rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

"Európa semmit nem kényszerít az ukránokra"


Insight

"Európa semmit nem kényszerít az ukránokra"

Tavaly novemberben még békésen zajlottak a tüntetések Kijevben, Ukrajna fővárosában. Az értelmiség és a középosztály adta a demonstrációk gerincét: elsősorban azért akartak nyomást gyakorolni Janukovics elnökre, hogy írja alá az együttműködési megállapodást az Európai Unióval.

- Ma nem az a kérdés, hogy milyen politikát vagy melyik konkrét pártot támogatja az ember. Itt és most az alapvető értékeink mellett kell kiállni. Itt nem pártok zászlai vannak kitűzve, hanem az ukrán és az európai lobogók – mondta akkor egyikük.

Elharapózó erőszak

Két hónapnyi viszonylagosan békés patthelyzetet követően egy, a demonstrációk ellehetetlenítését szolgáló törvény megszavazása után kitört a nyílt erőszak. Az összecsapásokat a tüntetőkhöz kapcsolódott radikális elemek kezdték, amelyre az ukrán rohamrendőrség, a Berkut is elképesztő brutalitással válaszolt. A tiltakozások más városokra is kiterjedtek, még a hagyományosan Janukovics-párti, oroszok lakta Kelet-Ukrajnára is. Az összecsapásoknak több halálos áldozata is van. Az ukrán rohamrendőrség akciói – mint például az egyik tüntető meztelenre vetkőztetése és megalázása a mínusz tíz fokos hidegben – sokkolták a világ közvéleményét.

Az Európai Tanács elnöke, Herman van Rompuy a múlt héten Varsóban újra felajánlotta az együttműködési megállapodás aláírását Ukrajnával, és elítélte az erőszakot. Felhívása természetesen nem járt sok eredménnyel, miután Janukovics már korábban világossá tette, hogy Ukrajnát teljesen ellehetetlenítenék azok a szankciók, amelyeket Oroszország helyezett kilátásba arra az esetre, ha tovább közelednének az unióhoz. Erre az egyetlen megoldás, ha az unió kompenzálja az így kieső bevételt, hogy Ukrajna egy esetleges kenyértörés után Moszkva támogatása nélkül is talpon tudjon maradni. A saját gondjaival küzdő Európa azonban még egy mintaszerű demokráciát sem szívesen finanszírozna most, nemhogy az oligarchák uralta, korrupt Ukrajnát.

Európa elítéli

- Az erőszak tragikus és végzetes elharapózása fényében határozottan elítélem a szükségtelen és brutális erőszak alkalmazását az ukrán hatóságok részéről a békés tüntetőkkel szemben – mondta Van RompuyVarsóban.

Az Unió bővítési biztosa, Stephan Füle Kijevben felszólította az ukrán kormányt, hogy tartsa be az ígéreteit, és folytassa a tárgyalásokat az előrehozott elnökválasztást követelő ellenzékkel. Ugyanakkor az ellenzéket is arra kérte, határolódjanak el azoktól a tiltakozóktól, akik erőszakhoz folyamodnak.

Az unió nyugalomra intő szavai egyre több haragot és frusztrációt váltanak ki az ukrán rohamrendőrséggel, a Berkuttal szembenéző tüntetőkből. Az erőszakhoz is részben az vezetett, hogy a tiltakozások két hónap után eredménytelenül kezdtek kifulladni. Az irányítás lassan kicsúszik a tárgyalásokkal kevés eredményt felmutatni tudó ellenzéki vezetők kezéből. Noha az Európa-barát, értelmiségi középosztály még mindig kitart, de mellettük egyre nagyobb számban jelennek meg a nacionalisták és a radikálisok.

“Nem tudom, van-e visszaút”

Yrina Gibert Jean Paul Véziant-nal készített interjút, aki 2005 és 2008 között Franciaország ukrajnai nagykövete volt.

Euronews: – Ez a legnagyobb válság Ukrajnában, amióta az ország elnyerte a függetlenségét. Véres összecsapások a tüntetők és a rendőrség között – mire gondol, amikor ezeket a képeket látja?

Jean-Paul Véziant: – Azon gondolkodom, hogy tavaly november huszonegyedikétől hogyan jutottunk idáig. Sokan már-már polgárháborúról beszélnek. Ha az ország egyik fele tüntet, ez azt is jelenti, hogy a másik fele hallgat, és egyértelműen ez történik Ukrajnában is. Úgy érzem, hogy ez a csendes tömeg nem ért egyet azzal, ami a Függetlenség téren történik. De ez nem jelenti azt, hogy élesen szembenáll az ellenzéki erőkkel. Hogy kétezertizenháromban, Európa szívében ilyen rendőri erőszakot, brutalitást, elrabolt, megkínzott, megalázott tüntetőket, megvert újságírókat lássunk, ez egyszerűen érthetetlen a számomra. Ez vállalhatatlan és olyan időket idéz, amiről azt hittük, régen elmúltak. Kétezernégy decemberében komoly feszültségek voltak, de senki nem halt meg, volt hajlandóság a felekben a párbeszédre. Voltak tüntetők, akiknek a békés megoldás iránti elkötelezettsége kikényszerítette a párbeszédet és megváltoztatta a dolgok menetét. Vajon képesek lesznek-e a tüntetők megőrizni a kétezernégyes narancsos forradalomnak ezt a szellemiségét? Van-e még visszaút? Nem tudom.

- Amikor Franciaország ukrajnai nagykövete volt, részt vett a két ország közeledésének folyamatában. Van ennek még jövője?

- Ó igen, természetesen van. Egyesek azt gondolhatják, hogy mindaz, amit az elmúlt években elértünk, elveszett. De ez semmi esetre sem igaz. Mindez befektetés volt, az a kölcsönös megértés és tisztelet, amit ennek során kifejlesztettünk, nem múlik el egyik napról a másikra. Szerintem az ukránok elsöprő többsége nagyonis ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a kapcsolatok fejlődjenek. Nagyon jól tudják, hogy Európa nem egy új stratégiai területet ajánl fel, nem jelent egyet a NATO-csatlakozással, inkább több együttműködést hozhat és az ipari fejlesztések támogatását. Azt gondolom, ez a kapcsolat kölcsönös előnyökkel jár, Európa és Ukrajna számára is, és mélyen hiszek abban, hogy jövendő virágzás magjait már elvetettük.

-Mit tehet Európa azért, hogy a nyugalom visszatérjen Ukrajnába?

- Az Európai Unió szerint az ukránok dolga, hogy szabadon, demokratikus keretek között, külső nyomástól mentesen döntsenek, és következetesen, tehát amikor eldöntik, hogy elindulnak egy irányba, akkor emellett tartsanak ki. Ennek kapcsán nem szabad elfelejteni, hogy a Brüsszel által felajánlott együttműködési megállapodást még mindig nem vonták vissza. Mit tehet Európa? Már elmondtam: Európa semmit nem kényszerít az ukránokra, azt kívánja, hogy ők maguk legyenek olyan helyzetben, hogy választhassanak. De ehhez újra meg kell alapozni a közbizalmat, amely jelenleg nyilvánvalóan hiányzik. Talán szükség van egy harmadik közvetítő félre, aki garantálja a felek őszinteségét, és helyreállítja a bizalmat különböző politikai erők között. Hiszek abban, hogy a diplomáciának megvannak erre az eszközei, lennének javaslatai, és ez jobban működne, mint a rendőri elnyomás. De ehhez politikai akaratra van szükség. Ráadásul gyorsan kell lépni, nagyon gyorsan, mielőtt még a helyzet végleg kicsúszna vagy az egyik vagy a másik fél irányítása alól. Én ezt kívánom Ukrajnának. Köszönöm az interjút és sok szerencsét kívánok önöknek.