Katyerina Poliscsuk az ostromról készült képekből rendezett kiállításon mesélt a háborúról.
HIRDETÉSKatyerina Poliscsuk anno operaénekesnőnek készült, ám akkor aligha gondolta volna, hogy eljön a napja, amikor egy lebombázott acélműben rejtőzködve altatás nélkül fog műteni egy sebesült katonát. Oroszország ukrajnai inváziója azonban megvalósította az elképzelhetetlent.
"Az Azovsztalban átélt poklot képtelenség megálmodni, ilyet egyetlen akciófilmben sem tudnának megmutatni – mondta Poliscsuk az Euronewsnak, majd hozzátette, hogy – ezt a filmet még (Quentin) Tarantino sem tudná megrendezni."
A 21 éves mentőorvos annak az ukrán kontingensnek volt a tagja, mely Mariupol három hónapos ostroma alatt védte az Azovsztal acélüzemet. Az ipari létesítmény volt a porig rombolt város utolsó bástyája, az üzem az ukrán ellenállás nemzetközi szimbólumává vált. "Úgy álltunk ellen az orosz hadseregnek, hogy közben tisztában voltunk vele, hogy mi lehet a harcok vége. Felfogtuk, hogy mindannyian meg fogunk halni, ennek ellenére nem adtuk fel – mondta Poliscsuk a tolmácsán keresztül. – Már az első napokban körülzártak minket, és onnantól kezdve nem volt ellátmányunk,
Poliscsuk azt mondja, hogy nagyon nehéz körülmények között harcoltak, de voltak olyan katonák, akik meg akarták védeni a hazájukat, és mindemellett meg akarták mutatni az egész világnak, hogy Oroszország nem veheti be Ukrajnát és Európát sem.
Az Euronewsnak adott interjújában Poliscsuk felidézte azokat a szélsőséges körülményeket, melyeket az ukrán katonáknak az ostrom során el kellett viselniük. Elmondása szerint egyes katonák három-négy napig nem aludtak és nem ettek. Az oroszok éjjel-nappal lőtték az üzemet, az ostromban egy percre sem volt megállás.
82 nap kimerítő harc után Mariupol elesett, a megmaradt ukrán katonák pedig megadták magukat. A porig rombolt város felismerhetetlenné vált.
"A legrosszabb forgatókönyv volt, hogy megadjuk magunkat, ugyanis tudtuk, értettük, hogy amíg az Azovsztal a kezünkben van, addig Oroszország a katonai erejének jelentős részét Mariupolra fordítja, és így egész Ukrajnát tekintve jóval könnyebb a harc a testvéreinknek" – mondta Poliscsuk.
Az Azovsztal eleste után Poliscsuk csaknem öt hónapot töltött orosz fogságban, szeptember végén pedig egy fogolycsere során szabadon engedték. Jelenleg Európa-szerte utazik, hogy támogatást gyűjtsön a fronton harcolók számára. Brüsszelben részt vett egy különleges kiállításon, melyen Dmitrij "Orest" Kozatszki, egy szintén az Azovsztalban harcoló katona és fotográfus képeit mutatták be.
A képeket Kozatszki anno feltöltötte jó pár közösségi médiás felületre, és nagyon hamar elterjedtek. A fotók az ukrán katonák harcát, ellenállását, kétségbeesését és magányát ábrázolják a brutális ostrom alatt.
“Akárhogy is végződött, a fotók láttán feltör bennem a büszkeség érzése a hadseregünk, a katonáink iránt, akikkel vállvetve harcoltam együtt Mariupolban – magyarázta Poliscsuk. – Hősies emberek hősies küzdelmét idézik fel a képek. Olyan emberek küzdelmét, akik közül néhányan ma is fogságban vannak, és akik közül néhányan sajnos már nincsenek közöttünk.”
A mariupoli ostrom túlélőjeként Poliscsuk azt mondja, felelősségét érzi annak, hogy a hazájukért harcoló férfiak és nők nevében beszéljen. Brüsszeli tartózkodása során sürgette az Európai Uniót, hogy a végsőkig tartson ki Ukrajna mellett, mivel az ország sorsa meghatározza a blokk jövőjét is.
Azt mondja, énektudása már berozsdásodott, de hangja, még ha gyászosan is, de beragyogta a termet, amikor az ukrán nemzeti himnuszt énekelte.
"Harcolni fogunk. Bátrak vagyunk, nem lehet minket megtörni. Erősek vagyunk, és megállítjuk az ellenséget – mondta Poliscsuk. – Mindemellett támogatásra és segítségre van szükségünk, mert ha mi elesünk, akkor Európa sem marad állva.”