hogy atomfegyverrel bíró állam. Tehát más az egész helyzet politikailag és technológiailag is. Ami az ambíciókat illeti, úgy vélem, talán nem kellene többé szándékokról beszélnünk. Észak-Koreának már van atomfegyvere. Meg kell próbálnunk visszafordítani ezt, és olyan stabillá tenni a helyzetet, amennyire lehetséges.
– Az amerikai elnök viszont szereti egymaga intézni az ügyeket, nem pedig a nemzetközi szervezeteken keresztül, mint az öné is. Gondolja, hogy látja az önök értékeit ügynökségként, hogy ellenőreik Észak-Koreába menjenek, vagy amerikai ellenőröket akar ott látni?
– Azt hiszem, hogy ami egy megállapodást illeti, ha van megállapodás Észak-Koreával, akkor meg vagyok győződve, hogy ennek az ügynökségnek megkerülhetetlen szerepe lesz.
– Mennyire aggódik amiatt, hogy nem állami szereplők képesek lesznek atomfegyverhez jutni a jövőben?
– Ez aggasztó. Világszerte növekszik a nukleáris anyagok mennyisége. Nemcsak az atomfegyvereké, hanem az uráné, a dúsított uráné vagy egészségügyi intézményekben lévő anyagoké is, ez jó. De nyilvánvalóan ez vonz is csoportokat, terroristákat, akik hozzájuthatnak ilyen anyagokhoz. Nemcsak nukleáris fegyver gyártásáról lehet szó, hanem sugárzási incidensről vagy piszkos bombáról is. Úgyhogy fennállnak mindezek a lehetőségek.
További részletek a NAÜ protokolljáról: https://www.iaea.org/topics/additional-protocol