rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

AIDA - hogyan térít el az emberiség egy aszteroidát?


space

AIDA - hogyan térít el az emberiség egy aszteroidát?

Együttműködésben a

Az Európai Űrügynökség, az ESA és a NASA közös küldetése, az AIDA arra tesz majd kísérletet, hogy egy százhatvan méter átmérőjű aszteroida mozgását minimális mértékben befolyásolják azzal, hogy belevezetnek egy űrszondát. Mindez az első lépés afelé, hogy meg tudjuk menteni a Földet, ha egy aszteroida a világunk megsemmisítésével fenyeget.

Ütközés esetén egy kisebb aszteroida is elég lenne egy egész város eltörléséhez, egy nagyobb pedig kiirthatná az emberiséget. A téma egyik szakértője Patrick Michael, aki a Cote d’azuri Csillagvizsgáló munkatársa.

- Az aszteroida egy kis kavics, azoknak az építőkockáknak a maradványa, amikből a bolygók állnak – magyarázza a planetáris tudós. – A többségük a Mars és a Jupiter közötti úgynevezett aszteroida-övben van, és akad köztük olyan is, amelynek a pályája keresztezi a Földét. Na ezek jelentenek veszélyt. Nagyon alacsony az ütközés esélye, ahogy a lottóban is kicsi az esély nyerni. De azért ott is van, aki nyer.

A legvakmerőbb küldetés a Rosetta óta

Mivel az emberiség léte lehet a tét, a témában az űrügynökségek is egyre aktívabbak.

A közelmútban egy amerikai és egy japán küldetés is elindult, hogy mintákat gyűjtsenek aszteroidákról. Az Európai űrügynökség és a NASA pedig olyasmibe vágott, amit még soha nem próbáltak ki. A közös projekt neve AIDA.

- Az Aida a Rosetta óta a legvakmerőbb küldetés – mondja Ian Carnelli, az AIM projekt menedzsere. – Egy kinetikus impaktor nevű elhárítási-kárenyhítési technikát tesztelünk, hogy kipróbáljuk, tudjuk-e módosítani egy aszteroida pályáját. Ez a két űrügynökség közötti együttműködés fő célkitűzése.

Az ESA 2020-ban elindt egy AIM típusú szondát egy Didymos nevű aszteroidarendszerbe. Ebben egy nagy aszteroida körül körül egy kisebb kering, amelyet Didymoonnak neveznek. Hat hónapig megfigyeli a rendszert, majd a NASA Dart űreszközét nekirepítik a holdnak, és az ütközés hatását az AIM rögzíti.

- Látványos ütközés lesz – kecsegtet Carnelli. – A DART másodpercenként hat kilométeres sebeséggel érkezik majd. Az AIM biztonságos, száz kilométeres távolságból készíti a képeket. A becsapódás hatása annyi lesz, hogy körülbelül másodpercenként fél milliméterrel megváltoztatja a hold keringési sebességét. Ez nagyon kevés. De nagyjából tíz perces időeltolódást okoz tizenegy óra elteltével, és ezt pontosan meg tudjuk mérni.

Majd ott kiderül

Ám mielőtt ebbe belevág az emberiség, még sok a tanulnivaló. Az ESA hollandiai technikai központjában a mérnökök azt a helyzetet próbálják szimulálni, amikor az AIM szonda megérkezik az aszteroidához. Most mindössze annyit tudunk, hogy a kisebb aszteorida kering a nagyobb körül, de ezen kívül szinte semmit.

- Van egy elképzelésünk arról, hogy néz ki ez a rendszer: a megfigyeléseink alapján többé-kevésbé így – mutatja az általuk készített modellt Irene Huertas, a küldetés navigációs mérnöke. – Azért mondom, hogy többé-kevésbé, mert biztosak semmiben nem lehetünk, amíg oda nem érünk.

Irene feladata az is, hogy a szonda kameráját létrehozza és felkészítse arra, hogy teljes biztonsággal képeslegyen nagy részletességű képeket rögzíteni az ütközésről.

- Másfajta képet lehet készíteni sötétebb vagy világosabb aszteroidákkal, sziklás felszínnel, sima felszínnel; a kettő keverékével; sötétebb holddal, világos felszínű központi testtel – sorolja az elképzelhető variációkat a mérnök. – Az Aim az ütközés után további képeket fog készíteni, megnézi, mi történik. Összehasonlítjuk, hogy nézett ki a helyszín a becsapódás előtt, a becsapódás után, hogyan változott meg a hold pályája a központi test körül, menyivel mozdítottuk el a kis holdat.

Ha vízbe esik, az is baj, ha a szárazföldre, az is baj

A dupla aszteroida-rendszert azért választották, mert viszonylag közel halad el a Földhöz, de komoly veszélyt nem jelent rá. Ugyanakkor a holddal megegyező méretű objektumok veszélyt jelentenének, ha felénk tartanának.

- A hold nagyjából 163 méter átmérőjű lehet, és ez egy elég érdekes méret. Ugyanis egy elég tipikus aszteoridaméretről van szó, amely ha eltalálja a Földet, biztosan lesznek halálos áldozatai – magyarázza Carnelli. – Ha az óceánba esik, akkor szökőárt okoz, ha meg a szárazföldre, akkor a hatások biztosan kiterjednek lakott területekre, vagyis ez egy nagyon fontos aszteroidatípus.

Patrick Michel szerint fontos megjegyezni, hogy ez a küldetés igazi kísérlet. Vannak ugyan szimulációk, de lövésünk sincs, hogy el lehet-e téríteni egy aszteroidát.

- Hogy az objektum hogyan viselkedik a becsapódás után, az nagyban függ a belső szerkezetétől. Ha a célpont egy fémrúd, nem ugyanaz lesz a becsapódás hatása mint ha a célpont egy szivacs – mondja a bolygótudós. – Az AIM-nek köszönhetően pontosan tudni fogjuk, hogy miből van a test, jobban tudjuk használni a becsapódási modelleket, jobban tudjuk értelmezni az ütközés eredményét.

Az AIDA csak az első az aszteroida-eltérítő misszók sorában, amelyek során tökéletesíteni lehet a technikát, hogy az emberiség készen álljon, ha egyszer tényleg ütközés fenyeget.

- Az aszteroidák jelentette veszéllyel számolni kell – vonja le a tanulságot Patrick Michel. – Ha rövid távon nincs is miért aggódni, akkor is ez az egyetlen természetes kockázat, amely megjósolható, és amely ellen tehetünk valamit.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk

space

A Schiaparelli nyomában: miért nem működött a mars-rover