HIRDETÉSSzürreális és modern Michal Dočekal értelmezésében Bulgakov klasszikusa, A Mester és Margarita, melyet október 12-én mutattak be a Vígszínház nagyszínpadán.
A cseh színházi élet egyik nagyágyújának számító, a prágai Nemzeti Színházat több mint tíz éve igazgató Dočekal mind látvány-, mind hangzásvilágban, mind játékstílusban ezúttal is új, merész formákkal kísérletezik. Ebben – többek között – Martin Chocholousek színpadképe, Hana Fischerova jelmezei, Bodor Johanna koreográfiája és nem utolsósorban Michal Novinski impresszív zenéje vannak segítségére. Dramaturg Kovács Krisztina.
A forgószínpad örvénye már az elején magával ragad, és nem ereszt, csaknem három órán át. A több szálon futó cselekményt jól ismerjük a regényből, és meg is kapjuk: hol a harmincas évek moszkvai miliőjébe, hol bibliai helyszínbe, hol a képzelet szülte térbe ágyazva azt. A Víg színpadán este hét és fél tizenegy között összefonódik valóság és a fantasztikum, dráma és szatíra, groteszk és tökély, emberi butaság és elvont filozófia.
Lukács Sándor olykor már-már groteszk Wolandként irányítja az eseményeket – a titokzatos mágus, az igazságtevő Sátán, a kaján értelmiségi bőrébe bújva. Segítői Réti Adrienn és Telekes Péter.
Csőre Gábor Berlioza – ahogy Woland megjósolta – egy villamos alatt végzi, a jóslat fültanúja, az író Hontalan Iván (Molnár Áron) pedig mint “a normával szemben álló”, vagyis “szabadon gondolkodó” pillantok alatt a pszichiátrián – a “szovjetrendszer” gyűjtőfogházában – találja magát.
Az esendő, olykor szánni való író, ahogy szerelme nevezi, a Mester szerepében Hevér Gábort láthatjuk, akinek kiszabadulásáért Margaritaként Járó Zsuzsa lép szövetségre az Ördöggel, vállalva, hogy háziasszonya lesz a Sátán éjféli báljának, ahol megrázó történelmi arcképcsarnok tárul elénk.
Mindezek közben a Mester írásában – a darab “betétregényében” – retrófotelből ítélő Poncius Pilátus, azaz Fesztbaum Béla csatázik Varju Kálmán Jesua-Jézusával, így csap össze hatalom és jóság.
A további szerepekben Mészáros Mátét (Behemót), Kerekes Józsefet (Lihogyejev), Tahi Tóth Lászlót (Sztravinszkij), Lengyel Tamást (Rimszkij) és Lajos Andrást (Varenuha), valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóit láthatjuk.
A 49 éves Dočekal neve nem ismeretlen a magyar színházközönség előtt: Prága után Budapesten is megrendezte a Pesti Színházban immáron évek óta nagy sikerrel futó Mikvét, a Vígszínházban pedig a Jóembert keresünket.
Szöveg: Kónya Rita Veronika
Fotók: Gergely Beatrix