A terrorizmusnak a demokráciára jelentett fenyegetéséről rendezett párizsi konferencián Francois Hollande kifejtette: a közbiztonságra hivatkozva Franciaország nem engedhet a jogállamiságból, és nem k
HIRDETÉSA terrorizmusnak a demokráciára jelentett fenyegetéséről rendezett párizsi konferencián Francois Hollande kifejtette: a közbiztonságra hivatkozva Franciaország nem engedhet a jogállamiságból, és nem korlátozhatja a szabadságjogokat.
- Ez egy újfajta háború. Globális kihívást jelent a demokráciák számára. És ez az, amiért Franciaország elkötelezte magát innen messze. Azzal, hogy katonáink külföldön harcolnak, minket védenek, hiszen a fenyegetés és a gyilkosok is ugyanazok Irakban, Maliban, Szíriában és itthon egyaránt.
Hollande kihangsúlyozta, hogy Franciaország háborúban áll, egy olyan háborúban, amelyet meg kell nyernie. Anélkül, hogy meggyengülne, és feladná azt, ami az ország lényege.
- Manuel Valls kormányával együtt és egyidőben mindent megteszek, hogy megvédjem a franciákat. De tartozom nekik az igazsággal is. Valós a fenyegetés és nem lesz vége egyhamar.
Így tehát úgy kell garantálnunk a biztonságot, hogy soha ne mondjunk le arról, hogy úgy éljünk, ahogy akarunk, ahogy mi felfogjuk az életet, mert ez az, ami lényeges. A terroristák nem egy, hanem két kihívás elé állítanak minket: legyőzni őket, mégis önmagunknak maradni.
A nyarat követően, amelyet a nizzai terrortámadás utáni sokk és a burkini körüli viták jellemeztek, Hollande kifejtette, mit gondol az iszlám vallás és a franciák együttéléséről. Szerinte az iszlámnak alkalmazkodnia kell és a köztársaság ugyanezt teszi majd.
- Az iszlám vajon képes alkalmazkodni a szekularizmushoz? Az én válaszom, hogy igen.
A szekularizáció elvében semmi nem áll szemben az iszlám gyakorlásával Franciaországban, ha az tiszteletben tartja a törvényt. Sikerülnie kell a franciaországi iszlám felépítésének.
Az üzenete világos: le kell győzni a terrorizmust, ugyanakkor nem szabad feladni a francia értékeket sem. Azt is kihangsúlyozta, hogy veszélyes megkérdőjelezni, a változó viszonyok közepette megmarad-e a Franciaország, amit mindenki ismer.
- A mi identitásunk a történelmünk, a kultúránk, az értékeink, az életmódunk. Mindez nem egy állókép, nem fagyott meg az időben. Az identitás folyamatos mozgás. Ez az, amiért Franciaország több mint identitás: egy idea. Ha Franciaország kételkedik magában, akkor megáll, összezsugorodik és bezárkózik.