Az olasz és a svéd példa a populisták feltámadására utal Európában, ahol a jobboldali pártok Bulgáriában, Svájcban, Csehországban és Finnországban is jól szerepelnek.
HIRDETÉSEurópa jobbra húzódásának jele lehet, hogy Olaszországban a szélsőjobboldali politikus, Giorgia Meloni lett a miniszterelnök, napokkal korábban pedig Svédországban értek el áttörést a parlamenti választásokon a nacionalista, jobboldali Svéd Demokraták, a szavazatok 20,5 százalékát****szerezve meg.
Bár van néhány kivétel – egy Európa-párti, liberális jelölt nemrégiben legyőzte szélsőjobboldali, populista kihívóját az osztrák elnöki posztért folytatott küzdelemben –, a fenti két példa a populisták térnyerésére utal Európában, ahol a jobboldali pártok Bulgáriában, Svájcban, Csehországban és Finnországban is jól szerepelnek.
A szakértő szerint az emberek egyre inkább elfordulnak a hagyományos politikai rendszerektől
„Amit látunk, az az "establishment"-ellenes pártok térnyerése, amelyek merőben mást ígérnek” – mondta el Sam Van der Staak, a Demokrácia és Választási Segítségnyújtás Nemzetközi Intézete (IDEA) munkatársa az Euronewsnak.
A populizmus olyan politikai megközelítés, amely szembeállítja a „hétköznapi embereket” az „elittel”. A kifejezés 2016-ban az Egyesült Királyság brexit-népszavazásával és Donald Trump megválasztásával került előtérbe. "Mindegy, hogy jobb- vagy baloldali politikai erőről van szó, a lényeg az, hogy az állampolgárok kinyilvánítják: nem elégedettek a politikával és azzal, amit az egész kormányzati rendszer nyújt."
A populizmus mára „bizonyos mértékig normalizálódott” – mondja van der Staak. „Régebben mindannyian attól tartottunk, hogy a populisták átveszik a hatalmat, de ezúttal nem olvastam akkora felháborodásról az olaszországi vagy a svédországi választásokkal kapcsolatban.”
Közeledtek az álláspontok
Ennek egyik oka az, hogy a populista pártok egyes álláspontjai Európa-szerte és a politikai centrumban is közeledtek egymáshoz – állítja van der Staak. - "A migrációval kapcsolatos keményebb nézetek elfogadottabbakká váltak" - magyarázta, megjegyezve, hogy számos populista párt már nem áll szemben már az Európai Unióval.
A szélsőjobboldali olasz miniszterelnök, Giorgia Meloni, aki korábban keményen bírálta az EU-t, a választások előtt többször is azt állította, hogy pártja, az Olasz Fivérek nem Európa-ellenes. "Néhány éve még arról volt szó, hogy a szélsőjobboldali, szélsőbalos populisták a mainstream megdöntését szorgalmazzák. Most viszont egyetlen kategóriát látunk, amely valahol a kettő között van."
Van der Staak szerint az európai populizmust azt táplálja, hogy a jelenlegi kormányzati rendszer nem működik. "A szociális jóléti rendszerek hosszú ideig nem tudták hozni a tőlük elvárhatót, és a hagyományos kormányok sem voltak képesek választ adni a társadalmi-gazdasági problémákra” – mondta.
Jó példa erre, hogy a hagyományosan "stabil" országnak tekintett Egyesült Királyságban három éven belül már a negyedik miniszterelnök kerül hatalomra, a parlament pedig a vitatott brexit-szavazás óta forrong.
"Szemmel kell tartanunk őket"
Az európai populizmussal kapcsolatos aggodalmak mögött az a kérdés húzódik meg, hogy mit tesznek a populista pártok, miután hatalomra kerülnek. "Azt kell figyelnünk, mit tesznek ezek az "anti-establishment" pártok, miután hivatalba lépnek" - mondta der Staak. - "Felelősségteljesen fognak kormányozni, vagy egyszerűen belépnek a szakadékba?"
Az IDEA hamarosan megjelenő, az Euronews-szal megosztott jelentése szerint a jól teljesítő demokratikus európai országok csaknem 70 százaléka szenvedett demokratikus eróziót 2021-ben, míg a középkategóriás demokráciák hatvan százaléka erodálódik.
Ezek közül hármat – Lengyelországot, Magyarországot és Szlovéniát – az IDEA jelentése „visszaesőnek” nevez, ami azt jelenti, hogy politikai szereplők és kormányok „tartós és szándékos” támadást intéztek demokratikus rendszereik ellen.
A jobboldali politikai pártok mindhárom kelet-európai államban átvették a hatalmat, bár a Trumphoz hasonlított szlovén Janez Janša közülük vereséget szenvedett az idei választásokon. Budapest és Varsó viszont továbbra is vitában áll Brüsszellel a demokratikus szabadságjogok hazai visszaszorítása miatt.
Egy közös dolog van minden populista pártban
Mások nem gondolják úgy, hogy Európa a jobboldali populizmus felé fordul. "Igaz, hogy a jobboldali populisták néhány országban jól teljesítenek, de a legtöbb helyen nem" – mondta Brett Meyer, a Tony Blair Globális Változások Intézetének kutatója. - "Nézze meg Németországot, ők választották meg a világ legunalmasabb fickóját" – mondta el, felidézve a centristák idei választási győzelmeit Franciaországban és Ausztriában. "Nagy kérdőjel, valóban újjáéled-e a populizmus."
Meyer szkeptikus az egész Európára kiterjedő összehasonlításokkal kapcsolatban is, és rámutat, hogy a legutóbbi olaszországi és svédországi választások „teljes mértékben különböztek egymástól”.
Svédországban a választást a bűnözés és a migráció miatti félelmek uralták, míg Meyer szerint Olaszországban "a történet inkább a baloldal gyengeségéről és széttöredezettségéről szól".
Svédországban például a baloldali szociáldemokraták népszerűbbek voltak, mégsem tudtak kormánykoalíciót létrehozni, míg Olaszországban a baloldali pártoknak nem sikerült előválasztási megállapodást kötniük a jobboldal ellenében.
Mégis volt egy dolog, ami Meyer szerint egyesítette Európa jobboldali populistáit: „Ha összességében kéne beszélnem róluk, azt mondanám, hogy bevándorlásellenes pártok. Mindannyian jól jártak azokban az országokban, ahol a bevándorlás kiemelt kérdés”.