HIRDETÉSNemrégiben Brüsszelben járt, hogy reklámozzon egy dokumentumfilmet. Plantu, a híres karikaturista, akinek rajzai csaknem 30 éve minden nap megjelennek a francia Le Monde címlapján. A film 12 karikaturista portréját vázolja fel, közülük többen életük kockáztatásával rajzolnak. A “Karikaturisták – a demokrácia közkatonái” című filmet – melyet a Cannes-i Fesztiválon versenyen kívül vetítettek – október 8-án mutatják be Belgiumban.
- Ez a dokumentumfilm a folytatása annak a munkának, amelyet Ön 2006 óta végez. Akkor alapította meg a Karikatúrák a Békéért nevű egyesületet az ENSZ közreműködésével. Ennek az egyesületnek 109 rajzoló a tagja. Ön annak a 12-nek az egyike, aki szerepel a filmben. Hogyan választották ki a többi 11-et?
- Meghagytam a döntést Stéphanie Valloatto rendezőnek és a producernek, Radu Mihaileanunak.
Ők ismerték a munkámat, és be akarták mutatni azt, ami bennünket, rajzolókat összeköt. Rátaláltak például egy burkinai rajzolóra, Damien Glezre, egy elefántcsontpartira és egy palesztinra is, Ramallahban. Ez nem egyfajta klubnak a története, olyan rajzolóknak, akik ugyanazt gondolják. Nem, ez az újságírók gondolatszabadsága. Tehát Önökhöz, újságírókhoz szól és egyúttal a világ polgáraihoz, akiket szintén érintenek azok a témák, amelyekról beszél ez a film, a “Karikaturisták – a demokrácia közkatonái”.
- A film előzetesében látunk egy szír rajzolót, akinek eltörték az ujjait. Az Önök szervezete, a Karikatúrák a Békéért egyesíti ezeket a rajzolókat, bemutatja a munkájukat, de vannak-e eszközei arra, hogy megvédje őket?
- A szír karikaturistát, Ferzatot megkínozták. Nejlonzacskót húztak a fejére, és módszeresen eltörték az összes ujjpercét. Hónapokon keresztül gipszben volt, amint láttuk is a képeken… Ahhoz vannak eszközeink, hogy ezt világgá kürtöljük. És amikor elhozzuk Európába vagy máshol bemutatjuk, és részt vesz fórumokon, akkor rávilágítunk a munkájára, az ellenállására. Ezért használjuk a közkatona szót a film címében. Ő a bőrét vitte a vásárra.
- Plantu, szeretném, ha beszélnénk aktuális dolgokról, és egy olyan témáról, amely mindannyiunkat foglalkoztat, Önt is: az Iszlám Államról. Mutatunk egy rajzot, amelyet nemrég készített. Egy olajhatalom vezetőjét látjuk, aki dollárkötegeket vet oda Obamának, hogy koalíciót hozzon létre a dzsihadista csoport ellen. Értjük, hogy a képmutatás egyik formjára mutat rá. De végül kik az álszentebbek: az Öböl-menti monarchiák, mint pl. Szaúd-Arábia, amelyek sokáig támogatták a szalafista mozgalmat, vagy a nyugati országok, amelyek szemet hunytak efölött?
- A kérdés, melyet föltett, sugallja a választ. Igaz, hogy van előnye annak, ha az ember a Le Monde címlapjára dolgozik. Fölemelem a telefont, és azt mondom a főszerkesztőmnek: bocsáss meg, de elegem van az Arab Ligából. Megint azt mondják, hogy az amerikaiak beavatkoznak az arab országokban, Irakban. És ők mi a fenét csinálnak, morognak? Ez az alak, aki a párnáján fekszik, meg kell, hogy értse: a világon a muzulmánok háromnegyede mérsékelt. És ő mit tesz? Időről időre haverkodik olyanokkal, akik sokkal kevésbé mérsékeltek. És egyszercsak Obama fogja a telefonját, és azt mondja: jó lenne, ha jönnél nekünk segíteni Irakban. Ekkor a fickó meglóbál három köteg pénzt. Eredj! Mozdulj a muzulmán testvéreidért!
- Megmutatjuk egy másik rajzát. Ez is egy nagyon súlyos támáról szól, az ebolajárványról Nyugat-Afrikában. Ez a járvány az év elején tört ki, és a nemzetközi közösség csak most kezd vele komolyan foglalkozni. Amiatt késett ilyen sokáig a reakció, mert ez Afrikában történik?
- Természetesen. Ezért a Karikatúrák a Békéért kapcsolatban áll fekete Afrika minden rajzolójával, mert ők óriási felvilágosító munkát végeznek. Persze létezik a politikai karikatúra, vannak rajzok a világhálón, az újságokban, és aztán ott vannak ezeknak az afrikai karikaturistáknak a művei. Ők az egészségért dolgoznak, az UNICEF-nek, az ENSZ-nek, és megpróbálják segíteni azoknak a csodálatos embereknek a munkáját, akik kapcsolatban vannak az afrikaiakkal.
- A következő rajzot szeretném, ha elmagyarázná. Csak annyit mondok róla, hogy Ukrajnáról szól, és talán arról, ahogyan mi európaiak figyeljük, ami ott történik. Hagyom, hogy Ön folytassa.
- Azt hiszem, hogy európaiakként volt mit mondanunk Kijevről, az ukránokról. Ugyanakkor eléggé begyorsultak a dolgok, és egyszercsak azt mondták: betiltjuk az orosz nyelvet. Betiltják az orosz nyelvet! Ekkor azt mondtam magamban: várj, ezek megőrültek! Betiltani az oroszt! A többiek csak erre vártak! Kapóra jött nekik! Ezért rajzoltam őket úgy, hogy kissé hasonlítanak egymásra. Úgy vélem, remek emberek vannak Ukrajnában azok köztött is, akik szeretik az orosz nyelvet és kultúrát. És vannak nagyszerű emberek Kijev oldalán is, akik az ukrán demokrácia szép eszméjét próbálják eladni. És aztán vannak hülyék mindkét oldalon. Szerintem nekünk, európaiaknak néha hízelegtek olyanok, akik csak egy dolgot vártak: azt, hogy leverjük az oroszokat. Én viszont nem akarom ezt megtenni. Én nem szeretem Putyint, nem szeretem a politikáját, de ugyanakkor azt is tudni kell, hogy többször is rászedtük az oroszokat. Egy csomó mindent lenyelettünk velük például Líbiában, akkor, amikor beavatkoztunk Líbiában. Tehát azt is meg kell érteni, hogyan gondolkodnak az oroszok. Néhányszor klisékben gondolkodunk.
- Nem lehet nem beszélni az Európai Unióról, amelyet Ön gyakran kigúnyolt. Egy 2001-es karikatúráját választotta apropóul. 13 év elteltével az Európai Unió még mindig ez a csiga?
- Igen, még mindig. Ugyanakkor 1945 óta – és ma már 28 tagállam van – nem háborúzunk egymással. Ez talán amiatt van, hogy létezik valami, amit európai közösségnek, illetve most már Európai Uniónak hívnak. Ezért akarom azt, hogy továbbra is ösztökéljük az Európai Bizottságot. Sokat dolgozom európai vezetőkkel azon, hogy két éven belül összehívjunk 28 karikaturistát a 28 tagállamból. Mert piszkálni kell az európai döntéshozókat, és sok mondanivalónk van arról, hogy miért, hogyan és mennyire szeretjük Európát, mindenek ellenére.