HIRDETÉSPár nappal az Irán és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség közti újabb találkozó előtt Amano Jukija, a szervezet főigazgatója Brüsszelbe érkezett. Az Euronewsnak a folyamat kihívásairól és nehézségeiről beszélt.
Efi Koutsokosta, Euronews:
Történelmi megegyezés született Irán és a nagyhatalmak között. Irán megkezdte atomprogramjának legvitatottabb elemeit leállítani, válaszul a Nyugat beleegyezett néhány szankció megszüntetésébe. Mit gondol erről? Tartható ez az egyezség?
Amano Jukija:
Különböző tárgyalások voltak Iránnal különböző utakon, de mindenképp produktív és bíztató elmozdulás történt, mióta Rohani elnök hivatalba lépett. Hiszek abban, hogy ez jó irány, de még sokkal többet kell tenni.
Mik az elvárásai?
Irán és a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség kiadott egy közös nyilatkozatot az együttműködés keretéről, amely hat praktikus lépésből áll. Abban is megegyeztünk, hogy ezt a hat lépést három hónapon belül végre kell hajtani, azaz február elejéig. A könnyebb témákkal kezdtük, de fokozatosan továbbmegyünk a nehezebbek felé. Lépésről-lépésre haladunk.
Mit gondol, mi késztetheti valóban Iránt arra, hogy feladja nukleáris törekvéseit?
A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség célja nem az, hogy föladják vagy folytassák. A célunk az, hogy hiteles biztosítékot kapjunk arra, hogy az összes ilyen tevékenység békés célú marad Iránban.
Az amerikai elnök 2013 márciusában azt nyilatkozta az izraeli televíziónak, hogy – idézem: “több mint egy évre van ahhoz szüksége Iránnak, hogy atomfegyvert fejlesszen ki”. Még ha ellenőrzik is az uránium mennyiségét, hogyan lehetnek biztosak abban, hogy tisztában vannak azokkal a képességekkel és ismeretekkel, amelyeket megszereztek az évtizedek óta a nukleáris programban részt vevő tudósok?
*A mi szervezetünk a tevékenységek békés jellegét ellenőrzi, és mi nem foglalkozunk katonai kilátásokkal.
Közvetlenül válaszolni erre a kérdésre nehéz. De hadd mondjam a következőt! Az Ügynökség megduplázta erőfeszítéseit, hogy ellenőrizze, és figyelemmel kísérje Irán tevékenységét. Ez azt jelenti, hogy nagyon gyorsan képes észlelni bármilyen fejlesztést. És a korai felismerés arra van, hogy megakadályozza, hogy a dolgok más irányba forduljanak.*
És mi a helyzet az elmúlt évtizedek fejlesztéseivel?
Minthogy nincs hozzáférésünk az esetleges be nem jelentett tevékenységekhez, ha egyáltalán vannak ilyenek, nem tudjuk pontosan megmondani, hogy mi történik. Ez itt a probléma. Ezért kértük Iránt a NAÜ-vel való további együttműködésre. Most folynak ezek a megbeszélések.
Számos kritikus aggodalmát fejezte ki, hogy Irán egy új Észak-Koreává válhat, amely ugyan mindent megígért az Egyesült Államoknak, de valójában titokban folytatta a nukleáris fegyverkezést.
Irán és Észak-Korea teljesen más. Irán tagja az atomsorompó egyezménynek, ellenőreink vannak ott, és azt állítják, hogy minden tevékenységük békés célú. Észak-Korea viszont kijelentette, hogy visszalép az atomsorompó egyezményből, kizárta az ellenőröket, és ki is próbáltak nukleáris robbanószerkezeteket. A két esetet nem akarom összehozni.
Az Ügynökség élén ön az első ázsiai. Igazán jól ismeri Észak-Korea helyzetét, hiszen Japán külügyminisztere is volt. Mennyire veszélyes a rezsim, figyelembe véve azokat az állításokat, hogy Phenjan fegyvereket szállított közel-keleti országoknak?
*Hallottunk néhány híresztelést, néhány spekulációt, de bizonyítékunk nincs rá. Európából nézve Irán nukleáris tevékenysége a prioritás. Mivel én a világnak másik részéből jövök, nagyon jól tudom, hogy az észak-koreai nukleáris kérdés komoly biztonsági problémát jelent a térség számára és még azon túl is. Szeretnék fontos szerepet játszani a koreai-félsziget atommentesítésében, de ehhez a hat, tárgyalásokban érintett ország egyetértése elengedhetetlen.
Öt elismert atomhatalom létezik ma a világon, és négy olyan, amely nem hivatalosan van felfegyverkezve. A számuk növekszik. És a technológia is terjed. Tehát van még remény az atomfegyverek elterjedésének megállítására vagy ez egy naív elképzelés, ahogy néhány elemző véli?
Amikor 2009-ben beléptem az Ügynökséghez, 93 ország hajtotta végre ezt a kiegészítő protokollt, most 120 ország. Remélem, hogy a tagállamok támogatnak minket, és eszközöket is biztosítanak számunkra ahhoz, hogy megállíthassuk az atomfegyverek elterjedését.