A Rosetta-küldetés legszebb pillanatai

Access to the comments Kommentek
Írta: Euronews
A Rosetta-küldetés legszebb pillanatai

<p>November 12-én az Európai Űrügynökség szondája leszállóegységet tett le egy üstökösre. A küldetés utolsó évét közelről követte az Euronews: ennek összefoglalóját láthatja a Space-ben.</p> <p>Visszatekintésünk januárban kezdődik, amikor tíz éves űrutazás után a Rosetta még hibernációs álmát aludta.</p> <p>Ezek voltak az Üstökösvadászok első feszült pillanatai. A Rosettának fel kellett ébrednie a hibernációból, de azt ezt megerősítő jel késett – amikor mégis megérkezett, hatalmas megkönnyebbülés lett úrrá a csapaton.</p> <p>- Visszakaptuk, és az emberiség egyik legfantasztikusabb kalandja, minden idők egyik legnehezebb űrmissziója vár ránk – mondta levegő után kapkodva Andrea Accomazzo, az <span class="caps">ESA</span> űrjármű műveleti igazgatója.</p> <p>- Kicsit kevésbé izgulok, mint egy perce, nem is hittem, hogy ennyire ki fogok borulni. Most visszakaptuk, ez azt jelenti, hogy a következő években folytathatjuk a megkezdett kutatást, ez csodálatos, nagyszerű időszak lesz – igyekezett összeszedni magát Matt Taylor, a küldetésen dolgozó egyik tudós. </p> <p><strong>Tetkók és medálok</strong></p> <p>Pár héttel később a Rosetta műveleti csapata teljesen visszanyerte az irányítást a Rosetta fölött. Armelle és kollégái ragyogó hangulatban voltak.</p> <p>- Ez egy miniatűr Rosetta, egy szerencsét hozó talizmán – mutatta a nyakában hordott apró replikát Armelle Hubault, a projelkt egyik vezető mérnöke. – Az egész csapatnak van ilyenje valamilyen formában, nekem ez nagyon szimpatikus. </p> <p>- Csináltattam egy tetoválást az előző misszióról, amiben benne voltam, így magamra varrattam a Rosettát is – mutatta be a combján Matt Taylor, hogy a küldetés neki is személyes ügye. – Itt van a vadállat. </p> <p>- Amikor kapcsolatba lépünk a műholddal, akkor jelen kell lennünk, készen kell állnunk. Ezt nem mindig könnyű összeegyeztetni a családdal, az ember magánéletével – vallotta be Armelle. – Ma optimista hangulatban vagyok. Azt mondom magamnak: igen, minden jól fog működni. Elvégeztünk minden szükséges tesztet, nem érhetnek meglepetések, fantasztikus lesz!</p> <p><strong>Elég a legkisebb huncutság, és az egész küldetés megy a kukába</strong></p> <p>A Philae landolása előtt kétszáznégy nappal Matt Taylor és Fred Jansen az Európai Űrügynökség hollandiai kutatólaborjában tudományról és tetoválásokról csevegtek.</p> <p>- Tudományos szempontból most hosszú távra tervezünk, hogy mit is teszünk majd, ha ott leszünk az üstökösnél – magyarázta akkor Matt Taylor. – Idén megpróbáljuk meghatározni a legalkalmasabb pontot, ahova letehetjük a leszállóegységet.</p> <p>- Az a legizgalmasabb, hogy nem ismerjük a céltárgyat – mondta Fred Jansen, a küldetésmenedzser. – Elég a legkisebb huncutság az üstököstől, és amit most előkészítünk, mehet a kukába. </p> <p><strong>Szemtől szemben a Gumikacsával</strong></p> <p>Nyárra az Üstökösvadászok közel kerültek a célhoz – de kiderült, hogy az nem egészen olyan, amilyennek gondolták. </p> <p>- Az üstökösnek nagyon furcsa alakja van – mutatta be egy táblán a Rosetta és a szonda helyzetét Andrea Accomazzo. – Az űrszonda ebből az irányból közelíti meg az üstököst. A Nap valahol itt van, mi pedig a legkülönfélébb szögekből akarjuk feltérképezni az objektumot. Kezdetben furcsa keringési pályán fogunk repülni körülötte, néha szinte háromszög alakban, hogy jól rekonstruálhassuk a formáját.</p> <p>- Ez egy furcsa üstökös szögezte le Armelle Hubault. – Sokat találgattuk, hogy milyen lehet az alakja. De azt senki sem gondolta volna, hogy olyan, mint egy játék gumikacsa.</p> <p>- A műveleti csoportnak most meg kell tanulnia, hogyan lehet repülni egy üstökös körül – ilyesmit soha senki nem csinált korábban. Eközben azt is ki kell találni, hol szálljon le a Philae – vázolta a csapat előtt álló feladatokat Accomazzo. </p> <p><strong>Utolsó előkészületek</strong></p> <p>Szeptemberben a Rosetta az üstökös körül keringett, minden figyelem a leszállóegységre, a Philaera összpontosult. Ötven nap volt hátra a tervezett landolásig. Larry és Michael azt tervezte, mikor melyik műszer lépjen működésbe. </p> <p>- Rengeteg az ismeretlen tényező – mondta akkor Laurence O’Rourke, tudományos koordinátor. – Az üstökös minden nap változik, egyre több gázt és port bocsát ki. Maga a landolás hatalmas esemény lesz. Meghatározott távolságra az üstököstől leválasztjuk a leszállóegységet, az búcsút int az anyajárműnek, és körülbelül egy óra múlva elkezdi feltölteni a képeket. Nagyon fontos lesz, hogy megkapjuk a jelet a leszállóegységtől. </p> <p>Kevesebb mint egy hónappal a leszállás előtt a Rosetta tíz kilométeren belül volt az üstököstől. A feszültség egyre nőtt.</p> <p>- A közeli megfigyelés szakaszában a Rosetta egyre alacsonyabban kering az üstökös körül – vázolta a helyzetet Andrea Accomazzo. – Az üstökös bármikor aktívvá válhat, ellökve pályájáról a Rosettát, ezt nem tudjuk előre jelezni.<br /> Minél puhább az üstökös felszíne, annál biztosabb hogy a Philae puhán ér le, és nem borul fel. </p> <p><strong>Menőség-faktor</strong></p> <p>Természetesen a Rosetta-történet sem nélkülözte a váratlan fordulatokat: a leszállás rázósra sikeredett. </p> <p>A Philae mindenkit meglepett azzal, hogy kétszer visszapattant a felszínről, és egy sötét kráterben landolt, ahol nem tudta újratölteni az akkumulátorait. Hatvannégy órán át gyűjtött adatokat, mielőtt lemerült. A műszerek egy része nem működött, de az üstökösvadászok így is történelmet írtak, és az érkező tudományos eredmények feldolgozása, bár épp hogy csak elkezdődött, már idáig szép eredményeket hozott</p> <p>- Semmihez sem fogható élmény volt – mondta Matt a leszállás után. – Ebben benne van a felfedezés izgalma, a tudományos eredmények, és a menőség-faktor: amióta a Rosettával dolgozom, a fiam tudós szeretne lenni. Küldetés teljesítve.</p>