rendkívüli hír

rendkívüli hír

Franciaország - Legalizálni vagy sem?

Éppen ezt olvassa:

Franciaország - Legalizálni vagy sem?

Franciaország - Legalizálni vagy sem?
Betűméret Aa Aa

Legalizálni, dekriminalizálni vagy tiltani. A kannabisz-kérdést Franciaországban sem egyszerű megválaszolni, főleg, hogy a franciák legnépszerűbb tudatmódosítójáról van szó.

2013 nyarán, alig pár hónappal Colorado és Washington legalizációs népszavazásai után a dél-amerikai Urugay is jelentős lépést tett a marihuána legalizálása felé. Az urugay-i törvényt ráadásul egy szélsőségesen erőszakos, dél-amerikai drogkereskedők által uralt környezetben alkották meg. Ez a kontextus pedig oda vezetett, hogy lassan kezd megváltozni a politikusok drogellenessége és a drog elleni háború helyett más drogpolitikákat próbálnak megvalósítani, mind Dél-, mind Észak-Amerikában.

Két nemzetközi szervezet, a Global Commission on Drugs (non gouvernementale) és a Amerikai államok Szervezete kezdett először lobbizni azért, hogy a negyven éve hatályos tiltópolitika helyett inkább a megelőzés és kezelés felé irányítsák a politikusok figyelmét.

Éles vita

A szociológus Anne Coppel, a francia ártalomcsökkentő szervezet, az AFR alapítója osztja ugyanezt a nézetet. Véleménye szerint az agresszív tiltópolitikák eddig csak kudarccal jártak, azonban Franciaországban a tiltás hatására « polarizálódott a vita a marihuána-kérdésben és csökkent a nagyon laza, illetve az ellentmondást nem tűrő politikai állásfoglalások száma ». Coppel már könyvének bevezetőjében azt írja, hogy míg « az erkölcsi rend védelmezői állnak az egyik oldalon és a szabadelvűek a másikon, a közbeszéd egyszerűen belekővült ezekbe a politikai álláspontokba ».

Legalizáció, szabályozás, dekriminalizáció… Definíciók

Az itt közölt fogalmak nem univerzálisak, különböző változatok minden esetben elképzelhetőek.

Legalizáció – A kannabisz legalizációját gyakran részleges legalizációnak hívják, melyet az állam szabályoz : vagyis állami keretek között felügyeli a kannabisz eladását és birtoklását, így például megtitlhatja a kiskorúak kiszolgálását, mint a dohány és az alkohol esetében teszi; az állam által kijelölt boltokban folyhat csak árusítás, mint például a Nemzeti dohányboltok esetében, vagy korlátozhatja a kannabisz terápiás célra történő felhasználását…

A teljes legalizáció mindenféle tiltás nélkül teszi elérhetővé a kannabiszt, mint bármely más élvezeti cikk esetében. Ebben az esetben beszélhetünk teljes liberalizációról.

Dekriminalizáció – A dekriminalizáció azt jelenti, hogy a kannabisz fogyasztásának semmilyen büntetőjogi következménye nem lesz. A szerhasználat továbbra is tiltott, a drog továbbra is illegálisnak minősül, árusítása, terjesztése, birtoklása és használata azonban nem büntetendő.

A francia politikai pártok hol mellette (Zöldek, Front de Gauche, a szocialisták egy része), hol ellene (az UMP többsége, a centristák, a Front National) vannak és azzal vodlják a másikat, hogy túl puha/túl kemény a kérdésben, ezen kívül azonban tabu a témáról beszélni. Egy olyan tabu, amit fenntartanak, mondja KShoo, a CIRC szóvivője a francia törvényről, ami megtiltja a kábítószerek használatát és ami kimondja, hogy vitának « ebben a kérdésben nincs helye ».

Egyesek időnként újra felhozzák az ötletet, de a rendkívül szélsőséges nézetek a témában nagyon is leegyszerűsíti a vitát. 2012 júniusában például Cécile Duflot mint előnyös lépésről beszélt a legalizációról, melyre válaszul Arnaud Montbourg a szocialista pártból a következő felirattal jelent meg másnap: « Nem akarom, hogy a francia gyerekek a szupermarketekben vásárolhassák a kannabiszt. »

Franciaországban egyébként is kevesen vannak, akik az állam által felügyelt kannabiszpiacot akarnának. « Franciaország nem ugyanabban a helyzetben van, mint Urugay vagy Kolumbia » mondja Danièle Jourdain Menninger, az Drog elleni harc kormányközi bizottságának (MiLDT) elnöke.

Az egyik ezen kevesek közül a CIRC. Véleményük szerint a marihuána « rekreációs fogyasztása törvényi szabályozást kíván » egy « nonprofit együttműködés » keretein belül, « márkák, hirdetések nélkül » és a « termékek megbízhatósága » mellett. Vagyis a szervezet szerint mindenkinek joga van « a saját teste felett rendelkezni ». « Szabadok vagyunk-e, ha megmérgezzük magunkat, miközben mást nem bántunk  » kérdezi KShoo. A társadalom kötelessége szerinte csupán annyi, hogy « ??segítse azokat, akik szenvednek ».

A CIRC egyik fő feladatának a fogyasztásból adódó veszélyekre való figyelemfelhívást és ezek elkerülését tartja – ezt azonban lehetetlen a tiltó környezetben megtenni.

A legalizáció melletti fő érv azonban – ami Urugay-t is motiválta – az, hogy a legalizációval kihúzzák a drogkereskedők lába alól a talajt: eltörlik a konkurrenciát, a bűnszövetkezeteket és főként csökkentik a közbiztonság vélt- vagy valós veszélyeit és a drogkereskedelemhez köthető erőszakot. « Véleményem szerint minél inkább erőltetjk a tiltást, annál több lesz az erőszak » mondja a szociológus Anne Coppel.

A Global Commission on Drugs ugyanerre a megállapításra jutott. Jelentésében több ajánlást is megfogalmazott: megdönteni a tabukat – szerepel az első helyen. Ezen kívül szerepel még a listán az ártalomcsökkentést és a helyettesító kezeléseket támogató politikák előtérbe helyezése, a megelőzés és egy olyan szabályrendszer felállítása, mely szabályozza ugyan a drogfogyasztást, de a tiltásnál sokkal rugalmasabb módon.

Erőszakos tiltás vagy megengedő használat?

A franciák jelenleg a birtoklás és használat dekriminalizációját látják járható útnak. Csak 2011-ben 8 760 főt ítéltek tényleges vagy felfügesztett börtönbüntetésre illegális szerek használata miatt (az összesen 38 977, fogyasztás vagy birtoklás ügyében hozott ítéletből). A dekriminalizációt támogatók egyik legnagyobb fegyverténye volna, ha az 1970-es években hozott drogtörvény börtön helyett inkább kezelésre küldené a drogfogyasztókat.

Csakúgy, mint a legalizációtól, a dekriminalizációtól is azt várják, hogy meggyengíti az illegális drogok piacát és csökkenti az erőszakot. KShoo ezt így foglalja össze: « az 1970-es törvény kriminalizáló törvény; bűntényt lát ott, ahol erről szó sincs, bűntényt, ahol nincs áldozat. A dohányosok is döntenek, mikor cigarettázni kezdenek és vállalják a kockázatot, hogy esetleg nikotin-függők lesznek ».

Serge Lebigot, a Szülők a drog ellen francia szervezet elnöke a francia Szenátus által rendezett kerekasztal-beszélgetésen a fentiektől gyökeresen eltérő véleményét fejezte ki. « Ez a politika jól példázza, hogyan menekül el valaki a valódi drogpobléma elől. […] Egyesek szépen felépített válaszokkal jönnek. “Problémánk van a kannabisszal? Legalizáljuk!” Ami olyan, mintha azt mondanánk: “Ég a házad? Nosza, gyújtsuk fel az összes többit is!” ».

A tiltás fenntartásának támogatói szerint a kannabisz dekriminalizációjából származó elsődleges veszély az, hogy a kannabisz megszokott dologgá válik. Marie-Françoise Camus, a ‘Phare - Családok a droggal szemben tagja szerint a « hivatalos engedékenység beláthatatlan károkkal járhat ». Véleménye szerint a dekriminalizáció arra készteti a fiatalokat, hogy fogyasszanak drogot, mivel « az egymásnak ellentmondó üzenetek közül a fiatalok azt fogják választani, ami nekik a legjobban megfelel ».

Majd hozzáteszi: « A drog-melletti lobbikat, mint például az Act up-ot [sic], egyáltalán nem érdekli, hogy ezeknek a fiataloknak egy része lehetne jó tanuló, értelmiségi, kezdhetne valami jót az életével és megtalálhatná a helyét a társadalomban ». Ezt az üzenetet azonban véleménye szerint a fiatalok nem hallják meg.

Bernard Mars, lyoni csendőr és a Fiatalkorú Bűnözés elleni Brigád (BPDJ) vezetője ugyanezekről a nehézségekről számol be. Több, a körzetében vezetett iskolai intervenció után azt mondja, « ??Ha mi, a felnőttek nem vagyunk eléggé érthetőek a tinédzserek számára, akkor ne csodálkozzunk rajta, hogy a tinik a saját ellentmondásos érveinket használják fel ellenünk ?? ».

%{font-size:12px;}Intervenciós kampány 2010 decemberében

Abban mindenki egyetért, még a támogató szervezetek is, hogy a kannabisz nem ártalmatlan termék. 2012 júniusában a gyógyszerész- és orvosakadémiák közös közleményben hívták fel a figyelmet a kannabisz veszélyeire, kiemelve, hogy a kannabisz najainkban « sokkal inkább tartalmaz aktív hatóanyagokat, a hatóanyagtartalom 5-10 szeresére növekedett a 40 évvel ezelőttinek ». Aggódnak az újfajta használat miatt is, mint például a vizipipás fogyasztás « ami szinte folyamatosan jelentős mennyiségű THC-vel látja el az agyat ».

A sajtóközleményben felsorolják azokat az egészségügyi kockázatokat is, amiket a kannabisz előidézhet, majd kijelentik: « A fogyasztás dekriminalizálása káros következményekkel jár a közegészségügyre nézve, és kiváltképp a fiatalokra nézve, mivel abban a tudatban tartjuk őket, hogy egy káros következmények nélküli szokásról van szó ». Pedig kutatások bizonyítják, hogy a kannabisz hatása a fiatalok agyára végzetes következményekkel jár.

Egy másik akadálya annak, hogy ezt a fiatalok is elismerjék, és amit a csendőröktől az orvosokig mindenki kiemel: a szer több napig tartó hatása. A kannabisz sokkal jobban érezhető ugyanis, mint más drogok, és még több nappal a fogyasztása után is kimutatható a vizeletből – ezért nem érezni azonnal a hiányát sem.

Dr. Brinnel, egy Lyonhoz közeli addiktológiai központ főorvosa szerint egy orvos számára a « dekriminalizáció etikailag elfogadhatatlan; ezért nem tudom támogatni ». Mint mondja, a dekriminalizáció nem lenne más, mint « a lakosság kiszolgálása egy mérgező anyaggal » és csakúgy, mint a dohánynál, az áremelkedések nem csökkentik jelentősen a dohányosok számát « még akkor sem, ha minden emelés után új leszokni vágyók bukkannak fel ».