rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

"Ez a mi pénzünk!" Az iráni külügyminiszter szankciókról, olajról, Amerikáról


Világ

"Ez a mi pénzünk!" Az iráni külügyminiszter szankciókról, olajról, Amerikáról

Két hónap telt el azóta, hogy Irán és a nyugati hatalmak megállapodtak, lezárják az egy évtizede tartó nukleáris válságot. De az Egyesült Államok és Irán már másnap vitába keveredett a megállapodás egyes részleteiről, így most teljesen bizonytalannak látszik, hogy igazából ki mit vállalt. Az Euronews riportere Mohamed Dzsavad Zarif iráni külügyminisztert kérdezte.

Euronews: Miniszter úr, mi a gond a megállapodással? Miért huzakodnak az amerikaiakkal?

Mohamed Dzsavad Zarif: Mi tartjuk magunkat a megállapodás leírt betűjéhez. Ezért is nem gyártunk emlékeztetőket, értelmezéseket. Hiszünk abban, hogy ez komoly alkalom a bizalom megteremtésére.

- Jóformán egy hét sem múlhat el anélkül, hogy ön azt mondja: folytatjuk az atomprogramot. Erre Amerika pedig azt válaszolja, hogy nem, ehhez nincs joguk. Közvetlenül a genfi tárgyalásokat lezáró sajtókonferencia után – én magam is ott voltam – ön azt mondta, hogy az atomprogram megy tovább, utána jött John Kerry amerikai külügyminiszter, ő pedig azt mondta, hogy Iránnak nincs joga folytatni az atomprogramot. Végül is: mi az igazság?

- A megállapodás teljesen egyértelmű. Az iráni nukleáris program egy része folytatódik. Más részeit viszont, nevezetesen az öt százalék fölötti urándúsítást, az egyezség értelmében leállítjuk.

- Szóval az egész felhajtás csak a hazai közvéleménynek szól ön szerint?

- Én szeretnék hű maradni ahhoz, amiben megegyeztünk, nem próbálom kiforgatni a dolgokat – úgymond – hazai fogyasztásra. Ezért is nem értelmezgetjük a szöveget. Nem Irán akart előnyhöz jutni a másik fél rovására, mert szerintünk az nem vezet sehová. Most pedig abban egyeztünk meg, hogy február 18-án újra tárgyalóasztalhoz ülünk Bécsben, hogy hozzálássunk a munka nehezéhez, és tető alá hozzunk egy átfogó szerződést.

- Az atomprogram részleges leállításáért cserébe önök most hozzáférhetnek az Amerikában befagysztott hétmilliárd dollárnyi iráni kintlevőséghez, méghozzá részletekben, így van?

- Enyhítik a szankciókat. Persze mi sohasem hittük el, hogy ezek a szankciók törvényesek. Ez a pénz a miénk, és nincs a nemzetközi jogban semmi, ami megtilthatná nekünk, hogy hozzáférjünk a saját pénzünkhöz. Az új helyzetben elérhetővé válik némi készpénz, illetve egyéb forrás, például olajeladásból származó jövedelmek. Mindez hoz valamennyi pénzt, de hogy pontosan hány dollárt, arról most nem szeretnék vitába bocsátkozni. Ez még csupán a kezdet. Végül, fél év elteltével látni fogjuk, hogy mekkora összeg folyt be az iráni államkasszába, akkorra már ismerni fogjuk a pontos számokat.

- Egyszóval részletekben kapják meg a pénzüket, és rendszerint nem is készpénzben. Magyarán, ha jól értem a helyzetet, ez egy diktátum Iránnak: a pénzetekért küldünk nektek árukat, méghozzá azon az áron, amelyet mi határozunk meg.

- Nem, nem erről van szó. A kintlevőségünk egy részét felvehetjük készpénzben is. A többit pedig hitellevél formájában, amit bárhol felhasználhatunk, ahol csak vásárolni akarunk valamit. Nem szeretem a diktátumokat, és sohasem tűrném el, hogy kész helyzet elé állítsanak.

- De az olajexportot is korlátozzák…

- Korábban csakugyan behatárolták az olajexportunkat, és azóta sem emelték fel ezt a limitet. Ahogy mondtam, ezek a szankciók kezdettől fogva illegálisak voltak, de sajnos olyan világban élünk, amelyben nem a törvényesség uralkodik. Ebben a világban sajnos Amerika politikai és gazdasági ereje az, ami meg szokott győzni más országokat, illetve magáncégeket.

- Áldozatnak érzik magukat?

- Szerintem a nemzetközi közösség egésze áldozat, mert megengedte, mert eltűrte, hogy csorbítsák a jogait. Ez tény, és nem is akarok vitatkozni róla. A jelen helyzetben inkább előre szeretnénk lépni, újfajta kapcsolatokat építeni a nemzetközi közösséggel. Ahogy ön is tudja, az új iráni vezetés csupán hat hónappal ezelőtt lépett hivatalba, és nem a legkedvezőbb körülményeket örökölte. Voltak bizonyos hibák, amelyek lehetővé tették, hogy az Egyesült Államok ráerőszakolja a véleményét a nemzetközi közösség többi országára. Ez így nem egészséges dolog, mindazonáltal ez a gyakorlat változatlanul folytatódik.

- Önök nagy nemzetközi olajcégeket hívtak Iránba, hogy megállapodásokat kössenek velük az iráni olajról. Milyen feltételekkel egyeznek meg velük? Egyáltalán, aláírtak már szerződést?

- Ez még csak a kezdet, nem írtunk alá semmit.

- Nyilvánosságra hozzák majd a szerződéseket?

- Az a szokás, hogy az olajszerződések nem nyilvánosak. Sehol, egyetlen országban sem. Mindenhol léteznek bizalmas részletek. Nálunk alkotmányos korlátok vannak. Megnyitjuk olajiparunkat a külföldi befektetők előtt, az olajügyi minisztérium pedig egy újfajta egyezményen dolgozik. Biztos vagyok abban, hogy ez a mintául szolgáló dokumentum publikus lesz. Nyilvánosságra hozzuk, hogy az iráni piac megnyitásából minden olajcég profitálhasson, aminek a nemzetközi vállalkozások nagyon is örülnek. De a konkrét szerződések részleteit bizalmasan fogjuk kezelni, bármely céggel kössünk is megállapodást. Lesznek tehát titkos záradékok a szövegben.

- Az iráni közvélemény aggódik, hogy önök megadják magukat a nemzetközi nyomásnak, az új szerződésekkel a multik járnak jól, Irán pedig visszasüllyed az úgynevezett Kádzsár-korszakba, abba a sötét történelmi korba a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján, amelyben a nagyhatalmak könyörtelenül kizsákmányolták Perzsiát.

- Ez nem történhet meg. Az iráni közvéleménynek megvan a módja arra, hogy kifejezze a véleményét, és ez: a választás. Eddig is éltek már ezzel a lehetőséggel. Ha az emberek úgy látják, hogy nem képviseljük a nemzeti érdekeket, bennünket is le fognak szavazni.

- Váltsunk témát. Az ön szűkebb szakterülete a külpolitika. Nemrég azt mondta, hogy minden külföldi erő hagyja el Szíriát, a döntést meg kell hagyni a szíriaiaknak. De ha így gondolja, akkor miért van még mindig Szíriában az Al-Kudsz, az iráni Forradalmi Gárda egyik elitalakulata?

- Én azt mondtam, és ebben változatlanul hiszek is, hogy Szíria jövőjéről csak a szíriai nép dönthet, méghozzá mindenféle külső befolyás nélkül. Irán tehát elkötelezett a politikai megoldás mellett, mert mi abban hiszünk, hogy…

- De hát továbbra is ott vannak a katonáik…

- Nincsenek ott a katonáink. A szíriai kormányt elismeri az ENSZ, a szíriai kormány képviseli az országot a világszervezetben, és Iránnak is régi kapcsolatai vannak ezzel a kormányzattal. Inkább azokat kellene elszámoltatni, akik terrorszervezeteket támogatnak pénzzel és fegyverekkel. Semmi sem tiltja, hogy kapcsolatot tartsunk a szíriai kormánnyal, de Iránnak nincsenek fegyveres erői Szíriában.

- Engedjen meg végül egy utolsó kérdést. Amióta Rohani elnök hatalomra jutott, drámaian emelkedett a kivégzések száma Iránban. Ön minek tulajdonítja ezt?

- Nálunk az igazságszolgáltatás független. Az elnökválasztásnak vajmi kevés hatása van az igazságszolgáltatásra. Senki sem akar beleszólni a független bíróságok munkájába, az ítéletekbe. Persze jó lenne, ha sokkal kevesebb halálos ítéletet hoznának és hajtanának végre a világon. Jó lenne, ha világszerte jobban tisztelnék az emberi jogokat. Nyilvánvaló, hogy nálunk is van mit javítani az emberi jogok helyzetén. De természetesen ehhez időre van szükségünk. Az új iráni kormányzatnak idő kell, hogy hatni tudjon a mindennapi élet legkülönfélébb területeire.