Az Európai Bizottság azt várja a tagállamoktól, hogy az ukrán menekültek számára is tegyék elérhetővé az EU által finanszírozott gyermekvédelmi programokat.
Egy uniós program a társadalmilag kirekesztetett vagy szegénységben élő gyerekek lehetőségein akar javítani. Az EU ad rá forrásokat, de a tagállamoknak kellett kidolgozni a nemzeti cselekvési terveket, hogy bemutassák, hogyan akarják ezeket a magasztos célokat átültetni a gyakorlatba. Erről szólt a Real Economy legutóbbi adása.
Négyből egy Európában élő gyermek van kitéve szegénységnek és társadalmi kirekesztésnek. Ők nagyobb eséllyel kopnak ki az iskolából, és kisebb esélyük van jó állást találni, ez pedig azt jelenti, hogy valószínűleg az ő gyerekeik is szegénységben nőnek fel.
Az EU Európai Gyermekgarancia programja meg akarja szakítani ezt a láncolatot, a Gyermekellátás Szociális Jogainak Európai Pillére és a gyermekek támogatása által. A 2021 márciusában elindított program minden gyermek számára biztosítja az ingyenes oktatáshoz, egészséges iskolai étkezéshez, egészségügyi ellátáshoz és tisztességes lakhatáshoz való hozzáférést.
Egy évvel az indulása után az uniós tagállamoknak be kellett mutatniuk az Európai Bizottságnak a saját nemzeti akciótervüket arról, hogyan ültetik a gyakorlatba a Gyermekgaranciát. A folyamat állásáról kétévente kell beszámolniuk.
Mi az a Gyermekgarancia?
A Gyermekgarancia az Európai Bizottság kezdeményezése, melynek célja, hogy az uniós tagállamokban élő, legkiszolgáltatottabb helyzetben lévő gyerekeknek biztosítson egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, gyermekgondozáshoz, megfelelő lakhatáshoz és egészséges táplálkozáshoz szükséges hozzáférést, végső soron a gyermekjogok fokozatos érvényesülésének biztosítása Európában.
A Gyermekgarancia gyakorlata az ukrán menekültek megsegítésére
Az ENSZ számításai szerint másodpercenként egy gyermek válik Ukrajnában háborús menekültté. Az orosz invázió kezdete óta már több mint 3 millióan menekültek el az országból, ennek a fele gyerek.
Az EU tagállamok felé elvárás, hogy Gyermekgarancia gyakorlati alkalmazására kitalált nemzeti akciótervek figyelembe vegyék az ukrán menekültválság hatását is.
„Minden háborúban a gyerekek fizetik a legnagyobb árat,” mondta a Real Economy adásában Jana Haisworth, az Eurochild nevű, elesett gyermekek felkarolásával foglalkozó szervezeti hálózat igazgatója. „Jelenleg nagyon nehéz felfogni a veszteség mértékét. Nyilvánvalóan a legfontosabb az életük, a humanitárius folyosók, hogy biztonságba kerüljenek. A tagállamoknak kétségtelenül reagálniuk kell, és nagyon szeretnénk, hogy a nemzeti cselekvési tervek figyelembe vegyék ezt az új kihívást, és biztosítsák, hogy az általuk létrehozott szolgáltatások az Ukrajnából érkező új menekültek számára is nyitottak lesznek.”
Gyermekgarancia és a roma közösségek
A Gyermekgarancia egyik fő célkitűzése a roma gyerekek társadalmi integrációja. Európában a roma gyerekek a legveszélyeztetettebbek között vannak: 85%-uk van kitéve szegénységnek, míg a többi európai gyereknél ez az arány 24%. Ez ellen az egyik megoldás az oktatás arányának növelése és a hozzáférés biztosítása.
Fanny Gauret, az Euronews újságírója Horvátországba, Muraközbe utazott, ahol az ország roma közösségének nagy része él. Itt a gyerekek több mint 90%-ának bizonytalan a jövőképe.
Az Európai Bizottság az UNICEF együttműködésében 7 országban kezdett kísérleti programokba, hogy beépítsék a Gyermekgaranciát a gyakorlatba.
Az egyik ilyen program roma családoknak segít, hogy a gyermekeiket bent tartsák az oktatási rendszerben.
Fanny a zrínyifalvai roma telepen élő anyukákkal beszélt, akik részt vettek a programban.
Snježana Oršuš a közelben vesz részt egy képzésen, ahol a gyerekeivel való jobb kommunikációt tanulja. Emellett gyermekpszichológiát is tanul, azt, hogyan alakítson ki kiegyensúlyozott kapcsolatot a gyerekeivel, és hogyan alakítson ki pozitív rutinokat számukra.
„Látom a változást. Amikor a gyerekeim a képzésen vannak, játszanak, rajzolnak, minden megvan, amire szükségük van. Amikor hazajövünk, azt kérik, hogy itt is csináljuk ugyanazt, és ezt is tesszük. Amikor gyerek voltam, a szüleim folyton veszekedtek, én pedig elhatároztam, hogy az én gyerekeim soha nem lesznek szemtanúi ilyennek, és gondoskodom róluk, hogy tudjanak iskolába járni, és mindig tiszták legyenek,” fogalmazott Snježana.
A kísérleti program a 3 és 6 év közötti gyerekeknek is informális oktatást és játékteret biztosít. Bojana, aki romani nyelven beszél a gyerekeivel, nagyon szeret ide jönni.
„Őket is elhozom a képzésre, így a gyerekek tudnak szocializálódni, beszélgetni, horvátul tanulni, mert ha elkezdik az iskolát, így könnyebb lesz nekik. Szeretném, ha a gyerekeim megkapnák azt, amit én nem kaptam, befejeznék az iskolát, és lenne állásuk,” mondta az egyik résztvevő édesanya, Bojana Ignac.
Bár Horvátországban legalább egy évig kötelező az iskola előtti oktatás, a roma gyerekeknek csak a 30 százaléka jár óvodába, szemben a többi horvát gyerek 80 százalékával.
Fanny Gauret találkozott a program koordinátorával, Andrea Krznarral is, aki a kezdeményezés céljairól beszélt:
„Megerősítjük a szülők képességeit, hogy jobb lehetőségeket teremtsenek a gyerekeiknek, hogy jobban kommunikáljanak velük. Sok szülő gondolja, hogy a gyerekei még túl kicsik ahhoz, hogy beírassák őket az óvodába, mert úgyis mindig van otthon valaki, aki vigyáz rájuk, vagy mert drága a szolgáltatás, pedig nagy részét az állam finanszírozza, talán sok szülő nincs is ezzel tisztában.”
Az Európai Unió sok hasonló, gyerekeknek szánt programot finanszíroz, főként az Európai Szociális Alap Plusz által.
A Gyermekgarancia megvalósításának egyik módja az Európai Szociális Alap Plusz forrásainak felhasználása. Azoknak az országoknak, ahol a legmagasabb a gyermekszegénység, a kapott források legalább 5%-át ennek kezelésére kell fordítaniuk.
Benjamin Ignac, egy Berlinben élő politikai elemző hangsúlyozza az oktatás és a pozitív, támogató otthoni környezet jelentőségét. Benjamin egy, a zrínyifalvaihoz hasonló roma telepen nőtt fel. Családja, tanárai és az ösztöndíjak támogatásának köszönhetően, Benjamin az Egyesült Államokban, és az Oxfordon is tanult.
„Nagy szerencsém volt, hogy a szüleim és a bátyám megtanítottak írni, olvasni, számolni. Látva, hogy általánosságban hogyan kezeli a társadalom a roma közösséget, rájöttem, hogy az oktatás és az anyagi szabadság az egyetlen reményem, hogy kitörjek a rendszerből. Óriási hatással volt az életemre, amikor a tanáraim segítettek meghozni a döntéseimet. Az iskolaigazgatóknak és a tanároknak nagy felelősségük van ebben,” mesélte az Euronews-nak.
Egy év telt el a Gyermekgarancia elindítása óta: hol tartunk?
Az uniós tagállamoknak 2022 márciusában kellett benyújtaniuk az Európai Bizottsághoz a nemzeti akciótervüket, hogy hogyan ültetik át a gyakorlatba a Gyermekgarancia vállalásait.
Az Euronews megkérdezte az Eurochild nevű szervezet vezetőjét, Jana Hainsworth-t, hogy mennyire elégedett a nemzeti kormányok által benyújtott tervekkel:
„Nagyon fontos mérföldkő. A nemzeti akciótervek továbbra is érkeznek. Néhány ambiciózus, mások egyáltalán nem azok. A gyermekgarancia nem maradhat egy papírra vetett vállalás. Működni akarjuk látni ezeket a nemzeti akcióterveket, rendszeresen frissített és áttekintett dokumentumokkal. Ez együttműködést igényel a különböző minisztériumoktól, amelyeknek kiterjed erre a felelőssége, és szükség lesz az emberek bevonására is, akiket közvetlenül érintenek az intézkedések. Tehát látni szeretnénk a civil szervezetek, közösségek, családok, és a szolgáltatásban résztvevő gyerekek bevonását.”