Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Charlie Hebdo: a szólásszabadság határai

Access to the comments Kommentek
Írta: Kiss Gábor
Charlie Hebdo: a szólásszabadság határai

<p><strong>A Charlie Hebdo elleni merénylet után világszerte fellángolt a vita szólásszabadság határaiól.</strong></p> <p>Az Egyesült Államokban nincs olyasfajta szatirikus lap, mint a Charlie Hebdo. A totális szólásszabadság hazájában paradox módon csaknem tabunak számít a vallás bírálata. Az amerikaiak nagyon ügyelnek arra, hogy ne sértsék meg senkinek a vallásos érzékenységét.</p> <p>David Brooks a New York Times-ban arról írt, hogy ha az utóbbi 20 évben egy ilyen újságot kiadtak volna egy amerikai egyetemi campuson, azonnal megszűnt volna. A diákok gyűlöletbeszédnek minősítették volna a benne látottakat, a vezetőség pedig bezáratta volna. <br /> Benjamin Franklintól Mark Twainen át a Saturday Night Live tévéshow-ig hosszú múltra tekint vissza a szatíra a tengerentúlon, az amerikai sajtóban mégsincs rokona a Charlie Hebdónak. Néhány szatirikus magazin, például a Mad és a The Onion vagy a már megszűnt Spy és National Lampoon némileg hasonlít rá, de ezek valamennyien társadalmi (és ritkábban politikai) jellegűek, sohasem vallásiak. </p> <p>A televízió merészkedett a legmesszebbre a vallási szatírában: a szemtelenségéről híres South Park rajzfilmsorozat (amely Mohamed prófétával is viccelődött), valamint George Carlin és Bill Maher standup comedy-je.</p> <h3>Történelmi okok</h3> <p>Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának első módosítása 1791-ben kimondta, hogy bárki szabadon kifejtheti nézeteit. A gyűlöletbeszédet még védi is a kiegészítés: az amerikaiak úgy vélték, hogy jobb elmagyarázni valamit, mint megtiltani. </p> <p>A Legfelsőbb Bíróság 1988-ban megerősítette ezt: kimondta, hogy Larry Flyntnek a botrányt kavaró Hustler pornómagazin alapítójának joga van egy papot és anyját bizarr helyzetben ábrázolni. </p> <p>- Ez egyfajta keveréke az öncenzúrának, a történelemnek és a vallás támogatásának az amerikai társadalomban – magyarázta Robert Speel, Penn State Erie Egyetem professzora az <span class="caps">AFP</span> hírügynökségnek. </p> <p>Mint mondja, a hit és a vallásgyakorlás kritikája tabu, részben történemi okokból. A gyarmatokat vallásos európai emigránsok (puritánok) alapították, majd a bevándorlók sokféle vallást hoztak magukkal, és új keresztény egyházak alakultak az Egyesült Államokban.</p> <p>- Amikor az óráimon az állam és az egyház franciaországi szétválasztásáról beszélgetünk, az amerikai diákok a vallásszabadságot emlegetik, szemben a francia törvényekkel, amelyek tiltják a vallási jelképek vagy a fátyol viselését – teszi hozzá a professzor. </p> <p>A párizsi merényletekről tudósító nagy sajtóorgánumok, a New York Times, a Washington Post vagy a <span class="caps">CNN</span> nem tettek közzé vitatott karikatúrákat, hogy ne sértsék a muzulmán olvasókat, illetve nézőket.</p> <p>- A Charlie Hebdo egy nagyon kicsi lap, haverok egy csoportja szerkesztette, akik régóta ismerték egymást, és hasonlóan gondolkodtak – mondja Arthur Goldhammer, aki a Harvardon tanít. Amerikában egy cikket vagy egy rajzot egy országos magazinban több főszerkesztőnek jóvá kell hagynia, és mindenfajta provokációt valószínűleg indexre tesznek.</p> <p>Van egy mondás, amely jól kifejezi az amerikai attitűdöt a durvasággal kapcsolatban – teszi hozzá Robert Speel. A Simpson család egyik szereplője állandóan azt ismételgeti: “Kérem, gondoljanak a gyerekekre!”</p>