rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

A szakértők szerint is életveszélyben volt a lúggal leöntött nő


Magyarország

A szakértők szerint is életveszélyben volt a lúggal leöntött nő

A szakértők meghallgatásával és a perbeszédekkel folytatódott a Fővárosi Ítélőtáblán annak a kórházigazgatónak, Dr. B. K-nak a büntetőpere, aki a vád szerint volt szeretőjét a lakásában megtámadta, elkábította és a nemi szervét maró hatású anyaggal leöntötte. A budai Irgalmasrendi Kórház volt igazgatóját első fokon aljas célból elkövetett, maradandó egészségkárosodást okozó súlyos testi sértésben találták bűnösnek, négy év szabadságvesztésre és öt év foglalkozástól eltiltásra ítélték.

Az ügyészség a büntetés súlyosbításáért fellebbezett, míg a védelem felmentésért. A perben elsősorban az volt a kérdés, hogy a kissé hiányosan összerakott történetmozaikok alapján milyen bűncselekményt lát megállapíthatónak a bíróság. Ugyanis az elsőfokú perben az ügyészség is belenyugodott, hogy a kórházon kívül erős altatóval elaltatott, majd maró anyaggal leöntött áldozat nem volt életveszélyben. A sértett ügyvédje viszont azzal érvelt, hogy az orvosnak eshetőleges szándéka volt az emberölésre, mert tudta, hogy a nő meghalhat a szakszerűtlen altatástól vagy az égéstől, vagy attól, hogy elkábítva otthagyta a lakásában kulcsok, telefonok, számítógép nélkül, ahol még sokáig ellátás nélkül maradhatott volna, ha a barátai nem kezdik viszonylag hamar keresni.

Másodfokon a védelem és a sértett képviselője is a szakértői vélemények kiegészítését kérték. A szakértők gyakorlatilag azt mondták, hogy a közvetett életveszély a másod-harmadfokú égés miatt fennállt, és előállhatott volna életveszély a szakszerűtlen altatás és az égési sokk miatt is. Ez az álláspont sorozatos bírói és ügyvédi kérdések után kristályosodott ki, amelyben a sértett képviselője és a védő kérdezett, az ügyészség nem.

Az ügyészség gyakorlatilag annyiban igazított az álláspontján, hogy az életveszélyt okozó testi sértés megállapítását kérte, illetve a magánlaksértés elkövetését is megalapozottnak látta, a minősítés ilyen változása jelentősen növelhetné a büntetési tételt. De messze nem annyira, mint amennyire ezt a sértetti képviselő indokoltnak látta, aki eshetőleges szándékkal elkövetett emberölésnek minősítette volna a bűncselekményt. (Ez azt jelenti, hogy az orvos szándéka az volt, hogy megcsonkítsa a nőt, de tudhatta azt is, hogy az eljárása rossz esetben a nő halálával végződhet, és ebbe az eredménybe is beletörődött.) Gál András perbeszédében hosszasan sorolta, mennyire nem állt a helyzet magaslatán az ügyészség egy prominens fideszes egészségpolitikus közeli rokonának ügyében, kezdve az eljárás indokolatlan megszüntetésével, majd a bírói szakban érthetetlen passzivitással.

A védő arról beszélt, hogy az elsőfokú tényállás kétharmada megalapozatlan, nem áll össze a bizonyítékok zárt láncolata, ami a bűnösség egyértelmű megállapításához szükséges. Részletesen foglalkozott például a felismerő tanú különböző vallomásaival, kiemelte, hogy míg a sértett nem ismerte fel a maszkos támadóban volt szeretőjét, addig a lépcsőházban az elkövetővel összefutó asszony pusztán a szeme alapján azonosítani vélte, ráadásul az emlékei az eljárás előrehaladtával egyre tisztultak. A vádlott kocsijában talált használt tűt, amelyben az áldozatnak beadott egyik szer maradványa volt, és amely a szakértők véleménye alapján nem feltétlenül volt azonos azzal a tűvel, amellyel az áldozatot elaltatták, az ügyészség is kivenné a bizonyítékok köréből. A védő azt mondta, hogy a nyomozó hatóság koncepciója kizárólag a volt szerető bűnösségére terjedt ki, más irányban nem nyomoztak akkor sem, amikor például a használtcikkpiacról előkerült az áldozattól ellopott telefon.

A vádlott az utolsó szó jogán felmentést kért. Abszurdnak nevezte, hogy egy körmönfont tervet készített volna, amely azon alapszik, hogy az áldozat, aki hat éven át a szeretője volt, majd nem ismeri fel akár az illatáról, akár a mozgásáról. – Én nem ilyen ember vagyok – mondta arról, hogy kezdetben nem is vette komolyan a felvetést, hogy gyanúsított lehet, és a vádakat először az ügyészség is képtelenségnek tartotta, ezért szüntették meg az eljárást (amely utóbb a sértett fellebbezése miatt folytatódott). Kiemelte azt is, hogy a vádak miatt az élete tönkrement, és a médiafigyelem nyomán középkori bűnbakká tették.

A sértett az Euronewsnak azt mondta, hogy nem ismerte fel a vádlottat a támadáskor, de az eljárás során fokozatosan meggyőződött a bűnösségéről.

Az ügyben a Fővárosi Ítélőtábla március 10-én hirdet ítéletet.