Az Európai Unió megállapodott arról, hogy újabb szankciókkal sújtja Oroszországot. Első alkalommal kínai vállalatokat vesznek célba, amelyeket azzal gyanúsítanak, hogy segítenek a Kremlnek tiltott termékekhez jutni.
HIRDETÉSA szankciók nagy hangsúlyt fektetnek az intézkedések kijátszása elleni küzdelemre, és világszerte olyan cégek ellen irányulnak, amelyeket azzal vádolnak, hogy fejlett technológiával és az EU-ban gyártott katonai termékekkel látják el Oroszországot.
Törökország és Észak-Korea vállalatai is feketelistára kerültek.
Az unió korábban már megpróbált büntetni egy maroknyi, Kínában székhellyel rendelkező szervezetet, de a pekingi tisztviselők panaszai és egyes tagállamok fenntartásai megakadályozták a lépést. Az Oroszország és Kína közötti egyre szorosabbra fűződő kapcsolatok végül arra késztették a brüsszeli diplomatákat, hogy tegyenek egy második kísérletet is.
Az orosz-kínai kereskedelem a kínai kormány vámadatai szerint 2023-ban rekord magas, több mint 240 milliárd dollár (213 milliárd euró) értéket ért el. Ez a szám jóval meghaladja a két ország által kitűzött 200 milliárd dolláros célt.
Az új uniós szankciócsomag, amely a 13. csomag 2022 februárja óta, az Ukrajnából elrabolt gyermekeket átnevelő, orosz működtetésű intézményeket is célba veszi. Az állítólagos emberrablások miatt a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin elnök ellen, amely háborús bűncselekményként kezeli a vádat.
A csomag jóváhagyását szándékosan az ukrajnai háború második évfordulójára időzítették. A folyamatot Magyarország lassította le, amely meg akarja akadályozni, hogy a Roszatomot, az orosz nukleáris monopóliumot érintő bármilyen korlátozást bevezessenek.
A Roszatom a fő szerződő fél a paksi atomerőmű bővítésében, amely Magyarország áramtermelésének több mint 50%-át biztosítja.
A szankciókat három nappal a szimbolikus határidő előtt hagyták jóvá, hogy emlékeztessenek az Ukrajna orosz megszállása óta eltelt két évre, ellentétben a tavalyi évvel, amikor a blokk majdnem lekéste a mérföldkövet.
A legutóbbi csomag szinte teljes egészében a szankciók kijátszásának visszaszorítására összpontosít, ami egy igen elterjedt jelenség: amint az egyik kiskaput bezárják, egy másik máris megjelenik.
Kína, az Egyesült Arab Emírségek, Törökország, Kirgizisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán, Szerbia és Örményország már hónapok óta az EU radarján van, és David O'Sullivan különmegbízott egyik országból a másikba utazik, hogy meggyőzze ezeket a kormányokat, hogy tegyenek többet az ügy érdekében.
Ugyanakkor a kínai gazdasági szereplők kezdik komolyabban venni a fenyegetéseket
Három vezető kínai bank (Industrial and Commercial Bank of China (ICBC), a China Construction Bank (CCB) és a Bank of China) felhagyott a szankciókkal sújtott orosz hitelintézetek kifizetéseinek elfogadásával – tájékoztatták az Izvesztyiját a pekingi üzleti élet képviselői.
Ezek a bankok január elejétől leállították az orosz kifizetések fogadását. A szankciók hatálya alá nem tartozó orosz bankokkal azonban továbbra is folynak a tranzakciók.
Az amerikai-kínai kereskedelmi mérleg lényegesen magasabb, mint Oroszország és Kína között, ezért a bankok és az állami tulajdonú vállalatok elutasítják a kockázatos tranzakciókat. Február elején vált ismertté, hogy az oroszországi import szempontjából kulcsfontosságú kínai Chouzhou Commercial bank is leállította az elszámolásokat orosz cégekkel. A fizetések megtagadása miatt a vállalkozók a tranzakciók sikertelenségére panaszkodtak.
A helyzet súlyosbodott, miután az Egyesült Államok másodlagos szankciókkal fenyegetőzött azokkal a külföldi hitelintézetekkel szemben, amelyekről kiderült, hogy ellátták az orosz hadiipari komplexumot.
"Azt hiszem, reálisnak kell lennünk" – mondta O'Sullivan az Euronewsnak decemberben- "Mindig lesz egy bizonyos fokú kijátszás. Pénzt lehet keresni."
Tavaly az EU bevezetett egy olyan kijátszásellenes eszközt, amely lehetővé teszi a blokk számára, hogy bizonyos kereskedelmi forgalmat ne egyes vállalatokkal, hanem az országok egészével korlátozzon. Ez az eszköz végső eszköznek számít, és aktiválása a tagállamok egyhangú jóváhagyásától függ, ami egyre nehezebben teljesíthető.