rendkívüli hír

rendkívüli hír

Egy film a zsidó-palesztin megbékélésért

Éppen ezt olvassa:

Egy film a zsidó-palesztin megbékélésért

Egy film a zsidó-palesztin megbékélésért
Betűméret Aa Aa

Az izraeli rendező, Amos Gitaï új filmje, az “Ana Arabia” vagyis “Én, az arab” egy
holokauszt-túlélő igaz történetét meséli el.

A második világháború után egy Izraelbe érkező zsidó nő hozzámegy egy arab férfihoz, és áttér az iszlám vallásra.

Egy fiatal újságírónő napjainkban ered az ő és családja történetének nyomába, a filmben rajta keresztül bontakozik ki életük egy elfeledett településen Izraelben, Jaffa közelében.

A vágás nélküli 85 perces film az izraeli-palesztin harcok közepette kerül a mozikba, így különösen aktuális. A mű a két nép közötti békéért száll síkra, és segít jobban megérteni, milyen szálak kötik össze a zsidókat és az arabokat.

Amos Gitaï már csaknem 80 filmet alkotott mintegy 40 év alatt, többségükben dokumentumfilmeket. De művei közé számít több videóinstalláció, színházi rendezés és könyv is.

Beszélgetés a rendezővel

Euronews: – Amos Gitait köszöntjük az Euronews-on. Miközben az izraeli-palesztin konfliktus legvéresebb harcai zajlanak a Gázai övezetben, az ön filmje, az Ana Arabia a zsidók és arabok békés egymás mellett élésének lehetőségét vázolja fel a Szentföldön. A filmesek, az írók, és a művészek az utolsó bástyák a szélsőséges irányzatokkal szemben?

Amos Gitai: – Hiszek benne, hogy nemcsak lövedékekkel lehet bombázni, hanem filmekkel, képekkel, irodalommal, és a mozi képes hidat építeni, megteremteni a párbeszédet. Fel kell vennünk a küzdelmet a régiót övező reménytelenség ellen. A filmben egy kisközösséget látunk, amelyben zsidók és arabok, nők és férfiak képesek egymás mellett élni.

Euronews: – A filmje technikailag nagyon igényes, a rázkódást kiküszöbölő sztedikamerával készült, látható vágások vagy szünetek nélkül. Mintha a filmes metafórája lenne annak, hogy nem vágja ketté a lakosságot zsidókra és arabokra. Szándékos volt ez?

Amos Gitai: – Mint itt élő, nem akarok semmilyen válaszfalat zsidók és arabok közé. Ezt igyekeztem filmes nyelven megfogalmazni. Úgyhogy vágás nélkül készült el a 81 perces mű. A karakterek megjelenési sorrendje, emlékeik és mostani tapasztalataik kapcsolatot teremtenek valamennyi szereplő között.

Euronews: – Izraelben mutatták be a filmjét néhány hónappal ezelőtt. Milyen fogadtatása volt?

Amos Gitai: – Nyilván sokkal könnyebb a háború képeit mutatni, hogyha a béke fontosságáról akarunk szólni. Egyáltalán nem népszerű téma, az emberek nem mernek erről beszélni. Pedig szükséges. Persze azért akadnak izraeliek, akik gratulálnak a filmhez. Mások szerint nem jogos kiindulni abból, hogy a zsidókat és az arabokat nem hagyják egymás mellett élni.

Euronews: – A háború képeit láthatjuk a médiában és a közösségi oldalakon is. A képek gyors terjedése miatt nem mindig megbízhatóak a források. Ez gerjeszti az erőszakot és a haragot?

Amos Gitai: – Gyakran nézem a képeket az Euronews No comment rovatában. Szerintem remek, hogy a képsorokat nézve az emberek elgondolkodhatnak a látottakon, és maguknak kell magyarázatot keresni, mielőtt elkezdődne a következő hírblokk. Mindig akadnak olyan képsorok, amik azt az illúziót keltik, mintha egyértelmű lenne, amit látunk, de rendszerint kiderül, hogy nem. Szerintem minket, a Közel-Keleten élőket is gyakran a háború eszközeként használnak a képeken keresztül. Ebből a megközelítésből viszont egy képsor sem tiszta a térségünkről.

Euronews: – Almos Gitainak köszönjük a beszélgetést. Reméljük, a velencei fesztiválra is nevezett filmje, az Ana Arabia segíti megértenük a zsidók és az arabok közötti szálakat.