Európában növekszik az egyenlőtlenség, mert a felső 20 százalék ötször annyit keres, mint az alsó 20 százalék.
Tudta, hogy az egyenlőtlenség nő, mert a felső 20 százalék ötször annyit keres Európában, mint az alsó 20 százalék?
Tudjuk, hogy az egyenlőtlenséget az okozza, hogy a bevételek gyorsabban nőnek a felső rétegben, és az átlagnál lassabban nőnek az alsó rétegben. És ez utóbbi, vagyis az alsó réteg lassú növekedése az a legfőbb kérdés, amivel Európának szembe kell néznie a pénzügyi válság óta.
Mára ennek a hatása leginkább olyan országokban érződik, mint Romániai és Portugália, de szintén érezteti a hatását Olaszországban, sőt még Németországban is. Tehát Európa a bérezési egyenlőtlenségek földje.
Az Európában 2013 óta létrehozott munkahelyeken csaknem 3 millió állást teremtettek a jól fizetett kategóriában, mintegy 800 ezer munkahelyet az átlagos kategóriában, de csaknem másfél millió állást az alacsony fizetési rétegben.
Ezt a trendet látjuk egész Európában Ausztriától Csehországig, Hollandiában, de még Litvániában is, ahonnan a fiatalok más országokba távoznak, ahol jobb jövedelmet biztosíthatnak nekik.
Munkatársunk Lettországba utazott, hogy megnézze, mit tesznek azért, hogy növeljék a béreket, és otthon tartsák a fiatalokat
Néhány fiatal Rigában úgy dönt, hogy saját országában épít karriert. A választás nem mindig nyilvánvaló, mert Lettországban a bérek alacsonyak. A 4 euró harmadannyi, mint az átlagos órabér az EU-ban. A jövedelmi egenlőtlenség itt nagyobb, mint az Unió többi részén. Ezért a fiatalok apránként távoznak az országból, hogy jobb lehetőséget találjanak máshol.
Januárban a lett kormány havi 430 euróra emelte a minibálbért. Így próbálják segíteni a legalsó rétegben élők jövedelmi kilátásait. Lettország egy erősen megosztott ország.
- Vegyük például a GDP-t! Ez Rigában elérné ugyanazt a szintet, mint az angliai átlag. Ha a keleti régiót vesszük, alig négy órányi autózásra innen, a GDP szintje olyan, mint Dél-Afrikában. A munkanélküliség Rigában mintegy 4-5%, Latgalliában pedig 18,5% körül van. A munkalehetőség, a karrierlehetőség és a jövedelemszint Lettországban sokkal alcsonyabb annál, mint amit az olyan országokban tapasztalunk, mint például Nagy-Britannia, Németország és Franciaország. Öregedő társadalom él itt Lettországban - mondta Vjaceslavs Dombrovskisa, a Certus Policy elnöke.
Azért, hogy az ifjúságot maradásra bírják, az ország az oktatásra fordít nagy figyelmet. Ennek hatásai az álláslehetőségekre és a keresetre erősebb Lettországban, mint sok más uniós tagországban. Ezért fontos a lakosság felzárkóztatása, különösen olyan ígéretes ágazatokban, mint az információ és kommunikáció technológia.
- Ez egy növekvő iparág, a kormány azért fektet be, mert a játékszabályok - kereskedelmi szabályok, adótörvények - versenyképesek, versenyképesebbek, mint a célpiacainkon, így könnyebben tudunk itt versenyezni. Egy olyan infokommunikációs cég kilátásai, mint a miénk, itt Lettországban 100%-ig pozitívak - hangsúlyozta Janis Rocens, elnök, SWH SETS.
A magasabb jövedelmek, a jobb karrierlehetőségek, sőt még az u.n. Diaszpóra minisztérium is megakadályozhatja a fiatalok távozását - Lettország igyekszik olyan tartós megoldásokat találni, amelyek jobb jövőt kínálnak a fiataloknak, és megóvják a lakosságot a megdöbbentő hanyatlástól.
Vajon hogyan tudják ezt megtenni az országok? Ennek jártunk utána Brüsszelben, ahol az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkárával beszélgetett munkatársunk:
Maithreyi Seetharaman, Euronews:
- Egy olyan témáról beszélgetünk, ami nagy kihívást jelent: az egyenlőtlenségről, amit ön is tapasztal.
Luca Vicentini:
- Rögtön szembesültem ezzel a problémával, amint az Európai Szakszervezeti Szövetség főtitkárának választottak 2015-ben. Az én utam is jól szimbolizálja az egyenlőség problematikáját. Nekem is el kelett jutnom az egyenlőségig, hogy megkaphassam a társadalombiztosítási kártyát Belgiumban, ami nem egy olyan dolog, amit bárki megkaphat és használhat. És így ez is egyfajta szimbóluma annak a hosszú útnak, amit meg kell tennünk az egyenlőségig, még az olyan fejlett országokban is mint Belgium, a szociális védelem és a társadalmi jogok tekintetében.
Maithreyi Seetharaman, Euronews:
- Az egyenlőtlenség hatással van az országok fejlődésére?
Luca Vicentini:
- Egyértelműen. Ez csökkenti a termelékenységet és a versenyképességet, úgy értem, nem teszi hatékonnyá a munkaerőpiacot sajnos. Az állami költségvetésnek sok pénzt kell elköltenie, úgy értem, hogy olyan bizonytalan munkavállalókat támogasson, akik nem tudnak nyugdíjat kapni pályafutásuk végén, nem kaphatnak munkanélküli segélyt, olyan szegény körülmények között élnek a családjukkal, hogy állami támogatást kell nekik nyújtani. Így ez elviszi a rendelkezésre álló forrásokat a beruházásoktól. Tehát végül ez egy ördögi kör lesz, amely elpusztítja a gazdaság növekedési potenciálját.
Maithreyi Seetharaman, Euronews:
- Gondolja, hogy a probléma az, hogy úgy tűnik, gyengülnek a kollektív tárgyalások Európában?
Luca Vicentini:
- A probléma nem az, hogy a szakszervezetek nem erősebbek. A probléma az, hogy a kollektív tárgyalási rendszert megtámadták a megszorító intézkedések és a válság idején. A kollektív tárgyalások leépítése vezetett ahhoz, hogy meggyengültek a szakszervezetek, valamint a munkáltatói szövetségek. És amikor a társadalmi partnerek gyengék, akkor nehéz kezelni a gazdasági fejlődést oly módon, hogy csökkentsük az egyenlőtlenségeket is.
Maithreyi Seetharaman, Euronews:
- Mit gondol Ön mint a szakszervezetek vezetője Európában, összehasonlítva világviszonylatban, a globalizáció természeténél fogva nyomást gyakorol a bérekre?
Luca Vicentini:
- Ha megnézzük egy vállalat termelési- és exportköltségeit, a bér rész nagyon alacsony, 5-15% - minden más a beruházás. Különösen igaz ez a technológiai innovációra, a digitalizációra. Ezek azok az összetevők, amelyek a különbséget jelentik a globális versenyben. Az export a kép egyik fele, a másik fele a belső fogyasztás, a hazai kereslet. Ha növeljük a béreket a termelékenységnek megfelelően, növeljük az exportot. Ugyanakkor növeljük a belső keresletet is, és így igazán fenntarthatóvá tesszük a gazdasági növekedési modellünket hosszú távon. Ha a társadalmi partnerek részei a nagy képnek, akkor a megoldás részeivé is válnak. Ha ezt megértjük, akkor visszanyerhetjük az Európai Unióba vetett bizalmat.