rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Európából is válságövezet lehet


világ

Európából is válságövezet lehet

ALL VIEWS

További hírek erről

Az európai kultúra számos alapértékét újra kell értelmeznünk, ha komolyan gondoljuk a menekültek integrációját – mondja Tatár György, a tömeges atrocitások nemzetközi megelőzésének szakértője.

Már majdnem egy éve annak, hogy az európai menekültválság hangsúlya átkerült a Földközi-tenger nyugati medencéjéről a keletire. Az elmúlt években Brüsszelnek elsősorban az olasz és spanyol partvonalat ostromló afrikai menekültek mentésére majd befogadására, ezzel párhuzamosan megállításukra kellett megoldást találnia. Tavaly tavasszal azonban elég rövid idő alatt sokszorosára nőtt a Közel-Kelet és Ázsia felől érkezők száma, ami enyhe kifejezés: a görög szigetvilágban több mint tízszer annyian értek partot az embercsempészek lélekvesztőin 2015-ben, mint akár csak egy évvel korábban.

Azóta a híradásokban elsősorban a szír, afgán és iraki menekültekről esik szó, az afrikai mendékkérőkről legfeljebb akkor, ha egyszerre nagyon sokan vesznek a tengerbe Líbia és Szicília között. Arról, hogy a helyi konfliktuskezelés hoz majd megoldást a menekülő tömegek gondjára, beleértve azt is, amit menekülésükkel gerjesztenek, Szíriával kapcsolatban már megértettük. De mi a helyzet Afrikában? Erről kérdeztük a népirtás és tömeges atrocitások megelőzésére alakult, budapesti központtal működő nemzetközi szervezet elnökét, Tatár Györgyöt.





- Elnök úr, az Alapítvány a Népirtás és Tömeges Atrocitások Nemzetközi megelőzéséért külön projektet indított az afrikai regionális szervezetek képességeinek felmérésére, amelyek alkalmasak már kialakult vagy a levegőben lógó és tömeges atrocitásokat is eredményező konfliktusok kezelésére. Önök nemrég a Dél-Afrikai Fejlesztési Közösség vezetőivel konzultáltak Botswanában a regionális szervezet konfliktusmegelőző tevékenységéről a kontinens déli részén. Mit látott, hajlandóak-e szóba állni egymással a szembenállók?

- Nézze, Afrikának az a vidéke, ahol most jártunk, érdektelen az európai menekültválság szempontjából, hiszen az annyira messze van, hogy onnan egészen biztosan nem indulnak útnak az emberek, hogy átjussanak Európába. Ez gyakorlatilag minden Szaharán túli területre igaz. Azok, akikből a líbiai embercsempészek élnek, Afrika északi államaiból menekülnek, esetleg a kontinens északkeleti részéből. Ott, ahol mi tárgyaltunk most, nem konfliktuskezelésről, hanem megelőzésről volt szó. A déli államokat tömörítő szervezet, a SADC rendkívül nyitott a konfliktusok és ezen belül a tömeges atrocitások megelőzésére, nagyon érdekelte őket a párbeszéd útján történő megelőzés, amelyet szervezetünk terjeszt a világban. Arrafelé hagyományosan a katonai megoldások vannak előtérben, a civilek biztonságának szavatolására is ezt látják a legkézenfekvőbbnek, úgyhogy komoly dolog, hogy a megbeszéléseken felvetették igényüket a párbeszéd-intézményi képességek fejlesztésére, és vélhetően tarthatunk majd ott tréningeket. Persze az, hogy mindabból, amit a szervezet képviselői nyitottan fogadnak, mi valósul meg, a tagállamok politikai döntéshozóin múlik. A tagállamok döntenek, a szervezet csak ezután jut szerephez. Hadd jegyezzem meg, hogy a SADC nagyon operatív ebben a vontakozásban: ha megvan a tagállami döntés, nagyon rövid időn belül akcióba lendül. Az más kérdés, hogy ez a legtöbb esetben katonák kivezénylését jelenti.

- Az afrikai, a közel-keleti, az ázsiai tömeges atrocitások jókora válságot szültek Európában, és jól látszik, hogy lassan kifutunk az időből. A szilveszteri kölni botrány jól mutatja, hogy vészesen fogy az itt élők és a most érkezettek türelme is. Mennyi esélyét látja annak, hogy Brüsszel megbirkózik a menekültválsággal, és nem dőlnek be az Európai Unió alapintézményei akár már tavasszal?

– Én optimista vagyok és bízom abban, hogy sikerül közös választ találni a kihívásokra. Kétségtelenül nő a feszültség az EU tagállamaiban, és egyre többen gondolják azt, hogy a menekültek betolakodók, akiket nem szabad beengedni. Az én személyes véleményem az, hogy az adminisztratív, tehát szabályozó, ellenőrző mechanizmusokat mielőbb ki kell alakítani és alkalmazni. Ez azonban önmagában kevés. Szükség van olyan kérdések tisztázására az EU-n belül, amelyek lehetővé teszik, hogy a migrációs kihívásokat hosszú távon is képesek legyünk kezelni, mert a folyamatok nagyon könnyen vezethetnek akár tömeges atrocitásokhoz is. A migránsok jelentős része nem egy jobb élet reményében teszi meg ezt a pokoli utat, hanem, mert menekül. Nem hiszem, hogy egy szíriai vagy egy iraki feladja mindenét, elhagyja otthonát és megszokott életközegét, csak azért, mert Európába vágyik. Lehet persze, hogy számos ilyen is akad. Ettől függetlenül azonban az ideérkezőnek segítenünk kell abban, hogy megismerje, megértse, és elfogadja az itteni „játékszabályokat”, különben ittléte akár beláthatatlan következményekkel járó feszültségeket is okozhat. Ezért, aki a tájékoztatás után úgy dönt, hogy nem hajlandó az alkalmazkodásra, illetve nem jogosult a menekülő státuszra, azt a lehető legrövidebb időn belül vissza kell küldeni a saját hazájába, de legalábbis egy olyan civilizációs közegbe, ahonnan jött.

- Ez az, amiben a legtöbb uniós tagállam egyetért. De abban már kevésbé, hogy ezt ki intézze. Reménykednek, de nem bíznak az összeurópai megoldásban, nem gondolja?

– Az egészen biztos, hogy az Európai Uniónak közös megoldásban kell gondolkodnia, mert a tagállamok ezzel külön-külön nem fognak boldogulni, legalábbis hosszú távon semmiképpen. És azt kell, hogy mondjam, minden látszat ellenére még mindig azok vannak többségben, akik az összefogás és közös megoldás, tehát az együttműködés pártján állnak, habár a magyar sajtó hajlamos az ellentéteket hangsúlyozni. Adminisztratív és kizáró jellegű döntésekben nem merülhet ki a problémák kezelése , bár tudomásul kell vennünk, hogy ezekre is szükség van. Az európaiak ingerültsége ugyanis félelmükkel egyenes arányban nő, és ez teljesen érthető. Ahhoz, hogy a pozitív tartalmú befogadó politika ne veszítse el egyre szűkülő társadalmi bázisát, a lakosságnak újból biztonságban kell éreznie magát. Ehhez egy intenzív párbeszéd szükséges a migránsok és befogadók, továbbá a befogadás mellett, illetve ellen állást foglalók között. De párbeszéd útján azoknak is tisztázniuk kell számos kérdést, akik a befogadás mellett teszik le voksukat. Teljesen nyilvánvaló ugyanis, hogy jó néhány, az emberi szabadságjogokat is érintő kérdést, mint pl. a vallásszabadságot újra kell értelmezni a mostani helyzetben ahhoz, hogy eloszlathassuk a lakosság aggodalmát, amely egyre nő a sok százezer, más kultúrából érkező menekült vagy migráns láttán. Sajnos be kell látni, hogy a „multikulti” tétele eredeti értelmében nem fenntartható. Annak, aki egy másik civilizációs közegből érkezvén itt akar letelepedni, tudomásul kell vennie, hogy Európában másféle értékrend uralkodik, mások a társadalmi viszonyok, mások a szokások, és ezeket tiszteletben kell tartsa. Ez nem jelenti azt, hogy az övét itt majd semmibe veszik, de azt el kell fogadnia, hogy esetenként alárendelődik a befogadó közegben elfogadott viszonyoknak. Mint ahogy azokban az országokban is kötelezik az odaérkezőket az ottani törvények, szabályok és szokások betartására, ahonnan ez a rengeteg ember most menekül.

- Sokan vitatják az Európai Unió kompetenciáját mondván, hogy szeretnénk, de hát nem bírunk befogadni ilyen sok embert. Eközben számos szakértő szerint simán el kellene bírnunk évi egy-másfél millió bevándorlót. Erről mit gondol?

- Én is azt gondolom, hogy erre elegendő pénz van az Európai Unióban. Legfeljebb a költségvetésen belül átcsoportosításra lehet szükség. Az azonban elkerülhetetlen, hogy a jelenlegi, gyakorta nehézkes döntési mechanizmusokat, akár a nemzeti szuverenitást is érintő módon hatékonyabbá tegyük, és valószínűsítem, hogy az elmozdulás a közös politika irányába történik majd. Az egy nagyon komoly kérdés, teszem hozzá, hogy mi lesz azokkal a tagállamokkal, amelyek nem hajlandóak a kompromisszumokra és a közös politika vállalására. Egyébként nem véletlenül használom a „kezelés” kifejezést: megoldást ugyanis csak a válságot gerjesztő politikai konfliktusok, háborúk befejezése és a terrorszervezetek felszámolása hozhat. Erre természetesen törekednünk kell, de ezen célok elérése csak hosszabb távon reális. Itt, Európában, a jelenlegi helyzet, illetve a migráció kezelésére kell megoldást találnunk, hogy ne váljunk mi is válságövezetté, amire – Donald Tusknak igaza van – egyelőre megvan az esélyünk.

ALL VIEWS

További hírek erről

Az euronews büszke arra, hogy világszerte vannak újságírói, készen arra, hogy a helyiek álláspontját is megjelenítsék a világpolitikai eseményekben. Olvasson többet a témáról azon a nyelven, amelyen eredetileg megjelent!

világ

Meghalt Masika