rendkívüli hír

Éppen ezt olvassa:

Megfékezhetetlennek tűnnek Irakban az ISIL dzsihadistái


Insight

Megfékezhetetlennek tűnnek Irakban az ISIL dzsihadistái

A helyzet robbanásveszélyes Irakban. Falludzsában egyre több a merénylet, a térség az ISIL dzsihadisták kezére került. A terrorszervezet az al-Kaidához köti magát, de az al-Kaida visszautasítja ezt. Az ISIL megvetette a lábát az al-Anbar régióban, és Ramadi egy részét is ellenőrzése alá vonta. Offenzívájukat január elején indították el, amivel szemben tehetetlen a kormány.

Ramadi és Falludzsa a fellegvára volt a 2003-as amerikai inváziót követő felkelésnek. Ez az első alkalom, hogy az al-Kaidához közel álló dzsihádisták városi területek irányítását veszik át az országban. A szíriai győzelmeik és a libanoni fegyveres akcióik bátorították fel őket.

Az ISIL alakulatai most a kormányerőkkel szemben sorakoztak fel Bagdad közelében. A kormány erősítést küldött a helyszínre, de még nem dőltek el a harcok. Ha annak idején, 2004-ben azt mondtuk, hogy nehéz volt az amerikaiaknak visszafoglalni Falludzsát a felkelőktől vagy a lázadóktól, akkor most kifejezetten lehetetlennek látszik az iraki hadsereg számára, hogy sok civil áldozat nélkül és a kormányellenes hangulat szítása nélkül megtehesse ugyanezt. A régióban a lakosság többsége szunnita ugyanis. Az iraki miniszterelnök emiatt máshogy próbálkozott.

- Nem akarjuk, hogy szenvedjen ez a város. Addig nem alkalmazunk erőszakot, amíg a törzsek készek harcolni az al-Kaida ellen – mondta a miniszterelnök, Nuri al-Maliki.

Összegezve tehát a szunnita törzsek feladata elkergetni az ISIL fegyvereseit. Ez eddig nem oldotta meg a konfliktust. Kormányellenes szunnita törzsek is segítették az ISIL-t, hogy elfoglalják Falludzsát. Sőt, közülük néhányan bosszúval fenyegették azokat, akik követnék a kormány utasításait. Elemzők szerint a szunnita törzsek között ezek kisebbségben vannak.

- Nincsenek jelei, hogy a helyi törzsek szimpátiával fogadnák a szélsőséges csoportokat. Nem segítik azokat. Anbarban bár ellentét alakult ki közöttük és az iraki kormány között, de nem léptek szövetségre a terrorszervezetekkel – magyarázza egy iraki biztonsági szakértő, Ahmed al-Sherijeffi.

Az ISIL harcoló alakulatai jól szervezettek, állig felfegyverzettek, tapasztaltak az utcai harcokban és szélsőségesek. Így hatékonyan tudják félelelmben tartani a lakosságot. Az ISIL az al-Zarkavitól örökölte a módszereit, az a szervezet pedig az al-Kaida mezopotámiai szárnyából nőtte ki magát. Az al-Kaida viszont már elutasítja, hogy hozzájuk tartozna az ISIL. Ettől függetlenül az ISZIL egy az iszlám törvénykezésen alapuló államot akar létrehozni a régióban, Szíria és Irak területén.

Az Irakban egyre fokozódó erőszak okairól kérdezzük Firas Abi Ali Közel-Kelet-szakértőt. Mindez az al-Kaidához lazán kapcsolódó harcosok műve, vagy van a háttérben valamiféle átgondolt stratégia?

Firas Abi Ali: Úgy gondolom, sokkal inkább az alkalmi szövetségek harcának vagyunk a tanúi. Ez a megosztottság jellemző a szunnitákra, nem csupán Irakban, hanem szerte a régióban. Amit tehát látunk, az a következő: egyes szunnita csoportok a kormány oldalán harcolnak az Iraki és Levantei Iszlám Állam elnevezésű szervezet ellen. Ugyanakkor más szunnita csoportok éppen az Iraki és Levantei Iszlám Állam mellett harcolnak a kormány ellen, mert úgy érzik, hogy az al-Maliki-kormány kirekeszti őket. És vannak még olyanok is, akik középen állnak: nem kérnek sem a dzsihadista szélsőségesek, sem pedig a Maliki-kormány uralmából, mindkettőt elutasítják a korábbi rossz tapasztalataik miatt.

Euronews: Valójában mi az az Iraki és Levantei Iszlám Állam? Kik ők? Mennyire erősek?

Firas Abi Ali: Teljesen nihilista a világképük. Az iszlámot szinte csak az erőszak oldaláról értelmezik. Láthattuk, amint Szíriában azok ellen a felkelői csoportok ellen fordultak, amelyek elvileg a szövetségeseik voltak. Elsősorban a külföldről, főleg közel-keleti országokból érkező harcosokra vannak utalva. De küzdenek a soraikban például csecsenek is, úgy néhány százan. Úgy látszik, hogy a legfőbb céljuk egy iszlamista állam megalapítása, erőszakkal. Méghozzá egy meglehetősen múltba forduló, majdhogynem középkori jellegű iszlám államé.

Euronews: Ha jól értem, akkor arra számít, hogy az erőszakhullám még jó ideig folytatódik.

Firas Abi Ali: Attól tartok, hogy igen. Semmi jelét nem látom, hogy az erőszak alábbhagyna. Alapvetően csak Törökország és Jordánia lehet képes változtatni ezen. Ennek a két országnak rengeteg gondja van a határai ellenőrzésével, azzal, hogy megakadályozza a külföldről érkező fegyveresek beáramlását Irakba és Szíriába. De nyilvánvaló, hogy különösen a törökök szemet hunynak, eltűrik a dzsihadisták átvonulását. Amíg nem változtatnak ezen a taktikájukon, addig nem fog csökkenni az erőszak.

Euronews: Mely országokat fenyegeti még a fegyveres konfliktus a régióban?

Firas Abi Ali: Tanúi lehetünk annak, ahogy a szunnita fegyveresek beáramlanak Libanonba. Ez már a szíriai polgárháború kezdete előtt is így volt, de a háború kitörése óta még jellemzőbb. Újabban síita civileket céloznak meg robbantásos merényletekkel, és nyilvánvaló, hogy ők követték el a novemberi támadást az iráni nagykövetség épülete ellen is. A dzsihadista csoportoknak meglehetősen rossz a viszonyuk a jordániai kormánnyal is, és várhatóan tovább fog romlani. Úgy gondolom, hogy néhány éven belül a szíriai konfliktus alábbhagy majd, és akkor azok az európaiak, akik most Szíriában harcolnak, hazatérnek, és persze magukkal viszik az ottani tapasztalataikat. Éppen úgy, ahogy Tunéziába már sokan visszatértek azok közül, akik a szíriai polgárháborúban edződtek, és ezek az emberek most súlyos gondokat okoznak a tunéziai biztonsági szerveknek.