rendkívüli hír

Egyiptom: Visszatérnek a sötét 90-es évek?

Éppen ezt olvassa:

Egyiptom: Visszatérnek a sötét 90-es évek?

Betűméret Aa Aa

Úgy tűnik, Egyiptomban egyelőre nincs mód a megbékélésre. Sőt, sokan attól tartanak, hogy az iszlamisták esetleges törvényen kívül helyezése odáig vezethet, hogy az ország visszatér abba az állapotba, ahol a 90-es években volt.

A nemzetközi közösség több mindent is kifogásol a júliusi események kapcsán. Az amerikai kormány a korábbi hírekkel ellentétben még fontolgatja, hogy folyósítsa-e Egyiptomnak az évi 1,3 milliárd dolláros, vissza nem térítendő katonai támogatást. Hírforrások szerint ugyanakkor kezdeményezte az Egyiptomnak folyósított, 250 millió dolláros gazdasági segély visszatartását is.

A mélyben diplomáciai harc folyik több helyi szereplő között is: Szaúd-Arábia és az Emirátusok az egyik oldalon, míg Katar és Törökország a másikon. Kérdés, hogy a Nyugat hogyan tudja megőrizni befolyását Egyiptomban?

Mindezekről kérdezte Giovanni Magi, az Euronews tudósítója Pascal Boniface-t, a Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének igazgatóját.

Euronews: – Úgy tűnik, hogy Egyiptomban nincs mód a megbékélésre vagy a közvetítésre. Az iszlamisták lehetséges törvényen kívül helyezése vezethet odáig, hogy visszatérnek a sötét 90-es évek?

Pascal Boniface: – Valójában ez hatalmas visszalépés. Attól kell tartanunk, hogy a Muzulmán Testvériség visszatér a törvényen kívüli állapotba, és a mindennapokba visszatér a Mubarak éra, csak éppen Mubarak nélkül. Természetesen a Muzulmán Testvériséget megfosztják a politikai véleménynyilvánítástól, de minden egyes olyan alkalommal, amikor ez történik, egy részük radikalizálódik. Sikerült bevonnunk őket a politikai életbe a választáson keresztül, és képesek lettünk volna őket legyőzni a szavazatokkal. Kiderült, hogy hol vannak a programjuk határai.

Természetesen egy társadalmi és gazdasági kudarc, ami a Muzulmán Testvériséggel történt. Ha az államcsínyre és a vérbe fojtott felkelésükre vagy akár mindkettőre gondolunk, de leginkább a véres elfojtásra, akkor azt látjuk, hogy Egyiptom egy sok évvel ezelőtti állapotába kerül vissza.

Euronews: – A nemzetközi közösségnek – az Egyesült Államoknak és az Európai Uniónak – van miért szemrehányást tenni magának a júliusi államcsíny után?

Pascal Boniface: – Nem, Európa képes lesz kiváló kiváló diplomáciát folytatni a tárgyalásokon keresztül, és ez működni fog. Természetesen a Muzulmán Testvériség összébb zsugorodik, és a hadsereggel szemben is nagy lesz az elutasítás, mivel végeredményben az erőt választotta a tárgyalás helyett. De Európának könnyedén fog sikerülni ez, nagy siker lesz az európai diplomácia számára, olyan siker, amit már régóta várunk. Ettől függetlenül elismerhetjük, hogy a mészárlások nagyságához képest lehet, hogy a reakciók túl visszafogottak voltak, egyesek elítélték ezeket, de végül is…
Ha a tüntetőket ugyanez a fajta katonai elnyomás éri, mondjuk Kubában, Oroszországban vagy Kínában, a média reakciói, csakúgy mint a nyugati világ reakciói, sokkal erősebbek lettek volna. És most mégis azt látjuk, hogy bizonyos fajta koncepcióban, ami lehet, hogy hibás, de a geopolitikai érdekek felülírták az elveket.

Euronews: – A mélyben diplomáciai harc folyik több helyi szereplő között: Szaúd-Arábia és az Emirátusok az egyik oldalon, Katar és Törökország a másikon. A Nyugat vajon megkockáztatja majd, hogy elveszítse minden befolyását Egyiptomban?

Pascal Boniface: – A Nyugat veszíteni fog a befolyásából, ha nem tiszteli az elveit. Világosan látnunk kell, hogy ez nem csak egy epizód, hanem egy hosszútávú hatásokkal bíró esemény. Mi lesz Európa hitelességével, ha megváltoztatja a véleményét a főszereplők fügvényében? Katar és Törökország, valamint az Emirátusok és Oroszország harcban állnak egymással, és vannak más részei a világnak, ahol ezek az ellentétes erők egymásnak feszülnek, és megpróbálják érvényesíteni az érdekeiket vagy azt a koncepciót, ami az érdekükben áll. De mi európaiként nem tehetjük meg ugyanazt, nem lehetünk egy időben a demokrácia védelmezői, és nem tapsolhatunk egy államcsínynek. És nem mondhatjuk azt, hogy az emberi jogok állnak akár csak az európai politika központjában, és közben úgy teszünk, mintha semmi se történt volna, miközben százak haltak meg.