rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Franciaország - Legalizálni vagy sem?


Franciaország

Franciaország - Legalizálni vagy sem?

Legalizálni, dekriminalizálni vagy tiltani. A kannabisz-kérdést Franciaországban sem egyszerű megválaszolni, főleg, hogy a franciák legnépszerűbb tudatmódosítójáról van szó.

2013 nyarán, alig pár hónappal Colorado és Washington legalizációs népszavazásai után a dél-amerikai Urugay is jelentős lépést tett a marihuána legalizálása felé. Az urugay-i törvényt ráadásul egy szélsőségesen erőszakos, dél-amerikai drogkereskedők által uralt környezetben alkották meg. Ez a kontextus pedig oda vezetett, hogy lassan kezd megváltozni a politikusok drogellenessége és a drog elleni háború helyett más drogpolitikákat próbálnak megvalósítani, mind Dél-, mind Észak-Amerikában.

Két nemzetközi szervezet, a Global Commission on Drugs (non gouvernementale) és a Amerikai államok Szervezete kezdett először lobbizni azért, hogy a negyven éve hatályos tiltópolitika helyett inkább a megelőzés és kezelés felé irányítsák a politikusok figyelmét.

Éles vita

A szociológus Anne Coppel, a francia ártalomcsökkentő szervezet, az AFR alapítója osztja ugyanezt a nézetet. Véleménye szerint az agresszív tiltópolitikák eddig csak kudarccal jártak, azonban Franciaországban a tiltás hatására « polarizálódott a vita a marihuána-kérdésben és csökkent a nagyon laza, illetve az ellentmondást nem tűrő politikai állásfoglalások száma ». Coppel már könyvének bevezetőjében azt írja, hogy míg « az erkölcsi rend védelmezői állnak az egyik oldalon és a szabadelvűek a másikon, a közbeszéd egyszerűen belekővült ezekbe a politikai álláspontokba ».

Legalizáció, szabályozás, dekriminalizáció… Definíciók

Az itt közölt fogalmak nem univerzálisak, különböző változatok minden esetben elképzelhetőek.

Legalizáció – A kannabisz legalizációját gyakran részleges legalizációnak hívják, melyet az állam szabályoz : vagyis állami keretek között felügyeli a kannabisz eladását és birtoklását, így például megtitlhatja a kiskorúak kiszolgálását, mint a dohány és az alkohol esetében teszi; az állam által kijelölt boltokban folyhat csak árusítás, mint például a Nemzeti dohányboltok esetében, vagy korlátozhatja a kannabisz terápiás célra történő felhasználását…

A teljes legalizáció mindenféle tiltás nélkül teszi elérhetővé a kannabiszt, mint bármely más élvezeti cikk esetében. Ebben az esetben beszélhetünk teljes liberalizációról.

Dekriminalizáció – A dekriminalizáció azt jelenti, hogy a kannabisz fogyasztásának semmilyen büntetőjogi következménye nem lesz. A szerhasználat továbbra is tiltott, a drog továbbra is illegálisnak minősül, árusítása, terjesztése, birtoklása és használata azonban nem büntetendő.

A francia politikai pártok hol mellette (Zöldek, Front de Gauche, a szocialisták egy része), hol ellene (az UMP többsége, a centristák, a Front National) vannak és azzal vodlják a másikat, hogy túl puha/túl kemény a kérdésben, ezen kívül azonban tabu a témáról beszélni. Egy olyan tabu, amit fenntartanak, mondja KShoo, a CIRC szóvivője a francia törvényről, ami megtiltja a kábítószerek használatát és ami kimondja, hogy vitának « ebben a kérdésben nincs helye ».

Egyesek időnként újra felhozzák az ötletet, de a rendkívül szélsőséges nézetek a témában nagyon is leegyszerűsíti a vitát. 2012 júniusában például Cécile Duflot mint előnyös lépésről beszélt a legalizációról, melyre válaszul Arnaud Montbourg a szocialista pártból a következő felirattal jelent meg másnap: « Nem akarom, hogy a francia gyerekek a szupermarketekben vásárolhassák a kannabiszt. »

Franciaországban egyébként is kevesen vannak, akik az állam által felügyelt kannabiszpiacot akarnának. « Franciaország nem ugyanabban a helyzetben van, mint Urugay vagy Kolumbia » mondja Danièle Jourdain Menninger, az Drog elleni harc kormányközi bizottságának (MiLDT) elnöke.

Az egyik ezen kevesek közül a CIRC. Véleményük szerint a marihuána « rekreációs fogyasztása törvényi szabályozást kíván » egy « nonprofit együttműködés » keretein belül, « márkák, hirdetések nélkül » és a « termékek megbízhatósága » mellett. Vagyis a szervezet szerint mindenkinek joga van « a saját teste felett rendelkezni ». « Szabadok vagyunk-e, ha megmérgezzük magunkat, miközben mást nem bántunk  » kérdezi KShoo. A társadalom kötelessége szerinte csupán annyi, hogy « ??segítse azokat, akik szenvednek ».

A CIRC egyik fő feladatának a fogyasztásból adódó veszélyekre való figyelemfelhívást és ezek elkerülését tartja – ezt azonban lehetetlen a tiltó környezetben megtenni.

A legalizáció melletti fő érv azonban – ami Urugay-t is motiválta – az, hogy a legalizációval kihúzzák a drogkereskedők lába alól a talajt: eltörlik a konkurrenciát, a bűnszövetkezeteket és főként csökkentik a közbiztonság vélt- vagy valós veszélyeit és a drogkereskedelemhez köthető erőszakot. « Véleményem szerint minél inkább erőltetjk a tiltást, annál több lesz az erőszak » mondja a szociológus Anne Coppel.

A Global Commission on Drugs ugyanerre a megállapításra jutott. Jelentésében több ajánlást is megfogalmazott: megdönteni a tabukat – szerepel az első helyen. Ezen kívül szerepel még a listán az ártalomcsökkentést és a helyettesító kezeléseket támogató politikák előtérbe helyezése, a megelőzés és egy olyan szabályrendszer felállítása, mely szabályozza ugyan a drogfogyasztást, de a tiltásnál sokkal rugalmasabb módon.

Erőszakos tiltás vagy megengedő használat?

A franciák jelenleg a birtoklás és használat dekriminalizációját látják járható útnak. Csak 2011-ben 8 760 főt ítéltek tényleges vagy felfügesztett börtönbüntetésre illegális szerek használata miatt (az összesen 38 977, fogyasztás vagy birtoklás ügyében hozott ítéletből). A dekriminalizációt támogatók egyik legnagyobb fegyverténye volna, ha az 1970-es években hozott drogtörvény börtön helyett inkább kezelésre küldené a drogfogyasztókat.

Csakúgy, mint a legalizációtól, a dekriminalizációtól is azt várják, hogy meggyengíti az illegális drogok piacát és csökkenti az erőszakot. KShoo ezt így foglalja össze: « az 1970-es törvény kriminalizáló törvény; bűntényt lát ott, ahol erről szó sincs, bűntényt, ahol nincs áldozat. A dohányosok is döntenek, mikor cigarettázni kezdenek és vállalják a kockázatot, hogy esetleg nikotin-függők lesznek ».

Serge Lebigot, a Szülők a drog ellen francia szervezet elnöke a francia Szenátus által rendezett kerekasztal-beszélgetésen a fentiektől gyökeresen eltérő véleményét fejezte ki. « Ez a politika jól példázza, hogyan menekül el valaki a valódi drogpobléma elől. […] Egyesek szépen felépített válaszokkal jönnek. “Problémánk van a kannabisszal? Legalizáljuk!” Ami olyan, mintha azt mondanánk: “Ég a házad? Nosza, gyújtsuk fel az összes többit is!” ».

A tiltás fenntartásának támogatói szerint a kannabisz dekriminalizációjából származó elsődleges veszély az, hogy a kannabisz megszokott dologgá válik. Marie-Françoise Camus, a ‘Phare - Családok a droggal szemben tagja szerint a « hivatalos engedékenység beláthatatlan károkkal járhat ». Véleménye szerint a dekriminalizáció arra készteti a fiatalokat, hogy fogyasszanak drogot, mivel « az egymásnak ellentmondó üzenetek közül a fiatalok azt fogják választani, ami nekik a legjobban megfelel ».

Majd hozzáteszi: « A drog-melletti lobbikat, mint például az Act up-ot [sic], egyáltalán nem érdekli, hogy ezeknek a fiataloknak egy része lehetne jó tanuló, értelmiségi, kezdhetne valami jót az életével és megtalálhatná a helyét a társadalomban ». Ezt az üzenetet azonban véleménye szerint a fiatalok nem hallják meg.

Bernard Mars, lyoni csendőr és a Fiatalkorú Bűnözés elleni Brigád (BPDJ) vezetője ugyanezekről a nehézségekről számol be. Több, a körzetében vezetett iskolai intervenció után azt mondja, « ??Ha mi, a felnőttek nem vagyunk eléggé érthetőek a tinédzserek számára, akkor ne csodálkozzunk rajta, hogy a tinik a saját ellentmondásos érveinket használják fel ellenünk ?? ».

%{font-size:12px;}Intervenciós kampány 2010 decemberében

Abban mindenki egyetért, még a támogató szervezetek is, hogy a kannabisz nem ártalmatlan termék. 2012 júniusában a gyógyszerész- és orvosakadémiák közös közleményben hívták fel a figyelmet a kannabisz veszélyeire, kiemelve, hogy a kannabisz najainkban « sokkal inkább tartalmaz aktív hatóanyagokat, a hatóanyagtartalom 5-10 szeresére növekedett a 40 évvel ezelőttinek ». Aggódnak az újfajta használat miatt is, mint például a vizipipás fogyasztás « ami szinte folyamatosan jelentős mennyiségű THC-vel látja el az agyat ».

A sajtóközleményben felsorolják azokat az egészségügyi kockázatokat is, amiket a kannabisz előidézhet, majd kijelentik: « A fogyasztás dekriminalizálása káros következményekkel jár a közegészségügyre nézve, és kiváltképp a fiatalokra nézve, mivel abban a tudatban tartjuk őket, hogy egy káros következmények nélküli szokásról van szó ». Pedig kutatások bizonyítják, hogy a kannabisz hatása a fiatalok agyára végzetes következményekkel jár.

Egy másik akadálya annak, hogy ezt a fiatalok is elismerjék, és amit a csendőröktől az orvosokig mindenki kiemel: a szer több napig tartó hatása. A kannabisz sokkal jobban érezhető ugyanis, mint más drogok, és még több nappal a fogyasztása után is kimutatható a vizeletből – ezért nem érezni azonnal a hiányát sem.

Dr. Brinnel, egy Lyonhoz közeli addiktológiai központ főorvosa szerint egy orvos számára a « dekriminalizáció etikailag elfogadhatatlan; ezért nem tudom támogatni ». Mint mondja, a dekriminalizáció nem lenne más, mint « a lakosság kiszolgálása egy mérgező anyaggal » és csakúgy, mint a dohánynál, az áremelkedések nem csökkentik jelentősen a dohányosok számát « még akkor sem, ha minden emelés után új leszokni vágyók bukkannak fel ».

"Spanyolországban drogozni nem bűntény, és mi büszkék vagyunk erre"

Spanyolország

"Spanyolországban drogozni nem bűntény, és mi büszkék vagyunk erre"