rendkívüli hír

rendkívüli hír

Kiss Csaba: Az ármánykodás nem büntetőjogi kategória

Éppen ezt olvassa:

Kiss Csaba: Az ármánykodás nem büntetőjogi kategória

Betűméret Aa Aa

Azonnali hatállyal felmentette tisztségéből Kiss Csabát, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatóját a város önkormányzatának közgyűlése. A szerdai rendkívüli ülés után Kriza Ákos polgármester újságíróknak azt mondta: azért döntöttek így, mert olyan “jelzések jöttek a színházból, hogy hatalmas a feszültség a direktor és a társulat között”, ez pedig a szakmai munka rovására mehet, ezért a politikának kötelessége, hogy beavatkozzon. Az igazgatói posztra pályázatot írnak ki, addig Szabó Máté rendező irányítja a színházat. Kiss Csabával a történtek után egy nappal beszélgettünk.

- A döntés mindenkit váratlanul ért. Hivatalos indoklásként hallani „a társulat részéről bekövetkezett bizalomvesztésről” és „a művészeti tanács megszűnéséről”. Tényleg ezekkel indokolták? Mi történt pontosan?

- Ez duma és nevetségesek az érvek. Mindenki tudja, hogy jelen pillanatban ez az ország egyik legjobban működő színháza, minden szempontból. Művészileg, szakmailag egyaránt a legnézettebb vidéki színház vagyunk. Ez annyira mondvacsinált és méltatlan, hogy még meg se hallgattak! Úgy állítottak fel tíz perc alatt, hogy még azt azt se mondhattam el, hogy „Uraim, itt van egy komplett megtervezett évad!”. Itt lendületben van egy társaság, hihetetlen balett van, hihetetlen prózai társulat, az operajátszás évről évre fejlődik.

- Nem Ön az első színházigazgató Miskolcon, aki így és erre a sorsra jutott, gondolok itt az előző vezetőre, Halasi Imrére, akit sürgősségi indítvánnyal, kifizetetlen számlákra és a városvezetésével ellenkező koncepciókra hivatkozva váltottak le a színház éléről.

- Miskolc a kulturális selyemzsinórok városa. Itt valamiért szeretik azt, ha valódi indoklás nélkül, egyik pillanatról a másikra fölállíthatnak egy embert. Azonban ez most nagy pech volt, mert hihetetlen felháborodás van a városban, a miskolciak úgy élik meg, hogy a színházukat, amit szerettek -134 ezer jegyet adunk el egy évadban – a város érvénytelennek nyilvánította volna. Emberek jönnek oda hozzám az utcán könnyes szemmel, hogy fantasztikus volt, hogy köszönik, és nagyon sajnálják.

- Milyen érzések dúlnak legbelül? Merthogy tombolnak, afelől nincs kétségem.

- Meg vagyok döbbenve, nagyon sokat dolgoztam ezért a színházért, a családommal együtt leköltöztünk, a gyerekek ide járnak iskolába is. Emögött a teljesítmény mögött napi tíz órás munka áll. Az, hogy ez nem érdemelt meg méltó elbúcsúzást, hanem mint egy köztörvényes bűnözőt, tíz perc alatt távolítottak el. Ugyanakkor, ami történt, meg is könnyíti számomra, hogy Miskolcot itt hagyjam, mert nem jó érzés ilyen sikeres év után így megalázva lenni.

Béres Attila rendező neve is felmerült, azé a Béres Attiláé aki anno ugyancsak pályázott az igazgatói székre. Tényleg úgy gondolja, hogy leváltása belső intrika eredménye?

- Ez teljesen egyértelműnek tartom. Nem tudom, hogy büntetőjogi kategória-e a színházi intrika, de teljesen egyértelmű, hogy Béres Attilának és a köreinek a keze van benne. Ez nem szokatlan a színházban, ez nem egy apácazárda, itt kemény emberek próbálják egymást kibillenteni mint a szumóban. De engem meglepett az, hogy Attila és vele egyetértésben a polgármester ennyire amatőr módon csinálták. Kérdem én, mi szükség volt arra, hogy országos felzúdulás közepette váltsanak le egy sikeresen működő nemzeti színház éléről egy vezetőt? Ráadásul az utódomul kijelölt Szabó Máté, Attila barátja köztudottan döntésképtelen ember, én úgy látom, hogy nagyon rossz kezekbe tették a színházat, kivétel ha Máté egy kesztyűs báb és Attila irányítja a háttérből. De ezt meg egy ekkora intézménynél, egy 1.2 milliárdos színháznál nem lehet megtenni!

- Talán korai még ilyet kérdezni, de mik a tervei a történtek tükrében? Úgy hallottam, egy darabot még megrendezne, akár Szabó Máté színházában is.

- John Cassavetes Premier c. filmje a színház és az élet viszonyáról szól, hét éve próbálom színre állítani. Most végre megkaptam a jogokat a magyarországi ősbemutatóhoz. Mondtam Máténak, hogy félreteszem az érzéseimet ezzel a dologgal kapcsolatban, és ha ezt megrendezhetem, akkor boldogan. Egyébként az egész évad olyan szinten volt megtervezve, alkotók felkérve, rendezők, tervezők, koreográfusok, mindenki le van szerződve. Mikor azt mondták nekem, hogy bizonytalanság van a színház körül, ezen már tényleg csak röhögni lehetett. Kesselyák Gergely rendezné a Toscát, Lukáts Andor a Hosszú út az éjszakábát, itt rendezne Zsótér, a régi művészeti tanácstagok közül Keszég László A nagy Romulus-t, Rusznyák Gábor a Ludas Matyit és a Mágnás Miskát, Szőcs Artur a Ványa bácsit és a Zorbát. Szóval egy nagyon erős évadot siklattak ki. Bár az utánam következő vezetés nem nagyon tud mást csinálni, mint az én évadomat megvalósítani.

- Felesége, Györgyi Anna, a miskolci társulat tagja. Mi lesz most, ő marad, Ön pedig visszajön a fővárosba?

- Ő a társulat tagja, a színészek fele le van szerződtetve, másik fele nincs leszerződtetve. Annával már megvolt a szerződés. Hogy mi lesz ezután? Nyilván elkezdődik a visszaköltözés Budapestre. Tanára vagyok a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek, amely vár vissza, tehát ott folytatni fogom az óráimat, emellett írni fogok meg rendezni, mint azelőtt.

Fotó: Éder Vera