David Mond professzor szerint meg kell vonni a fosszilis energiahordozók állami támogatását.
HIRDETÉSAz angliai Warwick Egyetem professzora szerint nem kétséges, hogy az olajlobbi megpróbálja megtorpedózni a párizsi klímaegyezményt. David Mond úgy véli, meg kell vonni az állami támogatásokat a fosszilis energiahordozóktól, és felelőssé tenni a nagy olajcégeket az általuk okozott kárért.
*Nial O’Reilly, euronews: A szakértők már javában tanulmányozzák a párizsi klímaegyezmény részleteit. Itt van velünk David Mond professzor, az angliai Warwick Egyetem kutatója.
Professzor úr, a megállapodást kitörő öröm fogadta, mégis felvetődik a kérdés: ez az az egyezmény, amelyikre szükségünk volt, vagy pedig az az egyezmény, amelyet
az adott körülmények megengedtek?*
David Mond: – Úgy gondolom, hogy ez az egyezmény sokkal, de sokkal jobb, mint amire előzetesen számítani lehetett. Jobb, mint bármelyik korábbi megállapodás, ebben az értelemben hatalmas lépés előre. Ez egy rendkívül fontos egyezmény, komoly lélektani hatása lesz az üzleti életre is. Például a fosszilis, illetve a megújuló energiaforrások kérdésében. Nyilvánvaló, hogy ha az egyik virágzik, akkor a másiknak nem megy olyan jól. Mindnyájan azt reméljük, hogy itt nagy szerepe lesz az egyezménynek. Hogy ez a lehető legjobb egyezmény-e? Nehéz lenne megmondani. Bizonyos tekintetben többre számítottunk. Csakhogy van egy kis gond. Az alkut támogatnia kell az amerikai kongresszusnak is. Egy olyan egyezmény, amelyikből az Egyesült Államok kihátrál, nem ér semmit. Ha van rá esély, hogy ez a mostani egyezmény átmegy a kongresszuson, az igen örömteli.
Mennyire fúrhatja meg ezt az egyezményt a befolyásos olajlobbi? Gondolja, hogy valóban megpróbálják megfúrni?
– Ez nem kérdés, nyilvánvalóan megpróbálják megfúrni, mert túl akarják élni. Mint mindenki, aki túl akar élni, meg fognak tenni ellene, amit csak bírnak. Nagyon messze még a vége. Ébernek és aktívnak kell lennünk, hogy kényszeríthessük a kormányokat a szükséges változtatásokra. Ez még csak a kezdet. A kormányok most vállaltak valamit. A közvéleményen a sor, hogy ellenőrizze őket, és betartassa velük az ígéreteiket. És hogy ne az olajlobbi diktálja a feltételeket. Nézze csak meg azokat a támogatásokat, amelyeket még mindig kapnak a nagy olajcégek, jórészt adókedvezmények formájában. Ezer milliárd dolláros nagyságrendről beszélünk. Ebből a pénzből tartják alacsonyan az árakat. Ha ehhez még hozzávesszük a további 5 ezer milliárd dollárt évente, akkor már kezdjük látni, hogy mekkora kárt okoznak a világnak a fosszilis energiahordozók. Az olajlobbi óriási támogatásokat kap, ezért óriási hatalma van. Ugyanakkor rendkívül sebezhető is, hogyha megvonják tőle ezeket a forrásokat. Ha a kormányok csökkentik ezt a támogatást, egyúttal pedig felelőssé teszi a nagy olajcégeket az általuk okozott kárért – ahogy ez részben megtörtént például a dohányiparral –, akkor ez a helyzet ténylegesen megváltozhat.
A kormányok osztják a támogatásokat, de az a gond, hogy az országonkénti vállalások nem kötelező érvényűek. Mennyire lehet hatékony az ötévenkénti felülvizsgálat rendszere?
– Ez igen nagy részben azokon a szervezeteken múlik, amelyeknek őrködniük kell a mechanizmus hatékonysága fölött. Egyelőre nem világos, hogy mennyire lesznek effektívek. Az sem egyértelmű, mit jelent, hogy a szerződés egyes részei kötelező érvényűek. Meg akartam nézni a szövegben, hogy mennyiben kötelező az egyezmény, ki fogja ellenőrizni a vállalások betartását, de ezek egyáltalán nincsenek tisztázva. Annyi világos, hogy a szerződés majd csak akkor válik kötelezővé, ha a károsanyag-kibocsátás 55 százalékáért felelős 55 ország ratifikálja, de ez már önmagában is igencsak kérdéses.