rendkívüli hír

Belgiumi muszlim gyerekek a szír háborúban

Éppen ezt olvassa:

Belgiumi muszlim gyerekek a szír háborúban

Betűméret Aa Aa

Több mint öt hónapja annak, hogy Samira arra vár, hogy lánya, Nóra hazatérjen Szíriából Brüsszelbe. Samira belga állampolgár. Elvált, négy gyereket nevel. Gondolni sem mert arra, hogy a lánya egyszer elhagyja és a háborúba, Szíriába megy.

- Nóra egy átlagos lány. Járt vallási órákra, volt, amikor imádkozott – mondta Samira a lányáról. Egy teljesen átlagos, hétköznapi lány volt, voltak barátai. Semmi jelét nem láttam annak, hogy ez fog történni, ahogy egyik szülő sem, aki most hozzám hasonló helyzetben van. Mind normális életet élünk.

Idővel Samira lánya egyre vallásosabb lett, de ezt leszámítva nem voltak rossz előjelek. Aztán amikor 18 éves lett, otthagyta az iskolát.

- Amikor 18 éves lett, odamentem hozzá és azt mondtam neki: tovább kellene tanulnod, gondolkodtál már rajta? – mondta Samira. Ez az utolsó éved a gimiben. Erre ő azt válaszolta, hogy nem akar és ott fogja hagyni a sulit és jelentkezik a munkaügyi központban.

Azt mondta, szeretne mindent megtenni azért, hogy fejkendőt viselhessen.
Én erre azt mondtam, hogy rendben, amíg van mit ennünk. Aztán otthagyta az iskolát, egyre többet járt vallási szemináriumokra, és néhány hónappal később elment.

Samira lánya májusban ment el, Szíriában aztán feleségül ment egyik belga társához, akit egy hónapon belül megöltek. De Nóra azóta sem tért vissza Brüsszelbe.

Európai muzulmánok harcolnak a szíriai háborúban

Nóra egyike annak a csaknem 300 belga muszlimnak aki Szíriába ment, hogy ott segítsen. Nincsenek egyedül, mert vannak ott svédek, britek, dánok, franciák. Körülbelül 2000 fiatal európai muzulmán harcolhat Szíriában, annak ellenére, hogy a kormányok próbálják őket meggyőzni, hogy ez nem az ő háborújuk.

Kérdés, mi lesz akkor, amikor az idegenlégiósok hazatérnek Belgiumba? Megérinti őket az Al-kaida radikális világa? Vajon hazahozzák-e majd magukkal Európába?

Egy másik szülő, Dimitri Bontinck elment Szíriába is, hogy hazahozza a 18 éves fiát, de végül egyedül jött vissza.

Később írt egy könyvet, melynek címe: “Akaratom ellenére szír harcos lettem”

Dimitri azt mondja, hogy a fia először a jezsuitáknál tanult, bár sem ő, sem a volt felesége nem vallásos.

Aztán amikor 15 éves lett, felvette az iszlám hitet, miután beleszeretett egy muszlim lányba.

Dimitri nevetségesnek tartja, hogy a fia vagy a többi belga gyerek veszélyt jelentene Európára. A kormányoknak ugyanakkor többet kellett volna tenniük a radikális csoportok megfékezése érdekében.

- Voltam Szíriában. Ettől én most radikális vagyok? Nem! Beteg vagyok? Nem! – fakadt ki Dimitri. Azok az újságírók, akik a világ minden pontjáról mostanában Szíriába mennek, amikor hazatérnek betegek? Nem! Hol van arra bizonyíték, hogy a gyerekeink harcolnak? Miért ne dolgozhatnának segédmunkásként például? Vagy valami egészségügyi egységnél? Az igazság az, hogy a politikusaink nem tesznek semmit a Belgiumban működő radikális csoportok ellen. Nincsenek törvények, amelyek megakadályozhatnák a működésüket. Mért ne mennének a gyerekek Szíriába?

Nem állíthatunk rendőrt minden ajtó elé

Az elmúlt hat hónap nemzeti önvizsgálatának egyik legfontosabb kérdése ez. Miért? Különösen azok után, hogy egyre több belga fiatalt öltek meg Szíriában. Felrázta az országot, amikor kiderült, hogy az ország kis méretéhez képest a legtöbb idegenlégiós Belgiumból ment Szíriába.

A kormányzat tehetetlenségéről beszélni a kormány szerint igazságtalan, hiszen egy munkacsoport már vizsgálja a jelenséget.

- Nem tettünk meg mindent? – teszi fel a kérdést a belga belügyminiszter. – Szerintem mindent megtettünk. Amit Európában lehet, megtettük. Van stratégiánk arra, hogy miként kezeljük a radikális csoportokat. Létrehoztunk információs pontokat. Figyeljük, követjük az ilyen tömörüléseket. Azt azonban valóban nem tudjuk megakadályozni, hogy egy gyerek lelépjen otthonról. Minden ajtó elé nem állíthatunk rendőrt!

Nem mostuk át senki agyát

Jean- Louis Denis szombatonként ételt visz a hajléktalanoknak és a szegényeknek.

Azt mondja, kötesességének érzi, hogy harcoljon a kapitalizmus és a demokrácia igazságtalansága ellen. Korábban tagja volt a Sharia4Belgium elnevezésű szervezetnek, amelyet később feloszlattak, miután a vezetőjét bebörtönözték, mert a vád szerint a szír frontra toborzott belga fiatalokat.

Jean-Louis visszautasítja, hogy olyan gyerekekre vadásztak volna, akik sérülékenyek, bizonytalanok.

- Segítettek nekem a szegények ellátásában. Igazi idealisták. Változtatni akartak a korrupt kapitalista rendszeren, ezen az igazságtalan és perverz demokrácián. Azok a szülők, anyák, akiket a gyerekük otthagyott, most azzal vádolnak minket, hogy átmostuk a gyerekeik agyát. De ez hülyeség. Ha holnap odamegy valaki hozzájuk, hogy küldjék a gyerekeket a belga hadseregbe, és kereshetnek 2000 Eurót, arra biztos, hogy azt mondanák, hogy rendben van. Aztán ha a belga hadsereg elküldi a gyerekeket Szíriába, 2000 euróért, az is rendben lesz. 2000 euró az csak papír!
Ezek a gyerekek most az iszlám törvényekért és Allahért harcolnak.

Az egyik magát Chantalnak hívó nyilatkozó, kérte, hogy megőrizhesse inkognitóját. Nem azért, mert szégyenlős, hanem azért, mert attól tart, hogyha a fia meglátja a tv-ben, akkor minden kapcsolatot megszakít majd vele. A fia, aki már egy éve Szíriában van.

Chantal azt mondta, először azt hitte, hogy a fia valamelyik segélyszervezetnek dolgozik. Aztán áprilisban az egyik belga csatorna bemutatott egy felvételt, amin a fia a lázadókkal van és arról beszélnek, hogy elhintik a Sharia magvait Szíriában és a világban.

Chantal szerint a fia egyáltalán nem akar hazajönni. Ezért leginkább a radikális csoportokat okolja. De biztosan felelős ezért a válása is, meg a kormányzat, de leginkább ő maga.

- A fiam nem olyasvalaki, aki rossz volt – mondta Chantal. Éppen ellenkezőleg, ő jó ember. Segített a szegényeken. Igazán jó szive volt, hiszen a barátjával ételt vitt a szegényeknek és a hajléktalanoknak. Boldog voltam, és azt gondoltam, ezek jó dolgok. De ma már tudom, az álarc mögött a radikalizmus és Szíria volt.

Amíg a szülők arra keresik a válasz, hogy mit ronthattak el, folyton az jár a fejükben, hogy a gyerekeik mikor jönnek már haza.

Előbb-utóbb haza kell jönniük

Antwerpen polgármestere azt mondja, egyet tehetnek: megvonják a szociális juttatásokat azoktól, akik a szíriai fronton az Al-kaida lázadói mellett harcolnak.

- Eddig 33 főröl derült ki, hogy részt vesznek a harcokban – mondta a polgármester. Ők többé nem állampolgárok, nem jár nekik szociális ellátás, és amikor majd hazajönnek, mert előbb vagy utóbb haza kell jönniük, hiszen hova máshova mennének, majd nyilatkozniuk kell arról, hogy mit csináltak Szíriában. Tudniuk kell, hogy mi nagyon sokat tudunk róluk – mondta.

A szülőknek rengeteg kérdésük van, amire a kormányzat nem tud vagy nem akar válaszolni. Amire csak a gyerekek tudnak. Dimitri Szíriába készül, hogy feltegye saját kérdéseit fiának. Samira kérdéseit egy levélben fogalmazta meg és azt reméli, egy napon a lánya is elolvassa majd azokat.

- Beteggé tesz az aggodalom, amit miattad érzek, drága kislányom, drága Nórám. Gyere vissza hozzánk! Gyere haza! Isten vigyáz rád, mi is segítünk majd. Várunk rád, és soha nem adjuk fel! Az életünk, az életem megállt május 20-án, amikor elmentél! Szeretlek!