A brit törvényhozás két vitanapot szentel a hét éves vizsgálat eredményének.
HIRDETÉSTörténelmi döntés volt brit csapatokat küldeni Irakba. Brit katona idegen országban a második világháború vége óta nem harcolt.
Ezt azok is tudták, akik ezt a döntést meghozták 2003-ban, és azok is, akik az elmúlt hét évben azon dolgoztak, hogy kiderítsék, mi minden állt ennek a döntésnek a hátterében. Mennyire volt megalapozott, előkészített, és legfőképpen indokolt szárazföldi csapatokat vezényelni az iraki diktátor, Szaddám Husszein elmozdítására.
A brit parlamenti vizsgálatot vezető Sir John Chilcot a jelentés közzétételekor azt hangsúlyozta, hogy nem az iraki beavatkozás törvényességét vizsgálták, hanem azt, hogy az akkor fennálló helyzetben ez egy megalapozott döntés volt-e.
2002-ben az ENSZ szankciókat vetett ki Irakra abban a hiszemben, hogy a diktátor Szaddam Husszein tömegpusztító fegyvereket – vegyi, biológia és nukleáris arzenált – rejteget.
A világszervezet szakértőket is küldött Irakba ennek kiderítésére. Ez valójában már csak végjátéka volt annak a csikicsukinak, amit Szaddám Husszein az ENSZ-szel játszott addigra már több mint 10 éve.
Az akkori brit miniszterelnök, Tony Blair eközben azon volt, hogy szorosabbra fűzze London és a New York-i merényletek után elszánt Washington kapcsolatát.
Az iraki beavatkozás küszöbén azzal érvelt, hogy az ottani rezsim tömegpusztító fegyverei tényleges veszélyt jelentenek, úgyhogy ebben az ügyben valamiféle döntésre kell jutniuk, ez elkerülhetelen.
Pár nappal később a brit parlament alsóházában a képviselők elé tett egy 50 oldalas szakértői anyagot is ezzel kapcsolatban.
Ennek alapján kétség sem fér ahhoz, hogy Iraknak vannak tömegpusztító fegyverei – mondta Tony Blair -, sőt folyamatosan gyárt vegyi és biológiai fegyvereket, amelyek nem egészen egy óra alatt bevethetőek, és erre már kész tervek vannak.
A brit parlamenti vizsgálatot vezető Sir John Chilcot szerint ez korántsem volt annyira egyértelmű, amennyira azt akkoriban a brit kormányfő, Tony Blair állította. Mindazt, amit a szakértők abban a dokumentumban kifejtettek, az utólagos vizsgálatnak nem sikerült bizonyítania.
Akárhogy is, a brit csapatok elindultak Irakba. A most publikált Chilcot-jelentés szerint nem kizárt, hogy erre a későbbiekben szükség lett volna, de akkor, 2003 márciusában szerintük ez nem volt indokolt.
A jelentést azt is megállapítja, hogy a brit hadsereg úgy vállalta a felelősséget Irak négy délkeleti tartományának biztonságáért, hogy esélye sem volt megfelelni vállalásának.
Sir John Chilcot szerint a brit kormány nem súlyának megfelelően kezelte azt a kérdést, mit jelent majd helyreállítani a rendet, a biztonságot, megkezdeni az újjáépítést Irakban. Ezzel összefüggésben saját felelőssége sem tudatosult az elvárható mértékben.
Azok, akik a hat év alatt megölt 179 brit katonát gyászolják, a mai napig arra várnak, magyarázza meg nekik valaki, mi és miért történt Irakban 2003 és 2009 tavasza között.Szerintük ez egy elhibázott küldetés volt, amelyért gyermekeik fizettek meg, és továbbra sem zárják ki, hogy perre viszik az ügyet.