Hogy lehet biztonságosabbá és hatékonyabbá tenni a geotermikus fúrást Európában? Mindez lehetséges-e környezetkímélő módon? A Futuris stábja Izlandon járt, hogy utánajárjon a válaszoknak.
Hogy lehet biztonságosabbá és hatékonyabbá tenni a geotermikus fúrást Európában? Mindez lehetséges-e környezetkímélő módon? A Futuris stábja Izlandon járt, hogy utánajárjon a válaszoknak.
Jelenleg körülbelül 130 geotermikus erőmű működik Európában, ez 2019-hez képest 5 százalékos emelkedést jelent. A következő 5-8 évben pedig ez a szám akár meg is duplázódhat. De hogyan lehet az erőműveket biztonságosabbá, megbízhatóbbá és hatékonyabbá tenni, ráadásul mindezt környezetbarát módon? Az új technológiái fejlesztéseket jelenleg Izlandon tesztelik.
Nesjavellirben található a második legnagyobb geotermikus erőmű Izlandon. Nagyjából 120 MW elektromos energiát termel. A fúrások során gyakran találnak új erőforrásokat a föld mélyén. A hőmérséklet akár a 460 °C-ot is elérheti, a nyomás pedig rendkívül magas. Ez egy meglehetősen agresszív környezet a fúráshoz.
Az izlandi erőmű marketing igazgatója, Vilhjálmur Guðmundsson úgy fogalmazott, hogy ”az a gond a geotermiával úgy általánosságban, hogy iszonyú nagy hővel kell dolgozni. Hogy karban tartsuk a kutakat, néha le kell őket hűteni. Ez pedig végső soron a tágulás miatt tönkreteszi a tartályokat.”
A teljesen automatizált fúrótoronyban egy új technológiát tesztelnek, hogy minimalizálják a kockázatot, csökkentsék a karbantartási költségeket, a fúrás hatékonyságát viszont növeljék.
A hőtágulás miatt rugalmasabb csatlakozókra van szükség
A technológiai fejlesztést egy európai kutatócsoport koordinálta Rrejkjavikból. A céljuk, hogy rugalmasabb csatlakozókat tervezzenek, amelyek lehetővé teszik a hőtágulást anélkül, hogy a tartályok eltorzulnának.
Az izlandi erőmű innovációs igazgatója, Ingólfur Örn Þorbjörnsson azt mondta: ”amikor a csövek csatlakoztatva vannak a konvektorokhoz, akkor általában rögzítve vannak. A rugalmas csatlakozóink viszont hagyja tágulni a csöveket. Így pedig feszültségtől szabadítjuk meg. Amikor pedig újból lehűtjük a kutat, akkor ismét kinyithatjuk.”
Az alapanyagokat az alapján választották, hogy a lehető leghosszabb élettartamot biztosítsák az új formaterveknek. A fúróipar alapvető szabályai megkövetelik a lehető legnagyobb biztonságot és megbízhatóságot. Az erőmű minőségügyi vezetője azt mondta: „Egy tipikus geotermikus üzem esetében maga a fúrás költsége a teljes kiadások 30-35%-át is kitehetik. Ezért a fúróipar általában a jól ismert és bevált technológiát használja. Nem gondolom, hogy egyszerű lesz őket rávenni, hogy próbáljanak ki valami újat.”
A kontinensen mélyebbre kell fúrni
A kutatók szerint ez az innováció különösen Európa szárazföldi részein lehet ígéretes, ahol – Izlanddal ellentétben – az erőforrások nagyon mélyen vannak. Þorbjörnsson szerint Európában nagyon magas hőmérsékletű geotermikus mezők találhatók például Olaszországban, Görögországban, de Törökországban és az Azori-szigeteken is. „Ezeken a helyeken mélyebb kutakra és hosszabb tartályokra van szükség. Ez pedig azt is jelenti, hogy több probléma merülhet fel a kutakban, mint mondjuk itt Izlandon. A rugalmas csatlakozóink csak két kilométer mélyre tudnak lemenni, a kontinensen viszont 5-6 kilométerre lenne szükség.”
A geotermikus fúrással foglalkozó szakemberek szerint az ehhez hasonló innovatív technológiák valóban segíthetnek versenybe szállni. Guðmundsson úgy összegezte a kutatás lényegét, hogy „Pénzt takarítunk meg a működés során. Tehát kisebb lesz a működési költség. A kút élettartama pedig hosszabb lesz. Ez a fő előny.”
A karbantartási költségek csökkenésével pedig végül a fogyasztók energiaszámlája is kisebb lesz – állítják a kutatók.