Az Európai Unió gazdasági és pénzügyminiszterei szerdán megállapodtak a blokk költségvetési szabályainak reformjáról, és ez az áttörés csak azután vált lehetővé, hogy Németország és Franciaország kompromisszumot ért el.
HIRDETÉSHónapok óta folyt a huzavona Párizs és Berlin között az EU új pénzügyi szabályairól. Németország automatikus biztosítékokat sürgetett az adósságszintek csökkentése érdekében, míg Franciaország nagyobb rugalmasságot szorgalmazott, hogy elegendő teret teremtsen a stratégiai ágazatokban történő kiadásokhoz.
A tárgyalások kedd este hoztak eredményt, amikor a két ország pénzügyminisztere Párizsban találkozott, és kompromisszumot jelentett be. A francia-német kompromisszum megnyitotta az utat a 27 tagállam előtt, hogy szerda este videokonferencia keretében előzetes megállapodást kössenek, és ezzel egy lépéssel közelebb került a reform a sikeres lezáráshoz.
A virtuális ülésre készülve Spanyolország, a Tanács soros elnökségének jelenlegi birtokosa, egy módosított jogi szöveget készített elő, amely a minimálisra csökkentette a még nyitott kérdések számát. Ennek eredményeként a videohívás alig két órán át tartott.
Az 1990-es évek végéről származó költségvetési szabályok mind a 27 tagállamot arra kötelezik, hogy költségvetési hiányukat a bruttó hazai termék (GDP) 3%-a alatt, államadósságukat pedig a GDP 60%-a alatt tartsák. Ezt a küszöböt jelenleg sokan túllépik, miután évek óta pumpálják a pénzt az egymást követő válságok hatásának tompítására.
Az Európai Bizottság által áprilisban javasolt reform változatlanul hagyja a 3%-os és 60%-os célértékeket, de jelentős változtatásokat eszközöl a két számadat gyakorlati elérésének módjában.
Minden tagállamot arra kérnek majd, hogy dolgozzon ki középtávú költségvetési tervet a hiány hiteles ütemű csökkentésére, és az adósság "csökkenő pályára" állítására. Az országspecifikus ajánlásokról először a Bizottság és a fővárosok tárgyalnak majd.
A 3%-os és 60%-os küszöb eléréséhez szükséges költségvetési kiigazításokat négy év alatt hajtják végre, ezt az időszakot további reformok és beruházások ellenében hét évre is kiterjeszthetik.
A folyamat során Németország, valamint több fukar ország, mint Hollandia, Ausztria, Svédország és Dánia ragaszkodott ahhoz, hogy a kiigazításokat számszerű biztosítékokkal párosítsák, amelyek garantálják a túlzott adósság- és hiányszintek éves csökkentését.
Franciaország azonban, amelynek adóssága már régóta a 90%-os küszöbérték felett van, ellenállt ennek a megközelítésnek. Ők azzal érveltek, hogy az automatikus normák visszaütnek, visszatartanák a stratégiai ágazatokban történő beruházásokat, és megfojtanák a gazdasági növekedést.
A reformról folytatott több mint nyolchónapos vita során a Párizs és Berlin közötti oda-vissza csatározások domináltak, olyannyira, hogy a többi tagállam a francia-német áttörésre várt, mielőtt továbblépett volna.
Közben az óra ketyegett: a reformról az év végéig meg kellett állapodni, mivel a korábbi szabályokat a tervek szerint január 1-én újra életbe léptetik, miután 2020 márciusában felfüggesztették őket, hogy megbirkózzanak a COVID-19 világjárvány okozta sokkhatással.
A szerdán elért előzetes megállapodás számos, ha nem is az összes, de a Franciaországnál több szövetségessel rendelkező, és ezért erősebb alkupozícióval rendelkező Németország által megfogalmazott fő követelést tartalmazza.
A megreformált szabályok két számszerű biztosítékkal lesznek alátámasztva, az egyik az adósságon, a másik a hiányon alapul.
Ezen túlmenően azok a tagállamok, amelyek átlépik a kötelező küszöbértékeket, és eltérnek a középtávú terveikben vállalt kötelezettségektől, alapértelmezés szerint az úgynevezett túlzott hiány esetén követendő eljárás alá kerülnek. A túlzott hiány esetén követendő eljárás megindítása bírságokat von maga után, ha a szabálytalanságok továbbra is fennállnak. A bírságok fokozatosan kerülnek kiszabásra, hogy hitelesebbek legyenek, és ami döntő fontosságú, nem lesz felső határ, ami kulcsfontosságú engedmény a takarékos koalíciónak.
Franciaország azonban nyert egy olyan rendelkezést, amely a hiányra vonatkozó védintézkedésen belül "rugalmassági tartalékot" hoz létre, amely lehetővé teszi a 3%-os célt túllépő országok számára, hogy "költségvetési ütközőzónákat" hozzanak létre a gazdasági sokkhatások kezelésére. Ez a mechanizmus garantálni fogja, hogy a stratégiai kiadások még kedvezőtlen körülmények között is folyamatosan folyhatnak.