Harminc év alatti, fiatal ukrán nők, akik évek óta távkapcsolatban élnek választottjukkal, aki Ukrajnáért harcol. A férfiak az orosz-ukrán konfliktus egyik legsötétebb helyszínén tartottak ki hónapokon át, sorsuk bizonytalan - vallomások az azovsztali katonákról.
HIRDETÉSA február végén kezdődött orosz inváziónak Ukrajnában az egyik legkegyetlenebb csatáját Mariupolban vívják. A hónapok óta ostromlott városban az Azovsztal acélmű tartott ki a legtovább, ahol az Azov-ezred katonái küzdenek, egyre kilátástalanabbul. Kedd este több száz sérült ukrán katonát evakuáltak orosz területre, de a tisztek még az acélműben maradtak.
Mariupol városának védői embertelen körülmények között, a világtól teljesen elvágva próbálták túlélni a hónapokon át tartó ostromot, miközben az orosz hadsereg állandó bombázás alatt tartotta őket. Miközben a férfiak az ukrajnai városban harcolnak, fiatal (mind 30 év alattiak) feleségeik, barátnőik Európát járják, politikusokkal és újságírókkal találkoznak, hogy hallassák az azovsztali védők hangját. Az Euronews tudósítója Párizsban beszélgetett velük.
Történetek a sötétségből
Rövid szövegekkel, néha hangüzenetekkel, még ritkábban fényképekkel tartották a kapcsolatot ezek a nők szeretteikkel hónapok óta, miközben a híreket is látták folyamatosan a város ostromáról. Hallottak az Azovstal acélműben lévő súlyos élelmiszer- és vízhiányról is.
"Azt mondta nekem, hogy kritikus a helyzet. Nem állt rendelkezésükre orvosi segítség, nem volt víz, 5-6 óránként ittak egy-egy korty - nem emberi fogyasztásra szánt - ipari vizet - mesélte Olha Andrianova, Serhii felesége, akinek férje megsérült a harcokban. Több mint 10 napja nincs híre róla.
"Valami palacsintaszerűt próbáltak készíteni úgy, hogy rizsmaradékot daráltak bele a lisztbe, egy kávédarálóval. Azovsztal lerombolt épületeinek romjai alatt találtak egy 'különleges csemegét' - egy üveg üdítőitalt - melynek cukortartalma fontos segítséget nyújtott hogy ki tudjanak tartani" - emlékezett vissza arra, hogyan próbálnak meg túlélni a katonák Hanna Naumenko, Dmitro Danilovnak, az Azov ezred egyik egységparancsnokának a menyasszonya.
A fiatal nő beszélgetés közben egyik ujjáról a másikra húzogatja az eljegyzési gyűrűjét, mintha attól félne, hogy elveszíti. Sokat fogyott az elmúlt hónapok alatt, emészti az állandóan aggódás a férfiért, akit szeret, az ő harcostársaiért, a civilekért és még az állatokért is, akiket csak a közelmúltban sikerült kimenekíteni az Azovstal acélműből.
Hanna felidézte, ahogy elsírta magát egy hangüzeneten, melyben egy kisgyerek ételt és fájdalomcsillapítót kért a vőlegényétől. A mobilján fotók vannak Dmitrórol, ahogy kitüntetést kap, vagy ahogy az Azovsztalban rekedt állatokat tartja a kezében. Fotók a szerelméről békeidőben. Az egyik közelmúltban írt üzenetváltáskor megígértette vele, hogy együtt visszatérnek Párizsba.
Az ostrom hónapjai alatt a párok keveset beszéltek a harcokról, inkább a terveikről a jövőben, miután vége lesz a háborúnak. "Mikor lehetőségünk van rá hogy beszéljünk," - mondja a 22 éves Daria, akkor általában az aktuális, Ukrajnáról szóló hírek a témáink, és én elmesélem neki, hogy mit csinálok, hogy megy a 'turnénk'. "Azt is meg szoktuk beszélni, hogy miket fogunk csinálni a jövőben, milyen terveink vannak" - tette hozzá.
"Mi vagyunk az információs háború harcosai"
A 29 éves Julija Fedosjuk, Arszenyij Fedosjuk felesége elmondta, hogy nagyon gyakran kérdezik őket az Azov ezred szélsőjobboldali mozgalmakkal való kapcsolatáról.
"Európában nagyon erős az orosz propaganda és sok ember hiszi azt, hogy az Azov katonák neonácik vagy fasiszták. Mi pedig elmondjuk a médiának, hogy az Azov ezred hivatalos része az ukrán hadseregnek, nem követtek el bűncselekményeket, háborús bűnöket" - hangsúlyozta.
"Egy több nemzetiségű ezredről van szó. Sok Azov-katona örmény, zsidó, azeri, grúz, és így tovább. Moshe Reuven Aztán ukrajnai főrabbi közbenjárt az érdekükben, levelet írt az izraeli parlamentnek, a kormánynak, hogy segítsenek egy humanitárius folyosó létrehozásában a kimenekítésre Azovsztalból. Támogatja az Azovot a zsidó közösség is" - tette hozzá.Julija, akinek egyik barátja az egyik legnagyobb - ukrán - LMBT szervezet vezetője, és ők is adakoztak az Azov javára.
Olha Andrianova azt magyarázza mindenkinek, akivel Európában találkozik, hogy most muszáj valamelyik oldalra állni, nem lehet semlegesnek maradni.
"Azt hiszem, hogy a világban most, a közelmúltban kezdték kinyitni a szemüket, és megérteni, hogy ez nem játék, nem valamiféle valóságshow...megérteni a szörnyű igazságot, és hogy népirtás történik Ukrajnában" - fogalmazott Olha.
"Ő az én fénysugaram"
Arra a kérdésre hogy ki támogatja őket a legjobban ebben a sötét időszakban, kivétel nélkül azt válaszolták, hogy a legnagyobb erőforrást a szerelmük jelenti, a férfiak, akiket meg akarnak menteni (annak ellenére, hogy a kérdés inkább civil szervezetekre, kormányokra, politikusokra vonatkozott volna - a szerk.).
Borzasztóan érzem magam attól, hogy nekem mindenem megvan, itt van karnyújtásnyira tőlem egy békés élet. Míg nekem megvan mindez, neki nincsen, és bármit megadnék, mindezt eldobnám azért, hogy vele legyek, a bombázások alatt, étel, víz és kényelem nélkül, csak mellette lehessek - mondta az Euronewsnak Katerina Prokopenko. Ő a legjobb támasz számomra ebben az életben, ezen a világon...ő az én fénysugaram, az erő, a kedvesség, az akaraterő és a lélekjelenlét megtestesítője - sorolta.El se tudom mondani, hogy mennyire nagyra értékelem ezt. Ugyanígy reagálok, támogatom minden egyes pillanatban, mellette akarok állni a végsőkig, folytatta.
"Sosem éltünk normális párkapcsolatban"
Az Euronewsnak nyilatkozó nőkben közös, hogy a szeretett férfiakkal 2014 óta nem élnek együtt, mikor azok elsők közt mentek harcolni Ukrajna keleti részére önkéntesként.
"Sosem éltünk normális párkapcsolatban, mint egy család" - idézte fel az elmúlt éveiket Katerina. "Mindig távkapcsolat volt. Az emberek mindig nagyon meglepődnek azon, hogy miként tudunk így élni. De mi mind azt szerettük volna, hogy egy igazi férfi, mint a párunk legyen mellettünk. Tudták, hogy hova mennek, tudták, hogy lehet, hogy egyirányú út lesz ez számukra - mesélte. Ahogy meghallgatják a történetünket, kezdenek megérteni minket az emberek. Itt csupa együttérző emberrel találkoztunk, semmilyen gyűlölettel nem, az leginkább online ér minket - osztotta meg tapasztalatait.
‘Nemrégiben lejárató kampány indult ellene. Olyan fotókat közöltek online, ahol egy hozzá hasonló nő látható, aki épp náci karlendítést végez. A fotókról később bebizonyították, hogy hamisak voltak, de nagyon sok erőfeszítésbe kerül ilyenkor meggyőzni a közvéleményt az igazáról.
HIRDETÉS"Szinte mindenki, akit ismerek, kész áll arra, hogy az életét adja Ukrajna szabadságáért. Hiszek a hadseregünkben, a hatóságainkban és más országok józanságában. Hiszem, hogy a demokrácia nem csak szavakból áll, a civilizált világ nem csak szavakból áll, vagy csak néhány konvencióból, hanem valódi tetteket is jelent. Meg kell állítanunk Oroszországot” – mondja Prokopenko.
A seregünk nagyon erős – folytatja. "Embereink motiváltak és szinte mindenki készen áll az önfeláldozásra, hogy Ukrajna szabad legyen. Szinte csak ilyen emberek vannak a környezetünkben".