A város köztisztasági szolgálata szerint a maximum, amit tenni tudnak, hogy megpróbálják "még elviselhető" szintre csökkenteni a számukat, de kiírtani lehetetlen őket.
HIRDETÉSTehetetlen a new york-i városvezetés a klímaváltozás miatt radikálisan megerősödött patkányhordákkal szemben, írja az El Pais.
Duplája az emberi populációnak
Arról, hogy mekkora lehet a patkánypopuláció New York-ban, nincs adat, bár általánosan elfogadott vélemény, hogy az emberi lakosság dupláját kell rájuk számolni - a klímaváltozással járó időjárási változások pedig csak felgyorsítják szaporodásukat.
Bár a new york-iak már hozzászoktak, hogy együtt éljenek velük, de az elmúlt években a probléma akkora méreteket öltött, hogy az már nekik is sok. Miközben az emelkedő ingatlanárak egyre több lakost ösztönöznek arra, hogy vidéken keressenek új otthont, a városi patkányok nem akarnak máshova költözni. A méreg és a csapdák nem segítenek, és nincs olyan városrész, mely ne lenne fertőzött.
Elég megnézni a patkánybejelentésekre fenntartott segélyvonal forgalmát: a 311-es számot az elmúlt évben 40 százalékkal többen hívták, mint korábban, amíg el nem érték a 17350 hívást.
Robert Sullivan egyetemi kutató szerint, aki egy éven át figyelte az állatokat, a patkányok valójában a new york-iak tükörképei - az állatok ugyanis még genetikailag is különböznek, attól függően, hogy mely városrészben fogták el őket.
Hiába a patkányírtásra költött sok pénz, semmi sem segít
Annak ellenére, hogy a város polgármesetere, Bill de Blasio már két éve meghirdette a patkányok elleni harcot, és eddig 32 milió dollárt költöttek rá a város büdzséjéből, nincs változás. Pedig sok mindennel próbálkoztak: új, fémből készült, zárható tetejű szemeteseket helyeztek el a közterületeken, megsokszorozták a heti kukaürítések számát, és még egy speciális patkányírtó csapatot is felállítottak, melynek elsődleges fegyvere a patkánylyukba töltött szárazjég.
De minden erőfeszítés ellenére úgy tűnik, hogy a harcot elvesztették: egyetlen olyan new york-i kerület sincs, ami ne lenne fertőzött. És ugyanez a probléma áll fenn más amerikai nagyvárosokban - Philadelphia, Washington, Chicago, Los Angeles vagy Seattle is fertőzött.
A biológusok szerint a new york-i patkánypopulációt sosem lehet 100 százalékig kiírtani. Ennek oka, hogy Manhattan sziget, vagyis vízzel lehatárolt. A kiterjedt, föld alatti metróhálózat eközben védelmet és menekülőutat, sőt, utánpótlást biztosít a patkányoknak. De a legfőbb gond a szemétszállítás rendszere: az éjszaka felgyűlő szemetet az éttermek és bárok elől csak órákkal később, reggel viszik el, ami korlátlan "svédasztalt" biztosít a patkányoknak.
Az elmúlt években tapasztalt ingatlanbumm is rásegített szaporodásukra, mivel az építkezések miatt felszínre került mindaz, ami eddig a mélyben volt. A lerobbantott épületek alól többszáz patkány menekül minden egyes alkalommal, az új épületekbe költözők pedig csak tovább gyarapítják az ételmaradékokból álló állandó büfét.
A klímaváltozás rásegít minderre
Egy másik faktor a klímaváltozás. Az egyre enyhébb telek nem ritkítják meg annyira a populációt, és gyorsítják a reprodukciós ciklusokat is. Ezzel párhuamosan a patkányok súlyban és méretben is nőnek. Még a macskák is félnek tőlük, és nem alaptalanul: egy nemrég végzett tanulmány szerint a macskák már nem alkalmasak a patkányok vadászatára.
A patkányok pedig annyira elszemtelenedtek, hogy fényes nappal is esznek az utcán talált szemétből, egyszerre többen is.
Hogy a szaporulat ne nőjön tovább, egyetlen módon érhető el: folyamatosan a legmagasabb készültségi fokon kell állni. Ebben segít egy városiakból alakult patkányfogó csoport, a Ryders Alley Trencher Society, mely éjszakánként, terrierrekkel járja a várost - egyetlen vadászat alatt akár 20 patkányt is fognak.
Még a new york-i köztisztaságért felelős hivatal is elismeri, hogy nincs megfelelő fegyvere a patkányszaporulat felszámolására - a maximum, amit tenni tudnak, hogy próbálják egy még tolerálható szintre visszaszorítani a számukat.