Vajon milyen kihívásokat jelent a britek uniós kilépése az ír-északír határ közelében élőknek? Mit remélnek és mitől tartanak?
HIRDETÉSÍrország és Észak-Írország között több határátkelő van, mint az Európai Unió teljes keleti szárnyán. Több száz köz- és vízi út, olyan utak is, melyek oda-vissza kanyarognak a két ország között és csak az útfestések színéből lehet megmondani, éppen melyikben is vagyunk.
Az 1998-ban aláírt Nagypénteki Békemegállapodás részben azért volt olyan sikeres, mert megszüntette az ír probléma évei alatt a határra épített infrastruktúrát. Akkoriban rengeteg út volt lezárva, katonai ellenőrzőpontok voltak, az áruk és az emberek nem mozoghattak szabadon. Az elmúlt két évtizedben mindez megváltozott.
Egyelőre semmi jele a határnak a két ország között, természetesen határellenőrzés sincs. Mindez a következő pár hétben megváltozhat attól függően, hogyan zajlik a brexit. Az itteniek aggódnak is.
Van miért, hiszen egy januári forgalmas szombat este egy köztársaságpárti csoport ott hagyott egy autót Londonderry közepén. Néhány tinédzser éppen arra sétált. Pillanatokkal később felrobbant az autóba rejtett bomba. Senki sem sebesült meg, de a közösséget sokkolta az eset.
Peter Sheridan volt rendőrtiszt 34 évig szolgált. Ennek nagy részét a határon a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni harc jegyében.
„Az első határátkelő létrehozásakor megtámadták a határőröket. Jöttek a rendőrök, akik védeni kezdték az átkelőt és a határőröket. Aztán megtámadták a rendőröket, mire jött a katonaság megvédeni a rendőröket. Majd megtámadták a hadsereget, akik erre védvonalakat kezdtek kiépíteni. Nem ez volt az alapszándék, de ez lett az akaratlan következmény a biztonság érdekében. Ha az ember engedi az erőszakot és az ellenállást, akkor újraszerveződnek és egyre erősebbek lesznek. Nyilván ez eltart egy ideig, nem pár nap alatt történik, és nyilván a rendőrség figyeli és megpróbálja megelőzni ezeket a kezdeményezéseket, de én csak a hely történelméből tudok kiindulni” - mondta a nyugállományú rendőrként a Cooperation Ireland nevű jótékonysági szervezet ügyvezetőjeként dolgozó volt rendőr.
Tara és Conor, a belfasti Queen's University két 21 éves hallgatója azt hitte, ezekről a történelmi feszültségeket már csak a könyvekből ismeri meg. Most aggódnak, hogy a saját szemükkel láthatják majd az utcán.
„A békefolyamat és a Nagypénteki Megállapodás nagyon egyedi és érzékeny megoldás volt. Úgy gondolom, hogy bármi, ami kicsit is elbillenti az egyensúlyát, megállíthatatlan zuhanásba taszíthatja az egészet" - vélekedett Tara Ni Chonghaile.
„A fizikai határ megjelenése feldühítene, de természetesen nem fordulnék erőszakhoz. A düh ugyanakkor ott van az emberekben, és ha jön egy megállapodás nélküli brexit, amit a gazdaság is megérez, akkor sok elégedetlen fiatal lesz itt. Különösen a határ közeli területeken, amelyeket az egymást követő kormányok mind magukra hagytak. Nem lesz mivel elfoglalni magukat, márpedig ilyenkor könnyen beszippantja az embert az ír szabadságharc vagy Ulster megvédésének romantikus jelszava" - mondta Conor McArdle.
Az itt élők csakúgy, mint az Egyesült Királyság többi lakója arra várnak, hogy kiderüljön, miként szavaznak a képviselők jövő héten a parlamentben. Az ír-északír határ közelében a tét most minden korábbinál nagyobbnak tűnik.