rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Világsztár szoprán vezeti a druidákat Londonban


musica

Világsztár szoprán vezeti a druidákat Londonban

Együttműködésben a

A bel canto csúcsa: Vincenzo Bellini mesterműve, a Norma nyitotta meg a londoni Királyi Opera idei évadját – és ezzel debütál a bolgár Szonja Joncseva, a 2010-es Operalia győztese, aki olyan operalegendák nyomdokain jár, mint Maria Callas és Joan Sutherland. Most a bolgár szopránon a sor, hogy eljátssza ezt a nem kis szakmai tudást igénylő szerepet.

- A Norma teljesen más ahhoz képest, amit eddig csináltam – mondta az Euronewsnak Joncseva. – Más színezetek, hangi és drámai színezetek kifejezésmódjait keresgéltem. Amikor találkoztam a Normával, azt éreztem, hogy igen, tényleg ezt akarom csinálni, mert ez egy óriási szerep.

A patinás-tekintélyes londoni színpadon csaknem harminc év után elevenedik meg a druidák főpapnőjének története.

A várva várt új előadásban a világhírű, különc katalán La Fura dels Baus csapata látható, és Sir Antonio Pappano vezényel.

- Bellini a dallam géniusza volt – mondta a karmester. – Nem a közönséges dallamoké, hanem a örökké tartó dallamoké. És ezek a dallamok valahogy egyámsba fordulnak. Már-már olyan az egész mint egy gyönyörű hímzés mintái. Norma szerepe pedig a szoprán repertoár Mount Everestje, ha mondhatom így. Ez nem kérdés. Az énekesnek tisztán, erővel, karakteresen kell énekelnie, de mindemellett képesnek kell lennie előhívni ezeket a gyönyörű dallamokat.

A feladatot Szonja Joncsevára szabták, aki elképesztő hangterjedelmével, technikai tudásával és energiával teli színpadi jelenlétével pár éve robbant be az opera világába.

- Azt a részt szeretem, ahol Norma sebezhető, mert pontosan ez a rész, amit ő maga nem fogad el saját magában. Ezt a kettősséget, ezt a sebezhetőséget akarja ő elrejteni – mondta szerepéről Joncseva.

Az operatörténelem egyik leghíresebb áriája a Casta diva, amelyben Norma a holdistennő segítségét kéri.

- Ez az ária igazi remekmű, ugyanakkor egy olyan pillanat is a darabban, amikor az akció megáll, és elhangzik ez az imádság – magyarázta az euronewsnak Pappano. – Az egész a hangulatról szól. A nagyszerű bel cantót gyakran csak egyszerű arpeggio kíséri, ami elvileg egyfajta hipnotikus érzést kelt.

- Az én felfogásomban ez egy nagyon intim, rendkívül bensőséges spirituális pillanat neki és a népének – fűzte hozzá Joncseva. – Annyira nehéz volt megállni sírás nélkül, hogy ne veszítsem el a kontrollt az érzelmeim fölött. Teljesen beleéltem magam. Én nem énekesként gondolok magamra. Hanem mesemondóként, aki történeteket mesél az embereknek. És ez lehetetlen anélkül, hogy belebújnék a karakter bőrébe.

A következő cikk

musica

A rocker zongorista, aki Bartókot játszik Pekingben