rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Fidel és Che: legenda és valóság


világ

Fidel és Che: legenda és valóság

Elvtársak. Barátok. Riválisok. Két dudás egy csárdában. A két forradalmi ikon, Fidel Castro és Che Guevara kapcsolata igencsak ellentmondásos volt. Szakításuk vezetett Che korai halálához.

A hétvégén elhunyt legendás kubai vezető, Fidel Castro Mexikóban ismerkedett meg a nála két évvel fiatalabb argentin orvossal, 1955-ben. Fidel, noha még harmincadik esztendejét sem töltötte be, addigra már túl volt hazájában egy sikertelen puccskísérleten (1953) és a börtönön is, száműzetésben élt – és felkelést akart kirobbantani Kubában Batista tábornok-elnök velejéig romlott diktatúrája ellen. Ernesto Rafael Guevara de la Serna, aki akkor még nem kapta meg későbbi ragadványnevét, motorkerékpáron járta Latin-Amerikát, és nyomorúságos tapasztalatai arra ösztönözték, hogy az imperializmus és az azt megtestesítő Egyesült Államok elleni harcnak szentelje életét. (Erről szól A motoros naplója és a belőle készült film.)

Barátok és fegyvertársak

Csakhamar szoros barátság szövődött közöttük, és Castro meggyőzte a lelkes marxista fiatalembert, hogy csatlakozzon szerveződő mozgalmához. Közös történetüknek ez a „hősi” szakasza jól ismert. Fidel, az öccse, Raúl – a jelenlegi kubai elnök –, Che és még 79 társuk együtt szállt partra a szigetországban a legendás Granma jachttal. Közösen vívták meg gerillaháborújukat, buktatták meg Batistát, és együtt vonultak be diadalmasan a fővárosba, Havannába 1959. január elsején.


Commandante Che – ezt a címet Fideltől kapta – ezalatt vitathatatlan tekintély, a mozgalom második embere lett. A forradalom győzelme után pedig, már Castro kormányában ipari miniszter, a jegybank elnöke, sőt a mezőgazdaság korszerűsítésével is őt bízták meg. Ez utóbbival látványos kudarcot vallott ugyan, de így is valóságos hőskultusz alakult ki körülötte.

“Legyetek olyanok, mint Che!”

A két vezető sohasem fukarkodott a dicsérő jelzőkkel, ha egymást méltatta a nyilvánosság előtt. Kettejük ikonikus közös fotói is ebben az időszakban készültek, a képek azt sugallják, hogy meghitt férfibarátság volt a két elvtárs között. Castro, amikor a jövendő nemzedékekhez intézett szózatot, így foglalta össze óhaját: „Legyetek olyanok, mint Che!”


Ám a kezdeti felhőtlen viszony nem tartott sokáig. A kubai rakétaválság (1962) utáni években kapcsolatuk elhidegült. Ennek részben elvi, politikai okai voltak. Che tovább dédelgette a kommunista világforradalom ideáját, Castro inkább a szigeten épített volna szocialista mintaországot. Vagyis: a kubai hatalom megtartása és gyakorlása fontosabb volt neki, mint bizonytalan kimenetelű külföldi akciók; Che alighanem úgy gondolta, hogy Fidel elkényelmesedett. De személyes okok is lehettek a háttérben. Castro igazi alfahím volt, nem tűrt meg a környezetében más erős embereket, akik árnyékot vethettek volna rá. Márpedig Che népszerűségben is vetekedett vele, szövetségesből fokozatosan lehetséges vetélytársává vált.

Ilyen előzményekkel indult Che 1965-ben Kongóba. A világforradalom azonban elmaradt, és a rövid életű és balsikerű afrikai vállalkozás után az is kiderült, hogy Chenek nincs visszaút Kubába. Érzelmes hangú levélben búcsúzott Fideltől, lemondott minden tisztségéről, még az állampolgárságáról is. Bolíviába indult. A romantikus felfogás szerint azért, hogy ott kezdje újra harcát az imperializmus ellen. Valójában nem volt választása: Kubából mennie kellett. 1967. október 9-én az őserdei La Higuerában elfogták, és megölték a CIA által támogatott fegyveresek. Negyven évet sem élt – és meghökkentően rövid idő alatt legendává vált. Új év kezdődött: 1968, és ennek már Che volt a legismertebb arca.

Árulás és propaganda

Castrót a bolíviai akció nem lelkesítette, nem is támogatta Che vállalkozását. Ezzel bírálói szerint elárulta régi barátját, a sorsára hagyta a dzsungelben, és végső soron a halálát okozta. Kétségtelen, hogy a kubai rezsim Che halála után maximálisan kihasználta (és mindmáig kihasználja) a brand propagandaértékét, méghozzá anélkül, hogy közben vitáznia kellett volna az ambiciózus és önfejű forradalmárral.

A halott Che jobb szolgálatot tett, mint az élő legenda. A popkultúra ikonja lett, képe világszerte pólókról mosolyog, Latin-Amerikában sokan apokrif szentként tisztelik San Ernesto de La Higuera néven. Fidel Castrónak viszont hosszú földi élet adatott, túlélve az ellene megkísérelt merényleteket is, további negyven évre Kuba teljhatalmú ura maradt, és mindig lojális öccse követte az elnöki székben.

Meg kell jegyezni, hogy a hivatalos kubai történetírásban Fidel és Che barátságát mindvégig töretlennek jellemzik, nem esik szó nézetkülönbségeikről és a rivalizálásukról, ha csak azt nem írják: minden ilyen feltételezés a CIA mesterkedése.
Fidel Castro 2016. november 25-én, csaknem fél évszázaddal Che Guevara után, 90 éves korában maga is bevégezte páratlan földi pályafutását. Ellentmondásos viszonyuk csupán lábjegyzet lesz a történelemben, értékelésükben pedig aligha jut egyhamar közös nevezőre az utókor, de ikonjaik bizonyosan egymás mellett állnak majd a huszadik század nagy és vitatott történelmi figurái között.

A következő cikk

világ

Renzi, reform, referendum - mit kell tudni az olasz referendumról?