rendkívüli hír

Firtas: „Sohasem tettem semmi törvénybe ütközőt”

Interjú az ukrán milliárdossal, akit korrupcióval gyanúsít az FBI

Éppen ezt olvassa:

Firtas: „Sohasem tettem semmi törvénybe ütközőt”

Betűméret Aa Aa

Dmitro Firtas ukrán milliárdos, májusban lesz 50 éves. Enyhén szólva is vitatott figura. Érdekeltségei vannak a bányászatban, a gázszállításokban és a médiában. Amerikában korrupcióval és vesztegetéssel gyanúsítják. Jelenleg Ausztriában él. Tavaly márciusban nemzetközi elfogatóparancs alapján őrizetbe vették, és csak rekordösszegű, 125 millió eurós óvadék ellenében helyezték szabadlábra. Az FBI a kiadatását kéri. A megbuktatott elnök, Viktor Janukovics emberének tartják. Firtas az Euronews-nak adott bécsi interjújában ártatlannak vallotta magát, és az kijevi kormányt bírálta.

allviews Created with Sketch. Nézőpont

"Nincs szégyellnivalóm. Nem kerestem az ukrajnai gázszállításokon soha egyetlen fillért sem. Ukrajnán kívül kerestem a pénzt, és Ukrajnában fektettem be."

Euronews: – Firtas úr, először is az ukrajnai helyzetről szeretném kérdezni. Mi a véleménye arról, ami ott történik, gazdasági és politikai értelemben?

Dmitro Firtas: – Úgy vélem, a helyzet nagyon bonyolult. Rendkívül nehéz problémákat kell megoldanunk, és az eddigi lehetőségeinket elpocsékoltuk. Világosan látszik, hogy Ukrajna függetlenségének eddigi 23 éve alatt nem tettük meg, amit kellett volna. Nem tanultuk meg, amit kellett volna. Ennek a következménye lett mindaz, amit ma láthatunk az országban. Először is a gazdasági helyzet. Másodszor a legutóbbi elnökválasztás és parlamenti választás eredménye nem hozta meg a várva várt megoldást ezekre a problémákra. Nem hajtották végre a reformokat, nincsenek pozitív változások. Az emberek szenvednek, a vállalkozások küszködnek, mindenki csak kínlódik. Változtatnunk kell a dolgok menetén, helyre kell hoznunk az elmúlt 23 év hibáit. A következő 23 évben sokat kell dolgoznunk: terveket készíteni és megoldásokat találni. Alkotmányos és gazdasági reformokra van szükség. Nagy munka, de muszáj elvégeznünk.

– Amikor elpocsékolt lehetőségekről és a tennivalókról beszél, mire gondol konkrétan?

– Meggyőződésem, nem is tagadom, hogy Ukrajnát újjá kell építeni. Ez lehet valamiféle föderáció, hasonló a lengyel modellhez, vagy a német, az osztrák szövetségi szisztémához. A lényeg, hogy ezt a kérdést egyszer s mindenkorra meg kell oldani. Bizonyos vagyok abban, hogy több hatalmat kell delegálnunk a régiókhoz. Máskülönben nem lesz az országban újjáépítés, sem pedig modernizáció. Nem lenne szabad túlságosan sokat vitatkoznunk azon, ami most van. Inkább arról kellene vitatkozni, hogy mit tegyünk. Mindannyian látjuk, hogy hová jutottunk: az ország lényegében összeomlott. Gyakorlatilag csődben vagyunk. Tehetetlenek vagyunk. Szomorú, hogy a kormány nem vezetett be reformokat. A legfontosabb természetesen a háború befejezése. Legalábbis nagyon remélem.

– Az ukrán kormány máris kezdeményezett számos reformot. Az egyik az energiaágazat átalakítása. Újabban sokat hallani a gázellátás nehézségeiről. Mi a véleménye az új trendről, arról, hogy Ukrajna Európából kap földgázt. Nincs túlságosan is ráutalva erre az ország?

– Az élet azt tanítja, hogy fontos a hozzáértés, bármivel foglalkozzék is az ember. Érteni kell, hogyan működnek a dolgok. Sajnos az ukrán kormánynak csak elég felületes elképzelése van a folyamat egészéről, ezért nem képes felmérni a döntései következményeit. Nem használja ki a rendelkezésére álló lehetőségeket. Teljesen elpazarolja az erősségeit, hagyja magát meggyengíteni, és ezzel Európának is gondokat okoz. Hogy miért? Mert egyre azt hajtogatja, hogy megvagyunk orosz gáz nélkül. És ez abszolút nem igaz.

– Nem igaz?

– Én nem hiszek benne. Az utóbbi napokban egyre több a botrány. Most akkor vásárolunk gázt, vagy nem vásárolunk? Visszatérünk ahhoz a helyzethez, amelyikben már voltunk azelőtt. Azt gondolom, realisztikusan kellene cselekedni, máskülönben a legrosszabb forgatókönyv valósul meg. Oroszország előbb-utóbb rábeszéli Európát a Déli áramlatra, vagy valami más gázvezetékre. Az európaiak nem akarnak túszaivá válni ennek az állandó patthelyzetnek. Szerintem ez a magatartás nem helyes.

– Vajon létezik-e harmadik lehetőség? Ha gázról van szó, akkor vagy Oroszország, vagy Európa. Más megoldás nincs?

– Nincs harmadik lehetőség. Európának, Ukrajnának és Oroszországnak le kellene ülnie tárgyalni. Akár szeretjük egymást, akár nem, a párbeszédet fenn kell tartani. Nyilvánvaló, hogy amikor Európa és Ukrajna a társulási szerződésről tárgyalt, Oroszország érdekeit nem lett volna szabad figyelmen kívül hagyni. Európának fontos egyeztetnie Oroszországgal, és Ukrajnának is ezt kellett volna tennie. A társulási szerződés politikai része életbe lépett, a gazdasági részét viszont elhalasztották egy vagy két évvel, és csak most kezdtek egyeztetni Oroszországgal. Minek ez a sok hűhó? Tessék asztalhoz ülni, megbeszélni a problémákat – mit akar Oroszország, mit akar Ukrajna, mit akar Európa. Őszinte és nyílt párbeszéd kellene. Egy nagy, közös, egységes piacra lenne szükség. Nem számít, hogy Lisszabontól a Távol-Keletig építjük-e, vagy pedig a Távol-Kelettől Lisszabonig.

– Hadd kérdezzek még a gázszállításokról. Néhány nappal ezelőtt az Euronews interjút készített az ukrán gazdasági miniszterrel Kijevben. Szó esett a Gazprom orosz energiacégről is. A miniszter azt mondta, idézem, már nincsenek közvetítők, Ukrajna direkt a Gazprommal tárgyal. Megemlítette az ön vállalkozását, a RoszUkrEnyergót is. Mit válaszol arra az állításra, hogy sokkal tisztességesebb és átláthatóbb az alkufolyamat a Gazprommal, miután kiiktatták a közvetítőt?

– Engedje meg, hogy egy másik kérdéssel válaszoljak. Minek kellene történnie, ha kiiktatják a közvetítőt, és ettől minden sokkal tisztességesebb lesz? Legalábbis azt várnánk, hogy garantáltak lesznek a szállítások, és egyértelműek az árak, igaz? Ehhez képest mi történt? Nem egészen értem, mit akart mondani a miniszter. Nem szeretném bírálni, de azt állíthatom, hogy amíg a RoszUkrEnyergo végezte a dolgát, semmi sem fenyegette a gázszállítás biztonságát. Európa megkapta a földgázt, az ukrajnai tárolók tele voltak, Ukrajna pedig 179 dollárt fizetett a gázért ezer köbméterenként. Szóval nem értem, miről beszélt a gazdasági miniszter. Tanácsolnám neki, hogy először is az ország költségvetéséhez mérten intézkedjen. Nekem nincs szégyellnivalóm. Nem kerestem az ukrajnai gázszállításokon soha egyetlen fillért sem. Ukrajnán kívül kerestem a pénzt, és Ukrajnában fektettem be.

– Az Egyesült Államokban nyomozás folyik ön ellen. Hol tart az ügy?

– Amint tudja, nem kommentálom az ügyet. Nem mintha nem akarnám, vagy ne tudnám… az ügyvédeim miatt, ők nem engedik. Csupán annyit mondhatok, hogy sohasem tettem semmi törvénybe ütközőt, és a cégeim sem. Ezt be is fogjuk bizonyítani. Másodszor, én ezt politikai ügynek tekintem. Valaki távol akart tartani engem az ukrán politikától, a hazámtól. Valaki, aki ismer, aki tudja, hogyan gondolkozom, és aki sejtette, hogy mit tennék. Ellenzem a háborút, és ebből nem is csinálok titkot. Megismétlem: alkotmányos reformra van szükség Ukrajnában. A konfliktusban érintett feleknek asztalhoz kell ülniük, és tárgyalásos megoldást találniuk. Az álláspontom tehát teljesen egyértelmű.

– Tegyük fel, hogy lezárják az ön elleni eljárást, és felmentik minden vád alól. Mit tenne? Visszamenne Ukrajnába? És mikor? Holnap? Vagy holnapután?

– Hadd fogalmazzak így: Ukrajna a hazám. Ha bárhol másutt szeretnék élni, más országban, megtehetném. Elköltözhettem volna a szabad akaratomból már ezerszer. De sohasem tettem meg.

– Vannak politikai ambíciói? El tudja képzelni, hogy beszáll a politikába? Nem csupán a színfalak mögött, hanem egyből a kellős közepébe?

– Nem, sohasem szálltam be a politikába. Nincsenek ilyesfajta ambícióim, nem akarok kormányhivatalnok lenni. Nem is értek hozzá, nem áll közel a szívemhez. Inkább azzal foglalkozom, amit szeretek. Vagyis az üzlettel. És pontosan ezt is csinálom.