rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Évtizedeken keresztül figyeltek bugyogó pocsolyákat


futuris

Évtizedeken keresztül figyeltek bugyogó pocsolyákat

Nagyjából százötven kilométerre északra járunk a Sarkkörtől. Ez a rövid nyár ideális a kutatásra, hiszen a téli hőmérséklet a mínusz negyvenöt fokot is elérheti. Az EU-Polarnet Program kutatói a sarkköri növények és a beporzóik bonyolult viszonyrendszerét vizsgálják.

Hogyan élnek túl a növények ebben az ellenséges környezetben? A virágok színe például fontos szerepet játszik a túlélésben.

- Más szélsőséges környezetekben, minél több méh és dongó van, annál változatosabb színekben pompáznak a virágok: bíbor, rózsaszín, ibolya, kék – a sort még lehetne folytatni – magyarázza Hiroshi s. Ishii, a toyamai egyetem biológusa. – Ha a fő beporzók legyek, akkor kevésbé változatos a színpaletta, a sárga és a fehér dominál.

A kutatók azt szeretnék tudni, hogy ez a szabály a sarkköri régióban is érvényes-e. Ezért tanulmányozzák az állatok anatómiáját és egy optikai spektrometria nevű módszer segítségével a virágok színét is.

- A teljes természeti környezetünk gyakorlatilag a növények és a beporzók kapcsolatán áll vagy bukik – mondja Hiroshi S. Ishii. – Minél többet tudunk meg erről a partneri viszonyról, annál inkább képesek leszünk megvédeni a környezetünket.

A sarkvidéki régiókban kutatni drága mulatság, ezért a kutatóknak össze kell fogniuk. Az európai kutatócsoport a rövid nyarat használja ki. Feltérképezik a növény- és rovarvilágot. Hasonló vizsgálatokat végeznek párhuzamosan Kanada és Grönland északi részein, és tervben van hasonló Szibériában is.

- A sarkvidéki ökoszisztémák elég egyszerűek, viszonylag könnyű átlátni a bennük zajló folyamatokat – magyarázza Fredrik Dalerum, a stockholmi egyetemről. – Ha a klímaváltozás hatásait a mediterrán vagy a mérsékelt égövi erdőkben nézzük, ezek olyan összetett rendszerek, ahol nehéz megmondani, mely folyamat melyik fajra hat.

Hogy a különböző helyen készült kutatási eredmények összevethetők legyenek, közös módszerekre van szükség, erre törekszik az EU-Polarnet program, aminek az Abisko kutatóállomáson végzett munka is a része.

- Van itt egy kutató Dániából, egy Hollandiából, itt dolgoznak az Abisko Kutatóállomáson, de vannak projektjeik Alaszkában, vagy Grönlandon, vagy Szibériában, ahol megismétlik azokat a kísérleteket, amelyeket én végzek itt, hogy lássuk, hogy azonos lesz-e az eredmény – mondja Keith W. Larson, az Abisko kutatóállomás evolúciós ökológusa. – Hogy a végén kimondhassuk, hogy amit itt tapasztalunk, az általános szabály a sarkköri régióban.

A föld alatti állandó fagyhatár fölött mindössze fél méterrel húzódó lápokat is alapos multidiszciplináris vizsgálatoknak vetik alá. A kutatók a széndioxid, a metán és a vízgőz mennyiségét is mérik, hogy kiderüljön, mennyi szén van megkötve ebben a környezetben.

- Az északi sarkvidék felmelegedése gyorsabb – magyarázza Patrick Grill biokémikus. – Változik a vízjárás, változnak az évszakok, változnak a növényi társulások. Mindezt meg kell értenünk ahhoz, hogy megtudjuk, hogyan járul hozzá az emberi tevékenység ezekhez a változásokhoz.

Több mint egy évtizede monitorozzák a gázfejlődést ezekben a pocsolyákban – de a tudósok szerint a különböző tudományterületek összefogása szükséges az áttöréshez.

A szerkesztőség ajánlata

A következő cikk
Szupermodern kütyü véd az elhízástól

futuris

Szupermodern kütyü véd az elhízástól