rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Meghalni egy valóságshow-ért


Insight

Meghalni egy valóságshow-ért

Sivatag, örvénylő folyók, vicsorgó vadállatok kép váltja egymást a dinamikusan dübörgő zenére. Az utóbbi napok leggyakrabban látható főcíme ez. A műsor producerei mégsem örülnek.

A képsorok nem egy izgalmas és látványos adást előznek meg, hanem egy tragédiáról szóló híreket. Tízen haltak meg hétfőn a Dropped című műsor argentínai forgatása közben, amikor két helikopter összeütközött.

- Ez egy olyan helyzet, amire soha nem vágytunk. Örömöt akartunk okozni a műsorral, ehelyett tragédia lett belőle – mondta a francia TF1 kereskedelmi tévé vezetője, Nonce Paolini.

Nem először kellett magyarázkodnia. Ugyanezen a csatornán futott a Koh Lanta című túlélő show is, amelynek egyik résztvevője az egyik feladat után szívrohamban halt meg. Napokkal később a műsor orvosa öngyilkos lett, a médiában őt ért vádaskodások miatt.

A valóságshow-k megjelenése óta megváltozott a televíziózás. Az ezredfordulón bemutatott Big Brother volt az első olyan műsor, amely a nézők szórakoztatását előre megírt szövegkönyv nélkül, a külvilágtól elzárt civil szereplők reakcióira építette.

A kukkolásra épülő koncepció azóta szinte az összes országot meghódította, a valóságshow az életünk része lett.

Ezzel a szellem kiszabadult a palackból. Az újabb és újabb műsoroknak látványosabbá, izgalmasabbá és veszélyesebbé kellett válniuk, hogy megtartsák a közönség érdeklődését. A nézettségnek azonban ára van.

A szereplők egészségüket, épségüket teszik kockára. De az ördögi alkun ők is nyernek: népszerűségüket új kihívásokban kamatoztathatják. Ha életben maradnak.

Euronews:

- Dominique Wolton, jó napot kívánok. Ön a francia CNRS kormányzati kutatóintézet igazgatója, amely a médiára specializálódott.

Az Argentínában bekövetkezett tragédia miatt középpontba kerültek a televíziós valóságshow-k.

- Ez egy tragikus baleset volt, amely bárhol és bárhogyan megtörténhetett volna. Ugyanakkor nem ez az első ilyen eset a hasonló műsoroknál, amelyeknek a kockázatvállalás az alapja és természetesen nem csak franciák haltak meg már. Mit mutat meg ez a mai televíziózásról?

Dominique Wolton:

- Világos, hogy ez egy tragédia. Ami új a társadalmunkban, az, hogy az emberek csupán a távolból élik meg az erőszakot, a veszélyt és a kalandot. Olyan társadalomban élünk, amely az elővigyázatosság megszállottja- minden ellenőrizve van. De a tévé képernyőjét nézve, a videójátékot játszva vagy a számítógép képernyője előtt bármit megtehetünk és minden túlkapás lehetséges.

Meghatalmazással kukkolunk, játszunk egyre veszélyesebb játékokat, és ezt mindenki normálisnak tartja. És mivel sok pénz van benne, egyre messzebb megyünk az izgalmakért folytatott harcban.

Hogy még drámaibbá tegyék a show-t, most már nem is név nélküli embereket vonnak be abba, hanem hírességeket. Köztünk és köztük, nézők és előadók között kissé furcsa a viszony, amíg mi arra gondolunk: vajon milyen bátor lesz ez, ki fogja feladni legközelebb?

Euronews:

- A ’80-as években írt egy könyvet Jean Louis Missikával közösen. Ez arról a hatalomról szól, amelyet a televízió gyakorol a társadalmunkra, mint a demokrácia ideális eszköze. Ez még azelőtt volt, hogy a valóságshowkat feltalálták volna. Mi változott meg azóta?

Dominique Wolton:

- Nem csak a valóságshow-k vadultak el. A képek is versengenek. A valóságshow-k már nem annyira vulgárisak, mint régebben, viszont a történetük egyre drámaibbá válik- a műsorok egyre drágábbak, kalandosabbak és kockázatosabbak. Ha az embereknek arra van szükségük, hogy a természethez fűződő kapcsolatukat vagy a fizikai erejük meglétét megerősítsék, akkor valami nincs rendben.

Többé már nincs határ a magánélet és a nyilvános élet, a veszélyes lét és a normális lét között- itt kell figyelmesnek lenni, és felelősségteljesebben viselkedni.

Euronews:

- Ennek a balesetnek az áldozatai nem celebek voltak, hanem bajnokok, akiknek elvileg már semmit sem kellett bizonyítaniuk. Egyre messzebb kell menni a hősök kreálásában?

Dominique Wolton:

- Ez egy nagyon jó kérdés. Úgy gondolom, az olyan emberek értékelése, akik- bármi legyen is a specialitásuk-, képesek sikeresen megküzdeni a nehézségekkel, emberek millióinak példaképeivé válni, fantasztikus. De csak korlátok között.

Az emberek veszélyeztetik saját magukat, felélesztik a kaland iránti vágyat, miért is ne? De nincsen szabály arra, hogy a résztvevőket ne hozzuk egyre veszélyesebb helyzetbe.

Ennél a pontnál már úgy gondolom, vagy önkorlátozásra van szükség vagy egy olyan szabályozásra, amely azt mondja: rendben, életveszélyes szituációkat mutatunk be, azzal a feltétellel, hogy a nézőknek biztosan ne kelljen szembesülniük a halállal.

Euronews:

- A médiaszereplés jelentheti az egyik utat a sportolók számára aktív éveik után. Van-e más lehetőségük az elhelyezkedésre?

Dominique Wolton:

- Valóban, a média vagy az internet által ismertté vált embereknek, ha reflektorfényben akarnak maradni, maguknak is részt kell venniük ebben a folyamatban. A celebritások értékei és azon értékek között, amelyeken a sport, a politika vagy az üzleti élet alapszik, különbség, törés van.

Még messzebb megyek: a viselkedés, amely ahhoz szükséges, hogy ismertek és a média számára vonzóak maradhassanak, az üzlet vastörvényei, a média könyörtelen szabályai és a sztárokból álló társaság elpusztítják majd azokat az értékeket, amelyek az embert jellemzik.

Egyáltalán nem ellenzem a hírverést, de ha ez az egyetlen értékrendszer a társadalom számára, az nem jelent jót.

Euronews:

- Köszönöm, hogy itt volt velünk, és válaszolt a kérdéseinkre.

UNESCO: Az iraki Hatra elpusztítása olyan, mintha az egyiptomi piramisokat rombolták volna le

Insight

UNESCO: Az iraki Hatra elpusztítása olyan, mintha az egyiptomi piramisokat rombolták volna le