rendkívüli hír

Kilométereket úszott az életéért

A határellenőrzés helyreállítása a Schengeni övezet öt országában, köztük Magyarországon, a nehezebb utat jelenti a bevándorlók áradatának

Éppen ezt olvassa:

Kilométereket úszott az életéért

Betűméret Aa Aa

A határellenőrzés helyreállítása a Schengeni övezet öt országában, köztük Magyarországon, a nehezebb utat jelenti a bevándorlók áradatának megfékezésére. Erről készített összeállítást a svájci RTS televízió.

A senki földje, ahol egyes sátrakat a sárba vernek fel, így tengetik napjaikat a többségükben Afganisztánból érkezett menekültek a határ szerb oldalán. Arra várnak, hogy végre európai uniós földre léphessenek. De hol? Horgoson keresztül? A magyar kormány által felhúzatott drótkerítés a tranzitterületen megszakad: nagyjából húsz ember léphet át itt naponta.

- Hallottunk a kerítés létezéséről, tudtuk, hogy van, de hogy ennyire nehéz lesz, azt nem hittük. Az időjárás rettenetes, zuhog az eső, sátrakban alszunk, nem kell magyaráznom tovább, azt hiszem.

Tavaly nyár óta Magyarország az az állam, amely a legszigorúbb intézkedéseket hozta a menekültáradat feltartóztatására. Mindenki, aki illegálisan lép be az ország területére, 72 órán belül eljárás indul ellene.

A magyar hatóságoknak csak egy céljuk van: menekültek nélküli évvé tenni 2016-ot. Balázs László ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság határrendészeti főosztályának helyettes vezetője szerint tavaly nyáron néha 10 ezren lépték át naponta a magyar határt.

- A lezárás jó eszköz, a határátlépések száma jelentősen csökkent. Naponta már csak mintegy száz embert igazoltatunk a határon – mondja.

A határ mentén végig járőröznek a rendőrök. Néhány faluban, például Ásotthalmon még mezőőröket is fölvettek, hogy figyeljék a menekülteket. A 4200 lakosú település polgármestere tavaly az első volt, aki kerítés építését sürgette. A menekültek figyelmeztetésére készítette ezt a videót. Úgy véli, hogy Magyarország úttörő szerepet játszott a migrációs válságban.

- Már a migráció kezdetekor megmondtam, hogy ez teljesen meg fogja változtatni a politikát Európában, és ezt látni fogjuk mindenütt a következő választásokon. Szorosabb együttműködésre van szükség a radikálisnak nevezett pártok között, hogy az európai országok migrációs politikája valóban megváltozzon azért, hogy megóvjuk az Európai Uniót.

Ez ügyben széles körű az egyetértés a magyar lakosságban. De valóban hatásos lesz-e ez? Civil szervezetek szerint ismét növekszik a határátlépések száma a tavasz kezdete óta.

- Ezek az intézkedések nagyon költségesek, drágábbá teszik az utat, az embercsempészeket gyakraban veszik igénybe, és ez több emberéletet követel majd bizonyára. Ha viszont a migránsok úgy döntenek, hogy nekivágnak, végigcsinálják az útjukat.

Magyarország viszont eltökélt abban, hogy bezárja kapuit a migránsok előtt. Tavaly nyár óta több mint 200 kilométeren szögesdrótot raktak határai mentén. A lezárást, amely egyelőre a délkeleti részt érinti, hamarosan kiterjesztik, hogy teljesen elbarikádozzák az országot.

Dacolva a határzárral, a veszéllyel a migránsok a végsőkig elmennek, hogy elérjék úti céljukat. Egy 21 éves szíriai férfi is közéjük tartozik. Mindenáron el akar jutni az EU-ba. Történetét a France 2 televízió dolgozta fel.

Két karjának erejével jutott el Európába. Sorsát a nagy bajnokokhoz méltó cselekedettel vette saját kezébe, hogy elmeneküljön a szíriai háború elől, és eljusson Észak-Európába.

- Emlékszem az út minden percére, minden másodpercére – mondja Amir.

8 hónappal ezelőtt Amir Merter elhatározta, hogy Svédországba megy, de nem volt pénze, hogy embercsempészekhez forduljon. Ezért elhatározta, hogy átússza az Égei-tengert, amelyen a legtöbben csónakkal kelnek át. Törökország és a görög Szamosz sziget között 7 kilométert kell megtenni. Néhány órával azelőtt, hogy nekivágott, videót küldött, hogy megnyugtassa rokonait:

- Vettem úszóhártyás kesztyűket, úszószemüvegem és fürdősapkám is van. Hét másik úszó is vállalkozott a veszélyes útra.

- Kidobtuk cuccaink nagy részét, csak a szükséges minimumot tartottuk meg, egy kis zsákot ruhákkal, vizet és élelmiszert. A csuklómra kötöttem egy műanyagot néhány adattal. Úgy döntöttünk, hogy kettesével vágunk neki, hogy ne legyünk feltűnőek. A vízben azonban nagy hullámok voltak a szél miatt, és hamar egyedül találtam magam.

A vizeket szigorúan ellenőrzi a part őrség. Gyorsan hatalmába keríti az aggodalom.

- Rettegtem, attól féltem, hogy elkapnak, megpróbáltam körülnézni, jobbra-balra, de a vízben ez nehéz. Görcsöt kaptam. Annyira féltem, hogy nem tudtam továbbúszni.

Úgy pánikolt, mintha először mártózott volna meg vízben. Ő, aki hónapokon át gondosan edzette a testét, 6000 kilométerre onnan, egy damaszkuszi uszodában. Amir minden héten elment oda úszni, miközben a plakátokon Basár el Aszad dicsőségét hirdették. Az uszoda még rakétatámadások esetén sem zárt be.

Uszodában úszni azonban egyáltalán nem ugyanolyan, mint tengerben. Amir tisztában van ezzel. Egy bombázás után, amikor eltalálták a házukat, testvéreivel Bejrútba utaztak. A szíriai fiatalember ott, a libanoni partoknál kezdett edzeni bátyjával.

- Ide jöttünk úszni, onnan ugrottunk be. Pontos edzési terve volt: munka után, délután négykor minden nap eljött úszni legalább 2-3 órát.

Több hónapos edzés után Amir késznek tartotta magát. Elbúcsúzott családjától, és elment Törökországba.

- Egy napon felhívott, és mondta, hogy nekivág az útnak, nem tud többet velem beszélni. Szörnyen rosszul éreztem magam, azt kérdezgettem magamtól, hogy én, a bátyja mit tehetnék, hogy megakadályozzam ezt? Azt mondtam neki, hogy legalább nézze az időjárás-jelentést. Hullámokat jeleztek, szelet, borús időt. Mondtam neki: a hajókról sem fognak észrevenni – meséli a testvére.

Az aggodalom hét órával később ér véget, mikor megkapta ezt a fotót, a mosolygó Amirral, aki kimerült, de a képen felemeli karját, mint egy bajnok.

- Ebben a pillanatban már tudtam, hogy ez egy új élet kezdete. Láttam a halált szemtől szemben, és el sem tudom magyarázni, mennyire fáradt voltam. Még az is nehéz volt, hogy felálljak. Egy újszülött bőrében éreztem magam, akinek nincs ereje a születése után. Azt sem tudtam, életben vagyok-e még. Felemelni a karomat, emberfeletti erőfeszítés volt – mondja Amir.

Amir azóta kabalaként hordja magával a szemüveget, amely Európa felé vezette, de senkit nem buzdít arra, hogy kövesse. Tudja, hogy sorsa egy szalmaszálon múlt az Égei-tenger háborgó vizében.