Az óriási nyaralóhajók, az úszó hotelek, körülhajózzák Európa partjait. De ez a luxusflotta nemcsak utasokat szállít, hanem a tudományt is segíti, tudjuk meg Jens Hjorth kutatótól: – A Földközi-tenger térségében nagyon szennyezett a levegő, mégis kevés adatunk van erről. A nyaralóhajók segítségével könnyen gyűjthetünk adatokat. Nagy távolságokat tesznek meg, és útvonaluk sokszor húzódik a partok közelében, ahol a légszennyezés általában nagyobb.
A tengereken történő adatgyűjtést, a méréseket rendszerint kutatóhajókon végzik. De éveken át körutakat tenni nagyon költséges lenne. Ezért kért az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja egy ingyenes kabint egy kereskedelmi hajón, amit meg is kapott.
Jens Hjorth az útvonalat ismerteti: – A Földközi-tenger nyugati medencéjében hajózunk. Szavónából indul a hajó Barcelona felé, onnan Palma de Mallorca, Málta és Catania érintésével érkezik vissza Savonába. Minden héten megteszi ezt az utat. Így 2006 óta nagyjából ugyanazon az útvonalon végezzük ezt a méréssorozatot. Ennek köszöngetően gyűlnek adatok ahhoz, hogy összehasonlításokat tehessünk az évek múlásával.
Az ember többféle módon szennyezi a levegőt a tengerek felett is. A nagyvárosokból, a szárazföldi közlekedésből és a hajózásból származik a legtöbb szennyeződés. A kutatók csak karbantartási feladatok miatt szállnak fel a hajóra, a berendezések automaták.
Jens Hjorth a berendezések működéséről is mesél: – A levegő ezen a két csövön megy be. Az egyik a gázmérések, a másik a részecskemérések miatt szükséges. A mérések ebben a kabinban zajlanak… [pause] Ezek a műszerek végzik az elemzést. A kén-dioxidét, a nitorgén-oxidokét és a korom mérését, amely elnyeli a fényt. Külön eszköz méri a szén-monoxid és az ózon koncentrációját. Ezek a legfontosabb mérések.
Az automata állomás folyamatosan mintákat vesz a levegőből a tengeren és a kikötőkben is. Az adatokat az interneten és műholdakon keresztül kapja meg a kutatóközpont az olaszországi Isprában. Az adatok alapján számítógéppel modellezik a légszennyezést.
A kutatók az itáliai központból távvezérléssel is kezelhetik a hajón működő állomást, mondja egy másik kutató, Pedro Miguel Rocha-Abreu: – Ezzel az adatgyűjtő rendszerrel úgy gyűjthetünk folyamatosan új adatokat, hogy a kutatóknak nem kell személyesen jelen lenniük a hajón, sokszáz tengeri mérfölddel távolabb. Ez egyszerűbbé teszi a munkánkat.
A hajón készített mérésekkel tökéletesíthetők a már létező modellek, hogy kiderüljön, honnan kerül a szennyezés a levegőbe. Ezáltal megtudjuk azt is, hogy hatékonyak-e az irányelvek. Így például az EU néhány évvel ezelőtt alacsony kéntartalmú üzemanyagok használatára kötelezte a hajókat.
Jens Hjorth szerint az adatgyűjtés rámutat arra is, hogy van-e értelme az új rendelkezéseknek: – Ha megfigyeléseket végzünk a Földközi-tenger európai kikötőiben, például Savonában vagy Barcelonában, érzékelhetjük az új szabályozás hatását. A kikötők levegőjében harmadára csökkent a kén-dioxid koncentrációja. Az afrikai partoknál, pl. Tuniszban, ahol nincsenek ilyen szabályok, ez nem tapasztalható.
A szenzorok persze nem érzékelnek mindent, ami a levegőben van egy tengeri utazáson. De ha már van valami a levegőben, az legalább legyen valami jó!