rendkívüli hír

rendkívüli hír

Művek sokasága kerül elő Kovács Kálmán festőművész hagyatékából

Kokoschka és Hundertwasser tanítványa volt, gazdag életművéből kiállítást rendeznek Budapesten.

Éppen ezt olvassa:

Művek sokasága kerül elő Kovács Kálmán festőművész hagyatékából

Betűméret Aa Aa

Kivételes és múló pillanat a mostani. Még egyben van a Bécsben alkotó magyar festőművész, Kovács Kálmán hagyatéka. Több száz festményt, akvarellt, grafikát, nyomatot és illusztrációt hagyott maga után 2017 januárjában bekövetkezett halálakor, melyek nagy részét mindeddig az alkotón kívül nem láthatta senki.

A bécsi akadémián Kokoschka és Hundertwasser tanítványaként végzett Kovács Kálmánt ismerték és elismerték a vasfüggöny nyugati oldalán, míg idehaza csak a század végén, hazatérése után kapott figyelmet.

Az 1956-os forradalom aktív részese volt. Társaival az orosz csapatok Üllői úton történő bevonulását késleltették Pestszentlőrincen. A megtorlás elől édesapjával együtt menekült Ausztriába.

A feltekert olajfestmények, halmokban álló akvarellek és rajzok tömegét a napokban szállították át egy fiatal budapesti művész műtermébe. Szuda M. Barna rendszerezi Kovács Kálmán hagyatékát, úgy érzi, mintha a képek sokaságával a festő is átköltözött volna hozzá:

“Rendkívüli, afféle spirituális élmény számomra a katalogizálás. Mivel személyesen nem ismertem Kovács Kálmánt, az életműve tükrében kell az életét értelmeznem. Úgy érzem most minden titkára én vigyázok. Rengeteg rajzot látott el “próba” vagy “rossz” felirattal, amiket viszont zseniálisnak tartok. Vajon etikus felülbírálnom a véleményét?”

Amerre csak nézünk a tágas szobában, mindent beborítanak a képek. A székeken, fotelekben, a padlón, de még a műterem sarkában álló ágyon is kupacokat vagy kiterített alkotásokat látunk.

A hagyaték rendszerezésén túl egy átfogó kiállítás előkészítése zajlik: Szuda M. Barna úgy válogat műveket egy hamarosan nyíló budapesti tárlatra, hogy megmutassa Kovács Kálmán pályájának műfaji gazdagságát és technikai sokszínűségét:

“Vannak persze témák, formák és színek, amelyekhez konzekvensen mindig visszatér, de képes azokat is megújítani. Éppen úgy, ahogy megtörtént eseményeket másképp artikulálnak az eljövendő korok (ez különösen jellemző a korszak történelmére), illetve mi is másképp gondolunk vagy emlékezünk évek távlatából a történésekre. Kovács Kálmán esetében a festés annyira automatikus, mint a gondolkodás. Ahogy egy gondolatot nem kell kitalálni, úgy nála a képi ábrázolás, a kifejezésmód spontán, esetenként irányíthatatlan.”


Tőlünk nyugatra számos kiállítása volt, Rómában már a hatvanas években sikereket ér el litográfiáival. Később Bécsben galériát is nyitott, de idehaza a most nyíló lesz az első jelentős tárlata.

Akvarell sorozata Salzburgban született. Oskar Kokoschka a legjobb tanítványait nyári akadémiára hívta, ahol plein-air módon (a szabadban) festettek növendékei.

Kovács Kálmán itt készült munkáin zömmel női és férfi aktokat látunk. Később fokozatosan távolodik el az emberábrázolástól és lesz a táj, a természet festője. Könnyed, mégis határozott ecsetvezetésén érződik a mester, Kokoschka hatása, de már önálló, saját festészeti jegyei is feltűnnek.

Már önmagában az nagy elismerésnek számított a világhírű osztrák expresszionista festőtől, ha valakit tanítványai közé fogadott, a közös nyári műhelymunka pedig egyenesen kiváltság volt.

Kovács Kálmán hagyatékában számos fénykép is fennmaradt. Ikonikus, aminek közepén, tanítványai körében látjuk a már őszülő Oskar Kokoschkát. Épp elismeréssel nézi Kovács Kálmán (fehér trikóban) készülő festményét.

A nyugaton elért sikerekig kalandos életút vezetett. Kovács Kálmán egy Losonc közeli faluban, Miksiben született, gyermekkora költözések közepette telt.

Alig hat éves volt, amikor édesanyja, Jakab Mária elhunyt, így édesapja, Kovács József egyedül nevelte.

Középiskolásként, 1943 elején a bombázások elől Miskolcra menekült, ahol nagybátyja, Jakab Géza felügyelete alatt a vasútvonal forgalomszabályozásának feladatait látta el.

Besorozták és bevagonírozták, ő megszökött, mint a történelemből tudjuk, a halál torkából. A katonákkal teli vonatot, amelyről leugrott, bombatalálat érte Bruck an der Leitha közelében.

Ezután a kommunista hatalomátvételt, a padlássöprés rémuralmát is Miskolcon élte át. A várost elfoglaló oroszok munkára fogták, lövészárkokat ásattak vele. Később munkatáborba akarták szállítani, de a deportálás előtti éjszaka megszökött. Meg sem állt Budapestig.

Tehetségét különös módon egy műszaki rajziskolában fedezte fel egyik tanára, és javasolta az akkor vasúti mérnökhelyettesként dolgozó Kovács Kálmánnak, hogy felvételizzen a képzőművészetire.

Főiskolai évei 1950 és 1956 között az ország számára a nyugtalan készülődés évei, mégis ez idő alatt találja meg művészi hitvallásának alapjait a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán.

Mesterei Ferenczy Valér, Molnár C. Pál és Varga Nándor Lajos voltak. Tőlük kapja az első szakmai instrukciókat, továbbá “Nagybánya üzenetét”.

Megismerkedik Munkácsy Mihály műveivel, melyek közül egy, A köpülő asszony különösen nagy hatást gyakorol rá. Naplóját idézve: “Ez a kép az, melyben mind a mai napig nem csalódtam, s melyből nem ábrándultam ki sem a korszellem, sem a divat hatására.”

Az 1956-os forradalom leverése után Bécsben a Rockefeller-ösztöndíj segítségével lett Friedensreich Hundertwasser, Oskar Kokoschka, Christian Ludwig Martin tanítványa. Kitűnő diplomával végzett.

Bécsben keresett festőművésszé vált, saját galériájában értékesítette képeit. Feleségével, Kovács Erzsébettel idegen nyelvű kiadót és könyvesboltot működtettek, ami a nyolcvanas évekre a magyarországi demokratikus ellenzék és értelmiség legendás találkozóhelyévé vált.

Nyugati magyar szerzők írásai és a szamizdat magyar irodalom mellett magyar írók műveit jelentették meg német nyelven. A könyvesbolt olyan írók törzshelye lett, mint Kányádi Sándor, Faludy György, Eszterházy Péter, Tollas Tibor vagy épp Dalos György.

Kovács Kálmán megfogadta, hogy addig nem jön haza Magyarországra, amíg a szovjet hadsereg utolsó katonája ki nem vonul. A rendszerváltás lendülete cselekvésre késztette. Elszántan segítette az ellenzék törekvéseit. Nagy Imre újratemetésére visszatért Budapestre.

Elégtétel volt számára, hogy 1989. június 16-án díszőrséget állhatott Budapesten, a Hősök terén, a névtelen hősök és mártírok koporsója mellett.

A rendszerváltás után műtermet rendezett be Öttevényben, Magyarországon alkotott. A Nyugat-Magyarországi Egyetemen 1999-től docens, a grafikai és litográfiai műhely vezetője. Az alkotáson túl a tanítás mellett is elkötelezte magát.

Gazdag hagyatéka rendezése közben Szuda M. Barna gondosan megnéz minden egyes papírlapot, képet és fotót, hiszen számos alkotás és dokumentum csak a festő halála után, most, a kiállítás rendezése közben kerül elő az eddig érintetlen anyagból.

Kovács Kálmán életműkiállításának előkészítését Szuda M. Barna így magyarázza:

“Nehezíti a rendszerezést, hogy Kovács Kálmán festészetében a különböző stílusok párhuzamosan voltak jelen. Mintha nem is egy művész életműve lenne! Azt hiszem inkább a téma, tehát az emlékek, a történetek jelentősége döntötte el, hogy egy mű absztrakt, hiperrealista vagy a kettő közti valamilyen átmenet stílusjegyeit viseli-e. Ezáltal az életmű hangulata páratlan módon mintázza az életet! Ami ugyancsak változó élességű és horderejű jelenetek párosítása.”