Húsz csecsemő várja a szüleit Kijevben egy biztonságos föld alatti bunkerben. Az újszülöttek között van olyan is, aki csak néhány napja jött világra. Mindegyik gyermeket béranya szülte.
A vérszerinti szülők egy része európai, mások Latin-Amerikából vagy Kínából származnak. A háború kezdete óta eddig kevesen jöttek el a gyermekükért.
A picikről az egészégügyi személyzet tagjai gondoskodnak. Vannak olyan ápolók, akik az orosz invázió kezdete óta nem mentek haza. A csecsemők állandó gondozást igényelnek, és mivel sok ápoló nem tud visszatérni a most harctérré vált otthonaikba, ott alszanak és dolgoznak.
Olyan Kijev környéki városokból érkeznek, mint Bucha vagy Irpin, ahol az ukránok napok óta ellen tudnak állni az orosz offenzívának.
Ők maguk is anyák, bármennyire is szeretnének a saját családjuk és gyermekeik közelében lenni, túlságosan félnek ingázni. Nem merik megkockáztatni, hogy hazamennek, és nem tudnak többé munkába járni.
Néhány esetben a gyermekeik már nincsenek is otthon, mert most a frontvonalon harcolnak.
Ljudmila Jáscsenko ápolónő 30 és 22 éves fiai most a hazájuk szabadságáért küzdenek.
A sok napos megszakítás nélküli munkától kimerülten elmondta, hogy csak néhány órát tud aludni, és még kevesebbet friss levegőn lenni, mivel nem mer túl sokáig a szabadban maradni.
Jáscsenko nem árult el számadatokat arról, hogy eddig hány szülő jött el a gyermekéért, hány csecsemő várakozik, és hány béranyag fog megszülni a közeljövőben.
Gyermekorvos jár ellenőrizni a babák egészségi állapotát. Egyelőre van elég étel és minden, amire a csecsemőknek szükségük van.
Az ápolók mindent megtesznek azért, hogy csendes és nyugodt környezetet biztosítsanak a törékeny új életeknek.
Csak remélni tudják, hogy ez nem tart túl sokáig.
Reménykednek és várják, hogy jöjjenek a szülők, ahogyan a többi terhes béranya is várja, hogy megszülessenek a babák, és hogy a háború hamarosan véget érjen.
