Ez a tartalom nem elérhető az ön régiójában

Grúz tájakon: bor, szerelem, fafaragás

Grúz tájakon: bor, szerelem, fafaragás
Írta: Euronews

<p>A Kakheti régió Grúzia keleti részén a régészek szerint a bortermelés bölcsője: már nyolcezer éve is termeltek itt szőlőt. </p> <p>Ma több helyi szőlőfajtát tartanak számon itt, mint Franciaországban vagy Olaszországban. </p> <p>Száznégy helyi szőlőfajtát termesztenek Alaverdiben a Szent György apátságban, amelynek története a hatodik századra nyúlik vissza. A grúz szőlőtermesztési hagyományokat a szerzetesek tartották életben évszázadokon keresztül. </p> <p>- A kolostor első napjaitól fogva foglalkoztak itt borászattal. <br /> Grúziában a borkészítés ősi hagyomány, fontos szerepe van a keresztény liturgiában – de még a kereszténység előtt is alapvető szerepet játszott az emberek mindennapi életében – magyarázta az Euronews riporterének Geraszim atya. </p> <p>A grúz bor sajátos ízét a kvevri adja – ezekben a nagy agyagedényekben tárolták és érlelték a bort évszázadok óta. Bár a kvevriket beásták a földbe, a külsejüket mégis díszítették a régi mesterek a védjegyüknek számító mintákkal. Bár a kolostorban ma már használják a modern technológiát, de patinás boruk egy részét ma is az ősi módszerrel készítik. </p> <p>- A szőlőszemeket egyetlen fatörzsből készült edényben, lábbal taposva préselik ki a hagyomány szerint. Ez itt nagyon régi, de még használható – mutatott egy öreg fakádat Geraszim atya, majd továbbhaladtunk a borpincébe. – Látják, a kvevrik a padlóba vannak süllyesztve, lefedve lapos kövekkel. Amikor megtelnek borral, lezárjuk őket friss agyaggal, és beborítjuk homokkal, hogy szabályozzuk a nedvességet. </p> <p>Kakheti termékeny völgyeiben minden falu elkészíti a saját egyedi borát. A ma is élő hagyományt dalokban és képzőművészeti alkotásokban is megörökítik. Szignagi fallal körülvett városát felújították, így a szerelem és a mesteremberek városaként ismert település újra tizennyolcadik századi fényében ragyog. </p> <p>Davit, a helyi fafaragó szerint a szőlőinda-motívum korokon és generációkon ível keresztül, egyszersmind össze is kötve azokat. </p> <p>- A grúz kultúrában a szőlő az egyik legfontosabb dolog. Egy földműves számára a szőlője az első, a család csak azután jön – legalábbis így mondták az őseink – mondta Davit Maziasvili.</p> <p>Ez a különleges szemlélet megmaradt a hányatott grúz történelem során. Hiába próbálták különböző megszállók felszámolni a borkultúrát, az megmaradt – most pedig erősebb, mint valaha. </p> <p>Egy család számára a szőlőültetvény nem csak a bort jelenti – szőlőlébe mártott dióból készül a helyiek kedvenc természetes édessége, a churchkela.</p> <p>- A churchkela nagyon egészséges, és táplálóbb a kenyérnél is – mondta nekünk az Euronews vendéglátója, Temuri Zaalisvili felesége, Krisztine, aki megmutatta a churchkela-készítés alapjait. – A szüret alkalmával minden egyes család ötszázhat darabot készít belőle. </p> <p>Az édességet hetekig aszalják a napon. A kiszáradt szőlővenyige pedig a legalkalmasabb tüzelőanyag a saslik-készítésbe, amely a kvevriben érlelt házi borhoz hasonlóan szintén a grúz vendéglátás egyik sarkalatos pontja.</p> <p>Akárkihez tér be az ember Kakhetiben, egy dolog felől biztos lehet: mindenki őszintén meg van győződve arról, hogy az ő boránál nincs jobba világon. </p> <p>- Igyunk a szeretetre! A mennyek tegyék az életünket hosszúvá és boldoggá – ezt a pohárköszöntőt mondta az Euronews stábjának Temuri Zaalisvili.</p> <p>- A bor Isten ajándéka – mondta Geraszim atya – amit azért adott nekünk az emberek munkáján keresztül, hogy a szívünk boldog, a testünk erős és a lelkünk tiszta legyen.</p>