rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Hősök születtek: 9 ország, ahol először ünnepelhettek olimpiai aranyat


világ

Hősök születtek: 9 ország, ahol először ünnepelhettek olimpiai aranyat

Az olimpiai aranyérem jóval több, mint sportsiker: a nemzeti büszkeség tárgya világszerte. Kilenc ország a vasárnap véget ért riói játékokon tapasztalhatta meg először, milyen érzés egy olimpiai bajnoki cím.

A listát végigböngészve feltűnő, hogy a kilenc ország szinte a teljes földkerekséget reprezentálja. Van köztük európai, ázsiai, afrikai, amerikai, óceániai és közel-keleti. Van parányi sziget és van százmilliós lakosságú ország. Van dúsgazdag és van nagyon szegény. Van királyság és köztársaság. Ám az ország történetének első olimpiai bajnoka mindenütt nemzeti hős lett.

Íme a sikerlista, Bahreintől Vietnamig betűrendben.

1. Bahrein: importált hős

A Perzsa-öbölben található kicsiny, de dúsgazdag szigetország Kenyából „importálta” 2013 februárjában az atléta Ruth Jebetet, aki három évvel honosítása után végre megnyerte az áhított olimpiai aranyat Bahreinnek. A még mindig csupán 19 éves sportolónő a 3000 méteres akadályfutásban bizonyult a leggyorsabbnak. A Budapestnél alig nagyobb területű olajmonarchia már 32 éve szerepel a játékokon, de Rio előtt csak bronzéremig vitte.

2. Elefántcsontpart: csoda az utolsó pillanatban

Az is hatalmas dolog lett volna, ha Cheick Sallah Cissé 1984 után újra ezüstérmet nyer a hányatott sorsú nyugat-afrikai országnak, ám a 22 esztendős tékvandós gondolt egy merészet, és a 80 kilogrammos súlycsoport riói döntőjében alig 2 másodperccel(!) a vége előtt egy rúgással megfordította az eredményt. Így született az 1960-ban függetlenné vált egykori francia gyarmat első olimpiai aranya. Ugyanazon a napon Ruth Gbagbi a női 67 kg-osok között nyert egy bronzot Elefántcsontpartnak.

3. Fidzsi-szigetek: a gyarmatosítókat győzték le

A csendes-óceáni szigetcsoporton nemzeti ünneppé nyilvánították augusztus 22-ét, hogy méltóképpen emlékezzenek meg a rögbi-válogatott olimpiai győzelméről. Előzőleg 60 év alatt egyetlen ötkarikás érem sem jött össze nekik, de amikor a hetes rögbi felkerült a játékok programjára, a fidzsiek kezdtek reménykedni. A döntőben éppen egykori gyarmattartójuk csapatát, a briteket verték tönkre, 43–7 arányban. A hazatérő játékosokat elképesztő tömeg fogadta, Fidzsin gyakorlatilag leállt a hétköznapi élet az ünneplés kedvéért, amíg a hősök a reptérről a Prince Charles Parkig jutottak.

4. Jordánia: a király telefonált

Ahmad Abugaus szintén tékvandóban aratta a történelmi sikert, csak ő a pehelysúlyban (68kg). Előzetesen esélytelennek tartották, ám a palesztin származású fiú világ- és olimpiai bajnokokat legyőzve mégis eljutott a döntőig, és ott az orosz Alekszej Gyenyiszenkónál is jobbnak bizonyult. Jordániának, bármilyen meglepő is, eddig nem volt semmilyen olimpiai érme – ráadásként a 20 esztendős Abugaus lett az első arab, aki ötkarikás érmet szerzett az ősi, koreai eredetű küzdősportban. Nem csoda, hogy az uralkodó, II. Abdalláh személyesen hívta fel, hogy gratuláljon neki a történelmi sikerhez.

5. Koszovó: egy balkáni sikertörténet

A balkáni ország a földkerekség egyik legfiatalabb állama, 2008-ban lett független, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság pedig csak két évvel ezelőtt ismerte el szuverenitását. A riói volt az első olimpia, amelyen sportolói indulhattak. A koszovóiak minden reményüket egyetlen nemzetközileg jegyzett versenyzőjükbe, a kétszeres világbajnok cselgáncsozó Majlinda Kelmendibe vetették, aki a nyolc tagú küldöttség zászlaját vitte a megnyitó ünnepségen. A 25 esztendős dzsudoka nem is okozott csalódást: megnyerte a női 52 kg-osok versenyét, és ezzel hazája első olimpiai aranyát. Igazi balkáni történet az övé: a széthullóban lévő Jugoszláviában született 1991-ben, szerb fennhatóság alatt, háborús viszonyok közepette nőtt fel, a londoni olimpián albán színekben indult. Riói győzelme után a koszovói fővárosban, Pristinában nemzeti hősnek kijáró tisztelettel fogadták.

6. Puerto Rico: Mónica csodát tett

Mónica Puig sikere a tenisztornán női egyesben akkora meglepetés, hogy már-már a csoda határát súrolja. A 22 éves játékosnak még semmilyen komoly eredménye nem volt felnőtt Grand Slam-versenyen – Rióban kiemelés nélkül indult, de a végén a dobogó legfelső fokára állhatott. Olyan ellenfeleket győzött le egymás után, mint Polona Hercog, Anastasia Pavljucsenkova, Garbiñe Muguruza, Laura Siegemund, Petra Kvitová és végül a döntőben Angelique Kerber. A karibi szigetország jogilag az Egyesült Államok külbirtoka, ugyanakkor lakói híresen kényesek önállóságukra, és az olimpiai arany alighanem tovább erősíti identitástudatukat. Puig honfitársainak ajánlotta győzelmét, e szavakkal: „Nehéz idők járnak, a Puerto Rico-iaknak szükségük volt erre a sikerre”.

7. Szingapúr: rekordért rekord jutalom

Az ázsiai városállam első olimpiai aranyát az úszó Joseph Schooling (21 éves) nyerte 100 méter pillangón, méghozzá 50,39 másodperces olimpiai csúccsal, három világklasszist (Michael Phelps, Cseh László, Chad le Clos) megelőzve. Odahaza diadalmenetben vonult végig a városon, lelkendező tömeg, nemzeti zászlóval integető egyenruhás iskolások várták. A hálás Szingapúri Olimpiai Bizottság rekordösszegű jutalommal fogadta: egymillió szingapúri dollárt, átszámítva több mint 200 millió forintot kapott. Egyébként az újdonsült nemzeti hős dédnagybátyja, Lloyd Valberg volt az első, aki olimpiai játékokon képviselte Szingapúrt, 1948-ban, Londonban.

8. Tádzsikisztán: aki legyőzte Pars Krisztiánt

Dilsod Nazarov a magyar címvédőt, Pars Krisztiánt is túldobta a kalapácsvetők versenyében, hogy megnyerje a volt szovjet tagköztársaság történetének első olimpiai aranyérmét. 78,68 méteres eredményével egy másik utódállam sportolóját, a fehérorosz Tyihont győzte le. Már negyedik olimpiáján indult, és már aktív versenyzőként is hazája atlétikai szövetségének elnöke, a nemzeti hős státusa mégis kissé készületlenül érte: első interjújában maga is elismerte, elképzelni sem tudja, milyen fogadtatás vár rá szülőföldjén. Édesapja nem érhette meg Nazarov világra szóló sikerét: katonaként elesett a kilencvenes évek tádzsikisztáni polgárháborújában.

9. Vietnam: az ezredes diadala

Szinte hihetetlen, de a 94 millió lakosú indokínai országnak 64 éven keresztül nem sikerült kitermelnie egy olimpiai bajnokot. A sorozatot egy tapasztalt sportlövő szakította meg, Hoàng Xuân Vinh, aki a légpisztolyosok 10 méteres versenyében nyert aranyat – ráadásképpen pedig egy ezüstöt az 50 méteres számban. Amint hazaért, az elnök magas állami kitüntetéssel köszöntötte a sportolót, aki „civilben” a vietnami hadsereg ezredese. A 41 éves Hoàng még Saigon eleste előtt, a vietnami háború idején született, 1974. október 6-án.

A következő cikk

világ

Mérges Buddha - spiritualitással a romákért