Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Kilométereket úszott az életéért

Access to the comments Kommentek
Írta: Euronews
Kilométereket úszott az életéért

<p>A határellenőrzés helyreállítása a Schengeni övezet öt országában, köztük Magyarországon, a nehezebb utat jelenti a bevándorlók áradatának megfékezésére. Erről készített összeállítást a svájci <span class="caps">RTS</span> televízió.</p> <p>A senki földje, ahol egyes sátrakat a sárba vernek fel, így tengetik napjaikat a többségükben Afganisztánból érkezett menekültek a határ szerb oldalán. Arra várnak, hogy végre európai uniós földre léphessenek. De hol? Horgoson keresztül? A magyar kormány által felhúzatott drótkerítés a tranzitterületen megszakad: nagyjából húsz ember léphet át itt naponta. </p> <p>- Hallottunk a kerítés létezéséről, tudtuk, hogy van, de hogy ennyire nehéz lesz, azt nem hittük. Az időjárás rettenetes, zuhog az eső, sátrakban alszunk, nem kell magyaráznom tovább, azt hiszem. </p> <p>Tavaly nyár óta Magyarország az az állam, amely a legszigorúbb intézkedéseket hozta a menekültáradat feltartóztatására. Mindenki, aki illegálisan lép be az ország területére, 72 órán belül eljárás indul ellene. </p> <p>A magyar hatóságoknak csak egy céljuk van: menekültek nélküli évvé tenni 2016-ot. Balázs László ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság határrendészeti főosztályának helyettes vezetője szerint tavaly nyáron néha 10 ezren lépték át naponta a magyar határt. </p> <p>- A lezárás jó eszköz, a határátlépések száma jelentősen csökkent. Naponta már csak mintegy száz embert igazoltatunk a határon – mondja. </p> <p>A határ mentén végig járőröznek a rendőrök. Néhány faluban, például Ásotthalmon még mezőőröket is fölvettek, hogy figyeljék a menekülteket. A 4200 lakosú település polgármestere tavaly az első volt, aki kerítés építését sürgette. A menekültek figyelmeztetésére készítette ezt a videót. Úgy véli, hogy Magyarország úttörő szerepet játszott a migrációs válságban. </p> <p>- Már a migráció kezdetekor megmondtam, hogy ez teljesen meg fogja változtatni a politikát Európában, és ezt látni fogjuk mindenütt a következő választásokon. Szorosabb együttműködésre van szükség a radikálisnak nevezett pártok között, hogy az európai országok migrációs politikája valóban megváltozzon azért, hogy megóvjuk az Európai Uniót. </p> <p>Ez ügyben széles körű az egyetértés a magyar lakosságban. De valóban hatásos lesz-e ez? Civil szervezetek szerint ismét növekszik a határátlépések száma a tavasz kezdete óta. </p> <p>- Ezek az intézkedések nagyon költségesek, drágábbá teszik az utat, az embercsempészeket gyakraban veszik igénybe, és ez több emberéletet követel majd bizonyára. Ha viszont a migránsok úgy döntenek, hogy nekivágnak, végigcsinálják az útjukat. </p> <p>Magyarország viszont eltökélt abban, hogy bezárja kapuit a migránsok előtt. Tavaly nyár óta több mint 200 kilométeren szögesdrótot raktak határai mentén. A lezárást, amely egyelőre a délkeleti részt érinti, hamarosan kiterjesztik, hogy teljesen elbarikádozzák az országot. </p> <p>Dacolva a határzárral, a veszéllyel a migránsok a végsőkig elmennek, hogy elérjék úti céljukat. Egy 21 éves szíriai férfi is közéjük tartozik. Mindenáron el akar jutni az EU-ba. Történetét a France 2 televízió dolgozta fel.</p> <p>Két karjának erejével jutott el Európába. Sorsát a nagy bajnokokhoz méltó cselekedettel vette saját kezébe, hogy elmeneküljön a szíriai háború elől, és eljusson Észak-Európába. </p> <p>- Emlékszem az út minden percére, minden másodpercére – mondja Amir.</p> <p>8 hónappal ezelőtt Amir Merter elhatározta, hogy Svédországba megy, de nem volt pénze, hogy embercsempészekhez forduljon. Ezért elhatározta, hogy átússza az Égei-tengert, amelyen a legtöbben csónakkal kelnek át. Törökország és a görög Szamosz sziget között 7 kilométert kell megtenni. Néhány órával azelőtt, hogy nekivágott, videót küldött, hogy megnyugtassa rokonait: </p> <p>- Vettem úszóhártyás kesztyűket, úszószemüvegem és fürdősapkám is van. Hét másik úszó is vállalkozott a veszélyes útra. </p> <p>- Kidobtuk cuccaink nagy részét, csak a szükséges minimumot tartottuk meg, egy kis zsákot ruhákkal, vizet és élelmiszert. A csuklómra kötöttem egy műanyagot néhány adattal. Úgy döntöttünk, hogy kettesével vágunk neki, hogy ne legyünk feltűnőek. A vízben azonban nagy hullámok voltak a szél miatt, és hamar egyedül találtam magam.</p> <p>A vizeket szigorúan ellenőrzi a part őrség. Gyorsan hatalmába keríti az aggodalom. </p> <p>- Rettegtem, attól féltem, hogy elkapnak, megpróbáltam körülnézni, jobbra-balra, de a vízben ez nehéz. Görcsöt kaptam. Annyira féltem, hogy nem tudtam továbbúszni.</p> <p>Úgy pánikolt, mintha először mártózott volna meg vízben. Ő, aki hónapokon át gondosan edzette a testét, 6000 kilométerre onnan, egy damaszkuszi uszodában. Amir minden héten elment oda úszni, miközben a plakátokon Basár el Aszad dicsőségét hirdették. Az uszoda még rakétatámadások esetén sem zárt be. </p> <p>Uszodában úszni azonban egyáltalán nem ugyanolyan, mint tengerben. Amir tisztában van ezzel. Egy bombázás után, amikor eltalálták a házukat, testvéreivel Bejrútba utaztak. A szíriai fiatalember ott, a libanoni partoknál kezdett edzeni bátyjával. </p> <p>- Ide jöttünk úszni, onnan ugrottunk be. Pontos edzési terve volt: munka után, délután négykor minden nap eljött úszni legalább 2-3 órát. </p> <p>Több hónapos edzés után Amir késznek tartotta magát. Elbúcsúzott családjától, és elment Törökországba. </p> <p>- Egy napon felhívott, és mondta, hogy nekivág az útnak, nem tud többet velem beszélni. Szörnyen rosszul éreztem magam, azt kérdezgettem magamtól, hogy én, a bátyja mit tehetnék, hogy megakadályozzam ezt? Azt mondtam neki, hogy legalább nézze az időjárás-jelentést. Hullámokat jeleztek, szelet, borús időt. Mondtam neki: a hajókról sem fognak észrevenni – meséli a testvére. </p> <p>Az aggodalom hét órával később ér véget, mikor megkapta ezt a fotót, a mosolygó Amirral, aki kimerült, de a képen felemeli karját, mint egy bajnok. </p> <p>- Ebben a pillanatban már tudtam, hogy ez egy új élet kezdete. Láttam a halált szemtől szemben, és el sem tudom magyarázni, mennyire fáradt voltam. Még az is nehéz volt, hogy felálljak. Egy újszülött bőrében éreztem magam, akinek nincs ereje a születése után. Azt sem tudtam, életben vagyok-e még. Felemelni a karomat, emberfeletti erőfeszítés volt – mondja Amir.</p> <p>Amir azóta kabalaként hordja magával a szemüveget, amely Európa felé vezette, de senkit nem buzdít arra, hogy kövesse. Tudja, hogy sorsa egy szalmaszálon múlt az Égei-tenger háborgó vizében.</p>