HIRDETÉS2013 májusban az ammónium hűtőfolyadék komoly szivárgása vészhelyzetet idézett elő a Nemzetközi Űrállomáson. Csak egy módon lehetett megoldani a problémát – ki kellett menni az űrbe egy űrsétára.
1965-ben a szovjet űrhajós, Alekszej Leonov volt az első ember, aki kisétált az űrbe.
- Ha kihajózol a nyílt vízre, jó ha tudsz úszni. Ha a hajód az űrbe megy ki, ha űrállomásokat építünk – és mi pont azt tervezzük -, akkor tudnod kell úszni az űrben. És nemcsak úszni kell, hanem szerelési munkálatokat is el kell végezni – mondta Leonov.
Mostanára az ú.n. “extra közlekedési tevékenység”, az EVA megszokott részévé vált az űrhajósok életének és munkájának. A legtöbb expedícióban van űrséta, ami jellemzően 5-6 órán át tart.
Christer Fuglesang, az Európai Űrügynökség űrhajósa öt űrsétát tett, ezzel összesen 32 órát töltött kint az űrben.
- Több oka is van, hogy űrsétát kell tennünk. Legtöbbször az, ha valami eltörik kint. Ilyenkor ki kell menni, és megszerelni. Ezek általában sürgős, előre nem látható űrséták. De amikor egy űrállomást építettünk, sokszor kellett kint lennünk, több száz órát magyarázta Christer Fuglesang.
Minden űrséta a Földön kezdődik Az oroszországi Csillagvárosban lévő különleges laboratóriumban a merülésre készítették föl Samantha Cristoforettit és Alexander Gerst-et. Rövid eligazítás és orvosi ellenőrzés után gyorsan átvizsgálták az űrruhát.
- Ma azt gyakoroljuk, hogyan kell kinyitni az ajtót, kijutni a zsilipen, szállítani nagy terhet, elektromos kapcsolókkal dolgozunk, és gyakoroljuk, hogyan kell kimenteni egy magatehetetlen legénységi társunkat – mesélte Samantha Cristoforetti.
A vízalatti ruhák majdenm teljesen megegyeznek azzal, amilyeneket a Európai Űrügynökség is használ. Lehetővé teszik a légzést, a mozgást, és biztosítják a normál emberi testhőmérsékletet szélsőséges körülmények között. 50 év technológiai fejlesztésének eredménye ez. Az első tanulságokat Alekszej Leonov pionyír űrsétájának tapasztalataiból vonták le, amely majdnem tragédiával végződött.
Leonov űrhajójának, a Voszkod 2-nek a zsilipe egy szövetanyagból készült cső volt, ami annyira szűk volt, hogy alig lehetett átkúszni rajta.
- Ahogyan a zsilip szélére léptem, megálltam egy pillanatra, és körülnéztem, hogy mit látok. És akkor spontán módon kiszaladt a számon, hogy “a Föld gömbölyű”. Anélkül mondtam, hogy észrevettem volna, csak úgy jött – mondta Alekszej Leonov.
Miután pár percet kint töltött az űrben, Leonov észrevette, hogy az űrruhája fölfújódott a belső nyomástól, és ettől annyira merev lett, hogy az űrhajós nem tudta behajlítani a végtagjait.
Miután így nem tudott volna visszajutni a zsilipen át, azt a kockázatos döntést hozta, hogy megnyitott egy szelepet, és azon át kiengedett egy kis nyomást.
- Nem volt hozzá jogom, hogy ezt megtegyem. Jelentenem kellett volna a Földnek, de rájöttem, hogy ott nagy pánikot keltene. Felkészültnek éreztem magamat, hogy meghozzam a döntést egyedül. És kiengedtem a nyomást – emlékezett Leonov.
Minden orosz űrruhát, így Leonovét is, a Zvezda nevű cég tervezte és készítette.
- Az alapvető különbség a modern ruhák és Leonov ruhája között, hogy az övé teljesen puha volt. Olyan volt, mint egy lezárt kagyló, és az egész létfenntartó rendszert a hátán kellett vinnie egy külön kis hátizsákban, amit csövekkel kellett hozzá kapcsolni – magyarázta a cég fő tervezője, Szergej Pozdnyakov.
A modern űrruháknak van egy szilárd fém vázuk. A legújabb modell automatikusan tudja szabályozni a belső hőmérsékletet. Az Euronews különleges látogatási engedéllyel bejutott a Zvezda laborba, ahol az új prototípust tesztelik.
- Az űrruha egy kagyló, ami védelmezi az embert és biztosítja az életfeltételeket. Ez a lezárt kagyló képessé teszi az embert arra, hogy az űrben mozogjon. Minden mozgás energiát, azaz hőt termel, amit valahogyan el kell vezetni, ezért egy speciális hőszabályozó rendszer van a ruhákban. Az űrhajós által kilélegzett szén-dioxidot le kell kötni. Összegezve, az űrruha egy miniatűr űrhajó, aminek van karja és lába, hogy lehessen benne mozogni – mondta Pozdnyakov.
A mérnökök az űrben meglévő körülményeket biztosítanak egy nagy termo-vákuum kamrában, így az asztronauták hozzá tudnak szokni a nyomáskülönbséghez. A magabiztosság életbevágóan fontos az űrsétán, ahol a dolgok nem mindig mennek úgy, ahogy előre eltervezték.
HIRDETÉSAkár kell űrsétát tenniük a következő küldetésükön, akár nem, az űrhajósoknak képesnek kell lenniük arra, hogy elhagyják az állomást, és űrruhában javításokat végezzenek.A tréningen – csakúgy, mint a valódi űrsétán is – az űrhajósoknak mindig figyelniük kell saját és társaik biztonságára.
Megtanulni mozogni és dolgozni az űrben, fárasztó lehet. De minden asztronauta számára ez egy lépés egy hihetetlen álom beteljesülése felé.