Jemenben az elmúlt hónapokban a végletekig kiéleződött a szunnita-síita feszültség. A síita húszik előrenyomulásával azonban a konfliktus egészen új
HIRDETÉSJemenben az elmúlt hónapokban a végletekig kiéleződött a szunnita-síita feszültség. A síita húszik előrenyomulásával azonban a konfliktus egészen új fázisába lépett, miután az Iránt a húszik támogatásával vádoló Szaúd-Arábia kilenc másik szunnita országgal összefogva, az Arab Liga jóváhagyását megszerezve március 26-án légi csapásokat kezdett a szomszédos országban, amellyel közös határán falat is kiépít.
Komoly az esélye, hogy Jemen egy olyan csatatérré alakul, ahol Szaúd-Arábia és Irán feszül egymásnak a különböző helyi szereplőkön keresztül, miközben az al-Kaida után az Iszlám Állam is megvetette már a lábát az országban.
Kik azok a húszik?
A húszik közé olyan milíciák és törzsek tartoznak, melyek a zaidita irányzatot követik az iszlámon belül. Ennek hívei a 24 és fél milliós lakosság nagyjából ötödét teszik ki. Az elmúlt években a húszik vezetői többször is úgy döntöttek, hogy fegyverrel próbálnak nyomást gyakorolni a jemeni vezetésre, és a harcokkal végül az ország 22 tartománya közül legalább 9-ben szereztek befolyást. A nevüket Huszein Badr al-Din al-Húsziról kapták, aki a csoport első felkelését vezette még 2004-ben.
A húszik eredetileg nagyobb autonómiát követeltek az északi Szaada tartománynak, valamint meg akarták védeni a zaidita vallási és kulturális hagyományokat a többségi szunnitákkal szemben.
Az ellentét nem újkeletű
A 2011-es Arab Tavasz végül elsöpörte az akkori elnök, Ali Abdalláh Szálehet. A hatalmat addigi helyettese, Abdrabbu Manszúr Hádi vette át, akit aztán 2012-ben egyedüli jelöltként hivatalosan is megválasztottak elnöknek. A polgárháborúban a húszik is megszilárdították hatalmukat az északi tartományokban, a jemeni vezetés pedig kiegyezett velük, hogy a katonái az ország déli területein egyre erősödő, de egyébként szintén szunnita jemeni al-Kaida ellen forduljanak. A korábbi évtizedek harcaiban megedződött, és az al-Kaida ellen szintén harcoló húszik júliusban indultak meg újra, miután a kormány megvont tőlük néhány addig meglévő kedvezményt.
A húszik valójában már tavaly szeptemberben átvehették volna az ország irányítását, de elsősorban tárgyalási pozícióik javítását célozták új alkotmány kidolgozása során.
Szaúd-Arábia közbelép
Január végén a húszik elfoglalták a fővárost. Az elnök sokáig saját rezidenciájának foglya volt Szanaában, majd a déli Áden kikötővárosba menekült, ahol állítólag szaúdi támogatással egy 20 ezer fős milíciát próbált megszervezni az ellentámadáshoz. Végül a húszi harcosok közeledésével onnan is menekülnie kellett, ezért az Öböl-menti országok segítségét kérte, Szaúd-Arábia pedig szerdán bejelentette, hogy a fővárosukban, Rijádban van.
A szaúdiak – kilenc másik szunita arab országgal koalícióra lépve, állítólag Hádi elnök kérésére – megkezdték a húszik állásai elleni légicsapásokat. Emellett támadtak olyan katonai bázisokat is, amik a Száleh volt elnökhöz hű erők kezén maradtak. Ez azért lényeges, mert Szálehet többen azzal vádolják, hogy a háttérből támogatja a húszikat, hogy aztán az egyre bizonytalanabb helyzetben fia kerülhessen hatalomra Jemenben.
Az Egyesült Államok is nyugtázta az akciót, logisztikai és hírszerzési támogatást nyújt ahhoz.
A szaúdiak mostani lépését részben az indokolhatta, hogy a húszik mostanra értek el az olajban gazdag Mareb és legfőképpen Áden közelébe, ahonnan viszont megszerezhették volna az irányítást a Vörös-tenger bejáratát jelző szoros felett is, amin évente húszezer hajó halad át.
A húszik figyelmeztettek, hogy szélesebb közel-keleti háborút kockáztatnak a szaúdiak, több támogatójuk pedig azt sürgette, hogy a határon átlépve rohamozzák meg Szaúd-Arábiát, valamint vonják blokád alá a Vörös-tengeri szorost.
A tűz bármikor tovább terjedhet
Régóta a síita erőközpontot, Iránt sejtik a húszik mögött, és a perzsa állam aktivitása lehetett a valódi ok Szaúd-Arábia beavatkozásában. A két rivális középhatalom egymást vádolja a szektariánus feszültségek kiélezésével.
Az iráni támogatást a húszik hivatalosan tagadják, de több tény is a szaúdi vádat erősíti
Bonyolítja a képet Törökország, mely is azzal vádolta meg Iránt, hogy befolyását ki akarja terjeszteni az egész régióra, Recep Tayyip Erdogan elnök támogatásáról biztosította a szaúdi beavatkozást, ami szerinte csak jelzi, hogy elfogyott a türelmük.
Turkey's siding with Saudis in Yemen crisis further sours Iran ties #Turkey#Yemenhttp://t.co/sivkK74kjfpic.twitter.com/xtn03xdwDm
— Middle East Eye (@MiddleEastEye) 30 Mars 2015
Ha az egyik oldalon felsorakoznak a szunnita arab országok Szaúd-Arábia vezetésével, a másikon pedig Irán és a síita mozgalmak, akkor a konfliktus még a mostanihoz képest is tovább gyűrűzhet, Jemenből pedig egy deklarált szunnita-síita csatatér válhat.
A terrorszervezetek lubickolhatnak a zavarosban
A párizsi támadásokat az al-Kaida legveszélyesebb, jemeni ága vállalta magára, ami az Arab Tavasz idején több kiképzőtábort is fel tudott állítani az országban. Azóta ugyan több területen visszaszorult, de igazán meggyengíteni nem tudták. A március 20-án több jemeni mecset ellen elkövetett, 140 áldozattal járó terrortámadással pedig az Iszlám Állam jemeni ága is bemutatkozott.
Mi végre a síita-szunnita ellenségeskedés
A két felekezet vallásgyakorlása között kisebb a különbség, mint a katolikusok és a reformátusok között, ennek ellenére 1400 éve vannak rosszban.
A szunnita puritanizmus a világi irányítókat nem övezi fel szakrális vonásokkal, míg a síitáknál az imámok vallásos karizmában tündöklő szent emberekként jelennek meg.
A felekezeti ellentétek feléledésével a közös iszlám-tudat is egyre gyengül az emberekben; a Pew Research iszlámról szóló felmérése szerint sok szunnita már nem is tartja muszlimnak a síitákat.
HIRDETÉSA megoldáshoz persze az az információ sem visz közelebb, hogy az összes iszlám államban van kisebb-nagyobb síita minoritás – még Szaúd-Arábiában is tíz százalék az arányuk – és persze viszont.