rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Ázsiai Shakespeare-feldolgozások az idei nyár szenzációi Gyulán


Magyarország

Ázsiai Shakespeare-feldolgozások az idei nyár szenzációi Gyulán

III. Richárd a Kínai Nemzeti Színház előadásában, vagy Macbeth az indiai tánc nyelvén elmesélve. Idén is elképesztően izgalmas műfajkavalkád jellemzi a Gyulai Várszínház sorrendben 52. nyári fesztiválját. Próza, felolvasószínház, monodráma és musical egyaránt ott van a repertoáron. A magyar és külföldi társulatok előadásai mellett a táncnak, a komolyzenének, a blues-nak és a jazz-nek is komoly szerep jut a hatszáz éves, veronai típusú Gyulai Várban és környékén. Június 26-a és augusztus 9-e között minden korosztály megtalálja a neki való programot. Július első felében a nemzetközi Shakespeare Fesztivál ékelődik be a gyulai összművészeti fesztivál programjába, a maga tíz napjával.

Gedeon József igazgatóval, a rendezvény megálmodójával és életre hívójával klasszikus értékekről, maiságról, és egy soha el nem múló szerelemről beszélgettem.

Mikor kezdődött a színház iránti rajongása, mikor csapta meg ennek az egésznek a szele?

- Talán tizennégy éves lehettem… Amire viszont biztosan emlékszem, hogy tizenhat évesen alabárdos katonaként állok a Gyulai Vár lépcsőjén. A következő évben már a színpadon statisztáltam. Középiskolásként Szentesen megnyertük a Diákszínjátszó Fesztivált A kis herceggel, amiben én a pilótát játszottam. Színészi ambícióim nem igazán voltak, de debreceni főiskolás éveim alatt is statisztáltam, a színház és a zene mindig nagy szerelem volt, kikapcsolódni is így tudok a mai napig, ez az életem. Sőt, a lányomat is sikerült megfertőznöm ezzel. Hiszem, az a legfontosabb, hogy az ember a gyerekeinek és a családjának továbbadja ezt a kisugárzást, a művészet szeretetét.

2005-ben, a Vár felújítása után indította el útján a Shakespeare Fesztivált. Miért pont Shakespeare? Azért, mert a reneszánsz miliő ennyire adott Gyulán?

- Anglomán vagyok, mindig is szerettem Shakespeare-t, a legnagyobb drámaírónak tartom. Mindig bemutattuk egy-egy művét, és folyton olyan rendezőket kértem fel, akik nem a szokványosat csinálják, hanem mindig valami újszerűt, egyben művészileg értékeset hoznak létre. Az emberi értékek ma is ugyanazok, mint William Shakespeare korában voltak. Minden magára adó színház bemutatja mondjuk a Hamletet, vagy az Othellót, és ez alapján ki tudjuk választani, hogy melyik színház, hogy áll, hol tart. Egy japán színház például a nó eszközeit használja fel. Az idei vendégjátékos pekingi társulat pedig kínai, hagyományos kosztümökben játssza el a III. Richárdot. Vagyis mindenki hozzáteszi a saját értékeit, vagy teszem azt, a mai korba helyezi.

Ön szerint fontos az aktualizálás?

- A mai korban, amikor nagyon sok minden vonja el az emberek figyelmét, a fiatalok figyelmét, nagyon fontos, hogy felmutassuk az értékeket, méghozzá fogyasztható formában. Vagyis a mai korba helyezve. Például ezen a nyáron ott lesz Zsótér Sándor Othellója, amit egy mai lakótelep konyhájába helyezett, amit mai ruhákban adnak elő. Úgy is meg lehet jeleníteni klasszikus műveket, hogy azok a mai emberekhez szóljanak. Úgy, hogy olyan zenét használnak, amit esetleg a fiatalok is szeretnek. Hogy így hozzák közelebb a nézőkhöz. Tehát ugyan aktualizáljuk, de közben nem feledjük, hogy ezek klasszikus művek, klasszikus értékek. Olyan dolgokról szólnak, amelyek időtlenek: szerelemről, halálról, megcsalatásról, hitről. Több ezer év óta ugyanezeket dolgozza fel a drámaírás, a színházművészet.

Mi alapján választják ki a bemutatandó darabokat, a meghívandó társulatokat?

- Egy öttagú grémium segít a műsor kiválasztásában (Vidnyászky Attila rendező, Koltai Tamás színikritikus, Nagy András drámaíró, Darvai Nagy Adrienn színháztörténész, és Csiszár Imre rendező – a szerk). Nagyon sokan megfordultak már itt nálunk, nagyon sok olyan rendező, akik fogékonyak az újra, akik nem szokványos előadásokat rendeznek. Sopsits Árpádtól Alföldi Róberten és Vidnyánszky Attilán át olyan külföldi művészekig mint a román Beatrice Bleont, az amerikai Andrei Serban, az angol Peter Brook, vagy a litván Oskaras Korsunovas. Ők mind-mind a megszokottól eltérő szemlélettel alkotnak.

Tehát alapelvárás, hogy mindig legyen valami csavar, valami nem átlagos a Gyulán látható előadásokban?

- Tulajdonképpen igen. A Yorkból érkező The Flanagan Collective társulat például hat nővel adja elő a Rómeó és Júliát. Korábban ugyanezt a darabot kizárólag férfiak előadásában láthatták nézőink: a New York-i Aquila társulat férfiszínészei játszották az összes szerepet. A szereposztásról a közönség dönthetett, így történt, hogy Júlia szerepét egy nem éppen filigrán alkatú afroamerikai színész kapta.

Brit társulat előadása tehát már szerepel az idei műsorban. Ezen kívül még milyen prózai előadásokat láthat a színházszerető közönség?

- A Kínai Nemzeti Színház III. Richárdját, ami a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház bemutatója, a Vízkeresztet (rendező: Bocsárdi László – a szerk.), a már említett Zsótér-rendezést, az Othello – néger mórt, aztán egy másik III. Richárd-rendezést (a Zsámbéki Színházi Bázis előadása), egy indiai Macbeth-táncelőadást, a Miskolci Balett Rómeó és Júliáját, egy lengyel Shylock-monodrámát, valamint a Lear királyt, a székesfehérvári társulat előadásában, Bagó Bertalan rendezésében. Utóbbiról azt kell tudni, hogy ez az előadás tavaly elnyerte a legjobb Shakespeare-előadás díját, és már akkor meghívtuk Gyulára, de egy betegség miatt ez végül meghiúsult. Idén pótoljuk ezt, a címszerepben Cserhalmi Györgyöt látja majd a közönség.

Weöres Sándor Psychéjét Vidnyánszky Attila állítja színpadra, a Kaposvári Egyetem színészhallgatóival. Erről az előadásról mit tudhatunk?

- Vidnyánszky Attila idestova tizenöt éve dolgozik velünk. Ezt a csodálatos elbeszélő költeményt a tóparton mutatják be. A vízben, a parton, a szigeten is játszanak a fiatalok, egy nagyon izgalmas előadásnak ígérkezik. Sőt, egy másik Vidnyánszky-rendezés is lejön hozzánk, Gyulára: az Ifj. Vidnyánszky Attila által színpadra álmodott Athéni Timon, ami a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzőseinek előadása, Hegedűs D. Géza főszereplésével.

Évről évre egy Gyulához kötődő szerző műve is repertoár része. Idén ki lesz ez az alkotó?

- Erkel Ferenc, Simonyi Imre és Krasznahorkai László után most Szathmári Sándor kultikus, utópisztikus regényét dolgozzák fel itt. A Kazohinia a társadalmak berendezkedéséről szól, arról, hogy hogyan működik az a társadalom, ahol minden tudományos újítást felhasználnak, minden szolgálja az embert, mégis elveszett valami – ridegek és nem úgy viszonyulnak egymáshoz, ahogy kellene. Az emberi kapcsolatokat boncolgatja. Tíz éve tervezem, hogy megcsináljuk. A rendező Sopsits Árpád.

Elképesztő szervezőmunka, amit végeznek. Ezt képzeljük úgy, hogy amikor augusztusban véget ér egy fesztivál, Önök gyakorlatilag már a jövő nyáron törik a fejüket?

- Nem kis munka van benne, az tény, de eddig még mindig siker koronázta az erőfeszítéseinket. Eleve kevesen vagyunk. És a pénz is állandó kérdés. Most június legeleje van, és még mindig nem tudom, mennyi támogatásunk van, egyszerűen nem jöttek még meg a pályázati eredmények, ami nem könnyíti meg a dolgunkat. De muszáj kockáztatni, hiszen nekünk már februárban meg kellett hirdetnünk a fesztivált. A szabadtéri színházak nem kapnak állami fejkvótát, pályázat útján nyerjük el a támogatást. A minisztériumi pályázat összege 220 millió forint összesen, ami elég kevés úgy, hogy tizennégy színház pályázza meg. Ezen kívül az NKA-hoz pályázunk támogatásért, amit ma még nem is ismerünk. Valóban nem könnyű. De a végeredmény eddig még mindig azt mutatta, hogy megéri küzdenünk és dolgoznunk érte.